Ha belépek az Isten házába, a hangja körülölel, a lelkemig hatol. Simogat, ha csendben, lágyan szól, felemel, amikor trombitái zengnek, s ha átadom magamat igézetének, lélekben az Isten trónjáig emel. Sokszor éreztem már, hogy az orgona hangja formáló erő. Pianói és fortéi egyaránt kiemelnek a mindennapok monoton egyhangúságából. Bennem transzcendens gondolatokat ébreszt, és ha játékának mestere ül a billentyűk előtt, hangja utat nyit szívemben a Biblia üzenetének is.
Gyermekkorom ünnepi napjai voltak azok, amikor szüleimmel néha a Nap utcai imaházban hallottam az orgona hangját. Különös ünnepélyesség vett erőt rajtam ilyenkor, és gyermeki lelkem szívta magába azt az utánozhatatlan hatást, amelyet a zengő orgonaszó idézett elő körülöttem.
A hatvanas évek elején lehetett, amikor a református szomszéd néni meghívta családunkat a Zeneakadémiára templomi kántoruk, Máté János diplomakoncertjére. Akkor csodálhattam meg életemben először a Zeneakadémia nagytermének homlokzatát uraló hatalmas sípokat. Az érzést, amelyet akkor éreztem, amikor a hangszer teljes erővel zúgta Liszt Ferenc híres B-A-C-H prelúdium és fúgáját, máig sem felejtem, hisz az első élmények a legmaradandóbbak.
Régi emlék tódult az emlékezetembe október 21-e délelőttjén, amikor a felújított Zeneakadémia Nagytermét sokan megtöltöttük, idősek, fiatalok és sok-sok gyerek. Nemcsak az épület szecessziós díszei ragyogtak ismét, hanem díszes fényben csillogtak az újra megszólaló Voit orgona általam ötvenegynéhány éve először látott homlokzati sípjai is. Igazi orgonaünnep volt ezen a délelőttön, amikor „családi rendezvény” keretében mutatták be kicsiknek és nagyoknak a régi-új orgonát.
Manapság virágzik az orgonazene Magyarországon, fiatal, tehetséges orgonisták és egyre több új orgona szolgálja a koncertéletet. Számos orgonát újítanak fel, de épülnek stílusorgonák is, amelyeken még hitelesebben szólalnak meg a régi korok nagy mestereinek művei. Az 1907-ben felépült Zeneakadémia koncerttermébe is ekkor építette meg a német Voit & Söhne cég a 74 regiszteres, négymanuálos orgonát, amely egészen a hatvanas évekig szolgálta az oktatást és a hangversenyéletet. 1967-ben azután a hangszer felújítása helyett a Walcker cég épített orgonát a Zeneakadémián. Most az épület rekonstrukciója alkalmával fiatal orgonaművészek javaslatára ismét a Voit orgona került a karzatra, és a modern technika segítségével sikerült megalkotni a már megsemmisült játszóasztal eredetijének mását is. Számos eredeti síp került vissza az orgonába, de számosat építettek újjá a megmaradt dokumentációk alapján. A gyors és biztonságos regisztrációt immár a számítógépes technika is segíti.
A rekonstrukció megvalósítására az orgonaépítészet évszázados hagyományait őrző német orgonaépítő cégek közül a bonni Johannes Klais Orgelbaut és magyarországi partnerét, az Aeris Orgona Kft.-t választották ki. A magyar cég vezetője, Faragó Attila és a vállalkozás jó néhány mesterembere baptista testvérünk. Az ő lelkiismeretes munkájuk is hozzájárult a finom hangzás és a biztos működés megvalósulásához.
Egy új miliő alakult ki a Voit orgona ismételt felállításával. Pálúr János, a Zeneművészeti Egyetem orgonatanára, aki szintén közel áll baptista közösségünkhöz, így nyilatkozott: „Ennek a teremnek lelke és atmoszférája van, amely alól senki nem tudja kivonni magát. A nagyteremben mindig felemelő érzés játszani. Lélektanilag sem közömbös, hogy diákjaink miként lépnek be ebbe az épületbe. Érdemes itt diáknak lenni, tanárnak pedig pláne.”
Miközben hallgattam a különböző regisztereken megszólaló orgonahangokat, felidéződtek bennem korábbi idők orgonahangversenyei itt, a Zeneakadémia Nagytermében. Hallhattam annak idején Lukács Géza orgonálását éppúgy, mint Tóka Szabolcs vagy Révész László testvéreimét is, és megelégedéssel nyugtáztam: milyen jó, hogy nekünk, baptistáknak is lehet közünk ehhez a szentélyhez, ahol a világ számos meghatározó művésze megfordult.
Jó, hogy lehetnek imaházainkban is orgonák, és sokan még ma is szívesen hallgatják a hangszerek királynőjének, az orgonának felemelő hangját. A koncertező baptista művészeink sorát Beharka Pál testvér nyitotta meg, akiért hálásak vagyunk, és ma sokan hallgatjuk szívesen a fiatal generációt képviselő Tóka Ágoston művészetét.
Néhányan talán úgy vélik, eljárt az idő az orgonák felett, mégis látni kell, hogy képes megújulni, küldetése egyre fényesebb, amit a hamvaiból feltámasztott Voit orgona története is bizonyít. Igazat adok a nagy német költőnek, Schillernek, aki azt írta:
„Orgonahangok zengve, hogyha búgnak,
Magasabb Lét sejtelme száll reád:
Hozsánna szárnyal mennybe föl az Úrnak,
Embernek dalolja üdvét s bánatát.”
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
