Kornya-díjat kapott Bándi Sándor lelkipásztor

A Magyar Baptisták Világszövetsége 2026-ban Bándi Sándor nyugalmazott lelkipásztornak ítélte oda a Kornya Mihály-díjat több évtizedes, nagy hatású szolgálatának elismeréseképpen, elsősorban az Úr iránti hálát kifejezve és neki adva minden dicsőséget. A 2010-ben alapított Kornya-díjat a MABAVISZ két-három évente adja olyan személynek, aki kiemelkedő szolgálatot végzett és jó példával járt elöl közösségünk életében. Az eddigi Kornya-díjasok: id. Veress Ernő, Kulcsár Sándor, dr. Eric Barrett és Rosemary, Füredi Kamilla, id. Kovács Géza, Both József, Révész Árpád és dr. Herjeczki Géza.

Az ünnepi istentiszteletre június 28-án került sor az egrespataki magyar baptista imaházban, ahol dr. Borzási Pál, a MABAVISZ elnöke adta át a díjat Bándi Sándor testvérnek. Sokfelől érkeztek testvérek, akik jelenlétükkel is kifejezték szeretetüket az Úr iránt és kedves szolgája iránt. Az imaórán Nagy Emánuel és Elekes József lelkipásztor a 2Kor 4,10 alapján buzdította a gyülekezetet, hogy Krisztus halála és élete legyen látható mindannyiunk életében. Ezután Nagy Ferencz helyi lelkipásztor köszöntötte a jelenlevőket a Jn 12,23–26 igeversekkel, rámutatva, hogy Jézus Krisztus megdicsőítése nem a mennyben, hanem már a földön, a szenvedések órájában elkezdődött. Az Atya az, aki megbecsüli szolgáit. Az igét dr. Borzási Pál lelkipásztor hirdette János harmadik levele alapján. Az igében három bizonyságtétel hangzott el: Gájuszról, Diotrefeszről és Demeterről. Milyen jó az, amikor jó bizonyságot tehetünk egymás szolgálatáról! Nyilván nem az a célunk, hogy mindenki jókat mondjon rólunk, de óvakodnunk kell attól is, hogy az emberek előtt rossz bizonyság legyünk.

Ezt követően Borzási testvér a díj átadása előtt felolvasta Bándi Sándor lelkipásztor laudációját, amit Kiss Lehel kommunikációs alelnök állított össze. „Imádkozva megyek fel a szószékre, nemcsak a padban imádkozom, hanem ahogy lépek fel a lépcsőkön… Félve megyek fel, mert ej, de sokszor botorkálok! Az Úr nagy dolgokat végezne, én pedig meggátolom bölcselkedésemmel meg emberi elgondolásaimmal.” Bándi Sándor lelkipásztor testvér vallotta ezt, amikor életéről és szolgálatáról beszélt egy fiatalokból álló csoport előtt. Testvérünk összetörettetésről és mély elkötelezettségről tanúskodó lelkisége mindmáig sok-sok hívőre volt maradandó hatással. Isten hívta el őt örökkévaló kincsek gyűjtésére, országának építésére, az evangélium szolgálatára. Megadta neki az ehhez szükséges karizmákat is, valamint azt a lelki szenvedélyességet, amely a Szentlélek ereje által mind személyes bizonyságtételét, mind pedig nyilvános igehirdetését hatékony eszközzé tette a lélekmentésben. A harminc év lelkipásztori szolgálata alatt hét évet szolgált a szilágysámsoni körzetben, kilenc évet Margittán, majd nyugdíjba vonulásáig 14 évet szolgált Egrespatakon, Szilágycsehben és Erkeden. Az evangélista ajándékával megáldva bizonyságtételre, lélekmentésre és az Úrért lángoló életre buzdította a gyülekezetek tagjait. Eszköz volt az Úr kezében szellemi megkötözöttségben élők, kemény szívű és agresszív emberek szabadulásában. A Lélek vezette őt abban, hogy különböző helyzetekben mit szóljon és tegyen. Igehirdetései megrendítő erejűek voltak. Hatásos történetekkel, saját életéből vett drámai élettapasztalatokkal illusztrálta az ige igazságait. Többnyire gyalog járta be a körzetet, nemegyszer veszélyes vadállatokkal találkozva. A kommunista rendszer bukásáig állandó megfigyelés alatt állt – a hatóságok folyamatosan zaklatták, megpróbálták megfélemlíteni, munkáját ellehetetleníteni. Lelkipásztori szolgálata alatt több mandátuma is volt mint szövetségi tanácstag. A lelki munkában nagy segítséget nyújtott felesége, Erzsébet, aki 54 év házasság alatt mindig lelkesen és állhatatosan szolgált férje mellett. Sajnos a betegségek családjukat sem kímélték, de Istenre és egymásra támaszkodva mindmáig kéz a kézben küzdenek.

A díj átadása után Bándi Sándor testvér és felesége alázatos szívvel az Úrnak adott hálát, hogy eszközök lehettek az ő szolgálatában. A köszöntések során igei gondolatok és régi, áldott emlékek voltak felidézve. Köszöntést adtak át: Iván Imre, Nagy Ernő, Borzási Anna, Módi Miklós, Elekes József, Józsa-Gyulai Dorottya, Nagy Eunika és Obed, Jámbor Tibor és Enikő, Gál Bálint, Nagy Anna, Bálint Károly és Varga Árpád.

Az ünnepi istentiszteletet szeretetteljes légkör járta át, tapasztalható volt a Szentlélek jelenléte. Az a vágyunk és imádságunk, hogy a Szentlélek gerjessze szívünket, hogy szenvedélyesen szolgáljunk az Úrnak, amíg visszajön!

Nagy Ferencz lelkipásztor, Egrespatak 

---

Bándi Sándor lelkipásztor laudációja a Kornya-díj átadásakor Egrespatak, 2026. június 28.

Írta: Kiss Lehel kommunikációs alelnök (RMBGYSZ)

„Imádkozva megyek fel a szószékre, nemcsak a padban imádkozom, hanem ahogy lépek fel a lépcsőkön… Félve megyek fel, mert ej, de sokszor botorkálok! Az Úr nagy dolgokat végezne, én pedig meggátolom bölcselkedésemmel meg emberi elgondolásaimmal.” Bándi Sándor lelkipásztor testvér vallotta ezt, amikor életéről és szolgálatáról beszélt egy fiatalokból álló csoport előtt. Testvérünk összetörettetésről és mély elkötelezettségről tanúskodó lelkisége mindmáig sok-sok hívőre volt maradandó hatással. Isten hívta el őt örökkévaló kincsek gyűjtésére, országának építésére, az evangélium szolgálatára. Megadta neki az ehhez szükséges karizmákat is, valamint azt a lelki szenvedélyességet, amely a Szentlélek ereje által úgy személyes bizonyságtételét, mint nyilvános igehirdetését is hatékony eszközzé tette a lélekmentésben. „Úgy jöttem közétek – mondta könnyek között egyik evangelizációs szolgálata elején –, mint egy szirénázó mentőautó!”

Bándi Sándor testvér a Szilágyságban született – abban a térségben, amelyben Isten kegyelméből az úttörők a baptista közösség életét máig meghatározó gyülekezetek alapjait rakták le. 1949 augusztusában született Zilahon, de hívő szüleivel együtt a közeli Egrespatakon lakott. Olyan csenevész újszülött volt, hogy aki ránézett, azt gondolhatta, hogy nem lesz hosszú életű. Édesanyja sírva imádkozva ajánlotta fel az Úrnak elsőszülöttét, kérve, hogy tartsa meg életben. Az imák meghallgatásra találtak. Az ínséges időkben még két öccse halt meg csecsemőkorban, a húga viszont megmaradt. A nehézségeket fokozta az a tény is, hogy édesapja mindkét lábára nyomorék volt. Sándor rendkívüli szeretettel ragaszkodott édesapjához, akinek akarata szerint kész lett volna a tanulásról is lemondani, hogy segítségül legyen neki a fizikai munkában. Az iskolaigazgató heves vitatkozás és fenyegetőzések árán harcolta ki, hogy a tehetséges és szorgalmas gyermek továbbtanulhasson.

Bár még nem ismerte az Úr Jézust személyes Megváltójaként, szent félelemmel közelítette meg a szószéket, amikor a takarítással az ő családjukra került a sor az egrespataki imaházban. Már akkor volt egy bizonyos hivatástudata, ami az évek múlásával egyre erősödött benne. Rendszeres imádsága volt: „Úr Jézus, add, hogy én is egy megtért, hívő fiú legyek!” A szilágysági ébredés nagy lelki áldást jelentett a gyülekezeteknek. Már majdnem tíz éve lobogott az ébredés tüze, amikor 1965. január 11-én a fiatal Bándi Sándor is engedelmeskedett az Úr megtérésre hívó szavának. Ezt az örök életre szóló döntést egy gyötrelmes, lelki vívódásokkal teli nap előzte meg, ugyanis az imahét előző estéjén, amikor Nagy Mihály lelkipásztor rákérdezett, hogy nem szeretne-e megtérni, Sándor semmit sem válaszolt. Ez a kemény magatartása végül annyira nyugtalanította a lelkiismeretét, hogy elkerülve a szülőkkel és az iskolatársakkal való érintkezést egy fa alá menekült, ahol így kiáltott fel kétségbeesetten az Úrhoz: „Ha megbocsátasz nekem, az életemet örökre az oltárodra teszem!” Nagy Mihály lelkipásztor nem adta fel: a legközelebbi alkalommal újra rákérdezett Bándi Sándorra, ám ekkor a kérdés már meglágyult szívre talált benne. Megtérésének emléke mindmáig olyannyira elevenen él a lelkében, hogy csak könnyek között tud bizonyságot tenni róla. Bemerítésére a kommunista rendszer szigorú korlátozásai miatt csak tizennyolc éves korában kerülhetett sor Szilágyballán.

Ahol csak tehette, mindig örömmel és bátorsággal tett bizonyságot Megváltójáról, aki a Mk 5,19 szerint ráparancsolt a megkötözöttségből felszabadult bűnösre, hogy mondja el otthon, mely nagy dolgokat cselekedett vele az Úr. Elkezdett családokat és betegeket látogatni, valamint házi közösségeket is szervezett. Később igehirdetői szolgálattal is megbízták. Ez időben a román és a magyar baptista gyülekezetet Egrespatakon egybeolvasztották, így Bándi testvér megtanult románul is prédikálni, aminek később nagy hasznát vette. „Nagy dolgokat tett velem az Úr – mondta –, most csak megosztok egy keveset belőle, és félbehagyom… Amikor a mennyben leszünk, ott is csak azt fogjátok hallani, hogy Bándi még mindig mondja.” 

Még ölben ülő gyermek volt, amikor egyszer azt mondta édesanyjának, hogy ő majd Sarmaságról fog feleséget venni. Úgy is történt: a katonai szolgálat letelte után, 1972. január 11-én összeházasodott a sarmasági Tóth Erzsébettel, aki hűséges segítőtársnak bizonyult a lelki szolgálatban. Isten három leánygyermekkel ajándékozta meg őket. A lelki munkára való késztetést egyre erősebben érezve, Nagy Mihály lelkipásztor tanácsára megjelent ugyan a bukaresti Baptista Szeminárium felvételijén, mégis úgy döntött (az egyik testvér tanácsát követve), hogy nem kezdi meg a tanulmányait, hiszen teológia nélkül is – gondolta – ugyanolyan komolysággal lehet szolgálni az Urat. Az a gondolat is volt benne, hogy kétkezi munkával keresse meg a kenyeret, mert nem szeretne az „özvegyasszony fillérjeiből” élni.

A testvérek előtt is nyilvánvaló lett az Úr munkája Bándi testvér életében, így 1984-ben diakónussá avatták Zilahon. Egy évvel később a szilágysámsoni gyülekezet meghívta teljes idejű lelkipásztornak. A körzethez tartozott még Szilágyerked, Szilágykövesd és Mocsolya. Többnyire gyalog járta be a körzetet, nemegyszer veszélyes vadállatokkal találkozva. A kommunista rendszer bukásáig állandó megfigyelés alatt állt – a hatóságok folyamatosan zaklatták, megpróbálták megfélemlíteni, munkáját ellehetetleníteni. A szekuritáté egyik képviselőjének bevallása szerint a besúgók vastag dossziét állítottak össze róla. Volt rá eset, hogy istentisztelet közben törték be az imaház ajtaját, és a bemerítkezők fehér ruháit megégették. De az Úr mindig adott erőt neki a bátor kiállásra, bizonyságtételre.

1992-ben elfogadta a margittai gyülekezet meghívását a lelkipásztori szolgálatra. Ez évben kezdte meg teológiai tanulmányait a budapesti Baptista Teológiai Akadémia missziói szakán. Szakdolgozatában – jellemző módon – az ébredés témájával foglalkozott. 2002-től hazaköltözött szülőfalujába, és Egrespatak gyülekezetét pásztorolta, majd nyugdíjba vonulása után még éveken át szolgált tovább Erkeden.

Lelkipásztori szolgálata alatt azon igyekezett, hogy házi közösségek alakuljanak, amelyekben a testvérek közelebb kerülhetnek egymáshoz, és ahol a kívülállók is könnyebben feloldódhatnak. Az evangélista ajándékával megáldva bizonyságtételre, lélekmentésre és az Úrért lángoló életre buzdította a gyülekezetek tagjait. Volt alkalom, amikor evangelizáló hét közben Margittán az igehirdetés, a közbenjáró imák és a hatékony bizonyságtételek nyomán annyira kiáradt a Lélek, hogy estéről estére bűnbánók és megtérők sokaságával kellett foglalkoznia. Eszköz volt az Úr kezében szellemi megkötözöttségben élők, kemény szívű és agresszív emberek szabadulásában. A Lélek vezette őt abban, hogy különböző helyzetekben mit kelljen mondania és tennie. Igehirdetései megrendítő erejűek voltak. Hatásos történetekkel, saját életéből vett drámai élettapasztalatokkal illusztrálta az Ige igazságait. Arra a kérdésre, hogy mit helyezne a fiatal lelkipásztorok szívére, ezt válaszolta: „Hangosan belekiáltanám, ha tudnám, mindegyiknek a szívébe, hogy a gyülekezetet ne hagyják! Nem szabad a gyülekezetet lekicsinyelni, mert az Krisztus teste, és azt nem lehet akárhogy kezelni! A gyülekezetre a szószék magasából is csak felfelé szabad nézni!”

Több évtizedes, nagy hatású szolgálatának elismeréseképpen, elsősorban az Úr iránti hálát kifejezve és neki adva minden dicsőséget, a Magyar Baptisták Világszövetsége 2026-ban Bándi Sándor lelkipásztor testvérnek adományozza a Kornya-díjat (Róm 1,16–17).

A laudációt felolvasta és a Kornya-díjat átadta: dr. Borzási Pál MABAVISZ-elnök