A hit átadásában kulcsszerepe van a nőknek

Beszélgetés Milánkovicsné Edittel, a Baptista Női Misszió új vezetőjével a nők szolgálatáról, a fiatal generáció megszólításáról és a hit továbbadásának felelősségéről.

Mit tudhatunk rólad? Hogyan indult az életed és a hited története?

Milánkovicsné Bócsa Edit vagyok, Baján születtem egy karácsonyi napon, hívő családban. Baptista gyülekezetben nőttem fel, ahol a szüleim nagyon jó példával jártak előttem: hitben, a családi életben és a gyülekezeti szolgálatban egyaránt.

Édesanyám rengeteget dolgozott – a munkahelyén, otthon és a gyülekezetben is –, mindig ott volt, ahol szükség volt rá. Édesapám szívbeteg volt, ezért egyszerűbb munkákat vállalhatott, de sokat gondoskodott rólunk, gyakran ő főzött, ő indított minket reggel az iskolába. Velünk élt a nagymamám is, aki megvakult, de mélyen hívő asszony volt. Az ő története és a szüleim példája nagyon mélyen hatott rám.

Tízéves voltam, amikor egy tahitótfalui táborban döntöttem Jézus mellett. Nagyon erős élmény volt, gyerekként is éreztem, hogy Isten hívását nem tudom visszautasítani. Később, tizenévesen megerősítettem ezt a döntést, és akkor merítkeztem be. A hit igazi mélységét talán a húszas éveimben értettem meg igazán.

Hogyan ismerted meg a férjedet?

Az ifjúsági közösségben találkoztunk. Arra figyeltem fel, hogy ő nem a beszélgetések vagy a játék miatt volt ott, hanem azért, hogy az újonnan érkezőkkel beszéljen és elmondja nekik az evangéliumot. Ez nagyon megfogott. Fél évig tartott az ismerkedésünk, és egy februári napon megkérdezte: „Mi lenne, ha megpróbálnánk együtt?” Nekem ez nagyon különleges volt, mert nem azt mondta, hogy „járjunk”, hanem hogy próbáljuk meg együtt.

1999 júniusában házasodtunk össze. Visszatekintve nagyon értékelem, hogy a férjem megvárta, amíg úgy érzi, készen áll a házasságra. Én hamarabb is igent mondtam volna, de így sokkal áldottabb kezdet lett.

A szolgálat mindig része volt az életeteknek?

Igen. Baján az ifjúsági szolgálatban vettünk részt, később a férjem az elöljáróságban is szolgált, majd az ifjúsági misszióban, és ezekben a feladatokban mindig együtt dolgoztunk. Van egy zenekarunk is, a Karneol, sok helyre hívtak bennünket szolgálni, baptista és ökumenikus alkalmakra egyaránt. Emellett több mint húsz éve készítünk keresztény igeverses pólókat is.

Három gyermekünk van. A legidősebb fiunk, Áron, aki ma már családos ember, tizenhárom éves korában súlyos agyvelőgyulladást kapott, és az orvosok nem sok esélyt adtak neki. Az egész országban imádkoztak érte, és csodával határos módon teljesen felépült. Ez számunkra Isten csodatévő erejének mély megtapasztalása volt.

Mit jelent számodra személyesen a nők felé való szolgálat?

A szívemben régóta ott van egy alapvető vágy, hogy a hit ne haljon ki hazánkban, Európában. Úgy érzem, ebben kulcsszerepe van a nőknek és az anyáknak. Ha ők elmondják a gyermekeiknek, hogy miért hisznek Jézusban, akkor a hit tovább él.

Ez az elhívás már korábban is formálódott bennem. Amikor Jánoshalmán szolgáltunk, azt láttam, hogy a nők ritkán jönnek össze imádkozni vagy közösségben lenni. Akkor kezdtem el tudatosan olyan alkalmakat szervezni, ahol együtt lehetnek. Nagyon áldott időszak volt: sok közösségi élmény született, és többen megtértek a városból.

2026 januárjában átvetted a Baptista Női Misszió vezetését. Hogyan tekintesz erre a feladatra?

Az első gondolatom az volt, hogy ha hűségesen tovább tudjuk vinni azt a munkát, amit az elődeink ránk hagytak, már azért is nagyon hálás leszek. Ez önmagában is hatalmas feladat. Természetesen vannak új gondolatok és terveink is, de fontos számomra, hogy építsünk arra az alapra, amelyet előttünk már sokan lefektettek.

Hogyan dolgozik együtt a női misszió vezetői csapata?

A női missziót nem egyedül vezetem. Van egy kis csapatunk, akikkel együtt gondolkodunk és imádkozunk a szolgálatért. A feladatokat igyekszünk megosztani egymás között: ki melyik területtel foglalkozik, ki melyik kerülettel tud kapcsolatokat építeni. Az országos női konferenciát (idén május 23-án kerül megrendezésre Monoron) is közösen szervezzük, és mindenki a saját ajándékai szerint vállal részt a munkából. Még alakul, hogy pontosan kinek mi lesz a feladata, de fontos számunkra, hogy csapatként szolgáljunk és egymást kiegészítve dolgozzunk.

Milyen irányokat látsz a női misszió jövőjében?

Szeretnénk közelebb kerülni az egyházkerületekhez. A tervünk az, hogy mind a négy kerületben találkozókat szervezünk azoknak a nőknek, akik női csoportokat vezetnek vagy szolgálnak mások felé. Fontos számunkra, hogy megismerjük egymást, meghallgassuk a tapasztalatokat, és abban segítsünk, amiben szükség van támogatásra.

Szeretnénk bátorítani a helyi női közösségeket arra is, hogy szervezzenek kisebb konferenciákat vagy találkozókat – nemcsak az épülés, hanem az evangelizáció miatt is.

A fiatal generáció megszólítása is része a terveiteknek?

Igen, különösen fontosnak látjuk a tinédzser lányok felé végzett szolgálatot. A mai lányok rengeteg hatással találkoznak – az interneten, a közösségi médiában és a mindennapi életben is. Fontos, hogy minél korábban elköteleződjenek Isten mellett, és tudják: van kihez fordulniuk.

Szeretnénk olyan kapcsolatokat építeni, ahol egy fiatal lány tudja, hogy ha kérdése van vagy segítségre van szüksége, van valaki, akihez bizalommal fordulhat.

Milyen kihívásokat látsz ma a nők életében?

Az egyik nagy kihívás az időnk elvesztegetése. A közösségi média könnyen elrabolhatja a figyelmünket. Emellett rengeteg olyan dolog van, ami leköti a gondolatainkat: a külső megjelenés, a karrier, az otthonunk vagy az életmódunk. Ezek önmagukban nem rosszak, de fontos, hogy legyen egy helyes sorrend az életünkben. Ez pedig Isten nélkül nem található meg.

Mit szeretnétek hangsúlyozni a hívő nők felé?

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a nők támogassák a családjukat, a férjüket, és hűségesen gondozzák a családi kapcsolatokat. Sok házasság van ma válságban, ezért különösen figyelni kell az imádságra, a türelemre és a kitartásra.

A közbenjárás erejében is nagyon hiszek. Néha elég egy-két megbízható ember, aki kitartóan imádkozik értünk, védi a hátunkat – ez hatalmas lelki erőforrás.

Miért olyan népszerűek a női misszió konferenciái?

Szerintem azért, mert a nők válaszokat kapnak a kérdéseikre. Lehet, hogy az előadásokon, a dicsőítés során, egy beszélgetésben vagy egy imában, de Isten válaszol. Néha már egyetlen találkozás vagy beszélgetés is elég ahhoz, hogy valaki új lendületet kapjon az életében.

Mit üzennél annak a nőnek, aki keresi a helyét a gyülekezetben?

Érdemes először azt felfedezni, hogy mi az, amit szívesen csinál, és miben vannak ajándékai.

Ha ez megvan, akkor keresse meg azt, aki azon a területen szolgál a gyülekezetben, és ajánlja fel a segítségét. Ha pedig nincs ilyen, akkor érdemes a lelkipásztorhoz vagy a gyülekezet vezetőihez fordulni.

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod a női misszió küldetését, mi lenne az?

Evangelizálni szeretnénk Magyarországon a nők között – személyes találkozásokon és online felületeken egyaránt –, és megerősíteni a Krisztusban hívő nőket.

Ha egy mondatban kellene összefoglalnom: embereket szeretnénk megmenteni az örök kárhozattól.