Sok-sok szervezés, előkészület, áldozatos munka előzte meg a 2022. május 22-i ünnepi alkalmat. Ezen a napon adtunk hálát a gyülekezet felújított orgonájáért istentisztelet és zenés áhítat keretében. Vendégünk volt Tóka Szabolcs orgonaművész, aki az építő szakemberekkel együtt a hangszer felújításának kezdetétől több hétvégét rászánt, hogy minél hamarabb elkészüljön orgonánk. Valamint velünk ünnepelt Tóka Ágoston Junior Prima díjas orgonaművész, kedves feleségével, Borbálával.

A délelőtti istentiszteleten Fodor István presbiter a 8. zsoltárból idézett, melyben Dávid Istent magasztalja. Milyen nagy az Isten – mégis mennyire szeret bennünket. Van olyan helyzet, amikor az emberi szó kevés kifejezni érzelmeinket. Erre kaptuk a zene ajándékát. Ahhoz, hogy hiteles legyen énekünk, lélekkel kell megtöltenünk azt. A hívő, imádságos lelkületű embernek ez természetes, hisz az éneklés és imádság közös tőről fakad. Énekünknek soha nem lesz vége, földi életünk után a mennyben zenghetjük majd a Bárány énekét.

Az énekek alatt „fél lábbal” már a mennyben érezhettük magunkat. Segítségünk volt ebben, hogy színes palettáját használtuk Isten ének-zenével való dicséretének.

Tóka Ágostontól kaptunk egy kis ízelítőt a hangszerben rejlő lehetőségekről. Különböző énekek improvizációjával más-más hangszíneken csendültek fel ismert énekeink.

Tóka Szabolcstól megtudtuk, hogy az orgona az egyik legősibb hangszerünk, mely a duda és a pánsíp ötvözetéből indult a fejlődés útjára. Egyre több sípsor került beépítésre, így a hangszer terjedelme is növekedett. A mai nap imaházunkban már a Rotterdami 85 regiszteres, és a Caen-i 53 regiszteres orgona hangjai is felcsendültek. Egy több légköbméter nagyságú síprendszer van egy digitális egységben elhelyezve.

Négy funkcióját ismertük meg a hangszernek. A liturgikus funkció alatt a gyülekezeti énekek kíséretét értjük. Szólisztikus hangszerként kísérhet kórust vagy zenekart. Kamarazenei feladatában más hangszerekkel együtt szólal meg. A hangszerek királynője önmagában is megszólal, amikor orgonára írt dallamokat játszanak rajta.

Ezen a napon mind a négy funkciót megismerhettük. Vendégeink mellett segítségünkre volt még Pető Áron csellista és karvezető, Bohus András trombitán, Fodor Istvánné karvezető, a gyülekezet énekkara és nem utolsósorban maga a gyülekezet. Pető István karvezető testvérünk az előkészületekben sokat segített, de sajnos az ünnepi alkalmakon betegsége miatt nem tudott részt venni.

A délutáni zenés áhítaton Komlósi Sándor lelkipásztor a Jelenések könyvének 5. részéből olvasott. Méltó a Bárány, mindenért neki jár a dicsőség! A kegyelem mindenkié. A zenében a ritmus a testünknek szól, a dallam az érzelmeinket szólítja meg, a szöveg pedig szellemi síkon hat ránk. Isten ma is megszólított minket a zene és a szövegek által.

Szavakkal nem lehet kifejezni, milyen érzés ez, de átélni csodálatos, mikor az ének és zene hatására közel jön a menny a földhöz, hozzánk, halandó emberekhez. A napi gondok, a fáradság miatti ráncaink kisimulnak, könnyeink kicsordulnak, és nagyon közel érezzük magunkat a jó Istenhez.

Nagyon hálás vagyok azért, hogy gyülekezetünkben még átélhetünk ilyen pillanatokat. Az Istenhez méltó, minőségi zenének még értéke van, ahol a szolgáló tagok idejüket, erejüket odaszánva heteken keresztül készülnek egy-egy alkalomra. Hálás vagyok, hogy vannak még olyan csoportok, ahol megvan a szolgálathoz való alázat és igazi odaszánás.

Soli Deo gloria!