Imák – igék

Idén májusban a Jánoshalmán megtartott csendes hét igei szolgálattevője Háló Gyula nyugdíjas lelkipásztor volt. Azt gondolom, nemcsak nekem, hanem minden résztvevő számára emlékezetesek maradnak a címben jelzett tanításai. Az ott készült feljegyzéseimből néhány gondolatot kiragadva szeretnék megosztani az olvasókkal is.

A fő gondolatkör az Úrtól tanult imádság volt. Ennek gyakorlati megvalósítását jártuk körül számomra egészen új megvilágításban.

A „Mi Atyánk!” megszólítás egyik lényeges eleme, hogy közösségi szemlélet nélkül ne gondolkodjunk, ne imádkozzunk. A település (falu, város, kerület) a mi településünk, így gondoljunk az ott élő emberekre! Minden emberben lássuk meg Jézust, nem határolódhatunk el tőlük. Akár azt is megfogalmazhatjuk, hogy ők a mi fideszeseink, a mi tiszásaink stb. Az Ige azt tanítja, hogy tartassanak könyörgések minden emberért. Pál apostol a minden ember iránti szeretetről beszél. A szeretet = énünk kiterjesztése a másik fejlődése érdekében. Ennek alapján gondoljuk át: kiket lehet kihúzni ebből a listából? (Ez a gondolatkör most igen aktuális lett a jövő évi választások miatt is…)

Mit tehetünk a környezetünkben élőkért? Egy példa: Válasszunk ki egy közeli intézményt (óvoda, iskola stb.), és imádkozzunk az ott dolgozó pedagógusokért, gyermekekért – akár megkérdezve az illetékeseket, konkrét témákért is.

Egy család, egy munkahely is egy test. A falu, a város is. (Gondoljunk Ábrahám imájára!) Akkor tudok hatni, ha tudom: egy szervezethez tartozom.

Amikor emberekkel találkozom, meglátom-e bennük Jézust? Az utolsó ítéletről szóló példázatból (Mt 25,31-től) azt a következtetést vonhatjuk le, hogy minden találkozásra úgy gondoljak, Jézussal találkozom. Ez vonatkozik önmagamra is, illetve egy idegenre is. Háló Gyula testvér egy idegennel történő beszélgetést követően kezdett el gondolkodni azon, hogy Isten őt a lelkipásztori szolgálatra hívta el. Szó esett a rövid és a hosszú imákról. Gyakran változtatjuk a fontosságokat, ezért legyen két-három rövid imánk, amire visszatérünk. Ez segíthet az imában való kitartásban is. A rövid imák adják a támaszát a céltudatosságunknak.

Az „életima” azt jelenti, hogy a magam számára megfogalmazom a legfontosabbat. Például „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!” (Péter hitvallása).

A rosszul imádkozók nem tudják, hogy rosszul imádkoznak (pl. Zebedeus fiainak anyja, Márta). Márta csak háziasszonyként tudott gondolkodni, nem hívőként. Ahol tartunk a hitben, az rányomja bélyegét az imáinkra.

Az ima tanulási folyamat is.

Egyre világosabbá válik, hogy mit kérjek magamnak, a másiknak. Miért az a legfontosabb nekem és a másiknak? Legyen az az imánk, hogy Isten mutassa meg, mit kérjek magamnak és másnak!

Az ima célja: megismerni Istent és magamat, fejlődjek ebben is. Ragadjunk meg egy-egy igét, és tartsuk észben! A lelkünket töltsük meg igeversekkel, engedjük magunkba, mert az hatni fog. Mária (Jézus anyja) a szívében forgatta azokat a mondatokat, amelyeket hallott Jézusra vonatkozóan az angyaltól és magától Jézustól. Ott volt a keresztnél és a sírnál is.

Ha valaki meri magába engedni Isten szavát, óriási hatása tud lenni az életében.

Az utolsó napon a gazdag, gyakorlatias tanítások alapján ki-ki megfogalmazta magának (és persze Isten felé címezve) azt a rövid gondolatot/imát, amit az élete során folyamatosan szeretne megvalósítani (napi életima).

Álljon itt néhány résztvevő életimája:

• Minden körülmény között hűség a küldetésem betöltésére.
• Mindenben hűséges legyek az Úrhoz egész életem során!
• Nem félni, hanem Istenbe kapaszkodni.
• „Nyisd meg a szememet, hogy lássak!”
• Folyamatosan meglátni, elfogadni, megvalósítani Isten akaratát.
• Szilárdan megállni a hitben, és kitartani.
• Szolgálni mindvégig, megállni a hitben, és hasznosnak lenni Isten számára.
• Imádni, magasztalni és dicsőíteni Istent minél többet.
• Nyugalommal, békével és hittel követni őt.
• Köszönöm, Uram, hogy gyermeked és szolgád lehetek.
• Úgy gondolkodjak, hogy az Teszerinted való legyen!
• Legyen türelmem mindenben és mindenkihez!
• „Elég néked az én kegyelmem.”
• „Tiszta szívet teremts bennem, Isten, és az erős Lelket újítsd meg bennem!”
• Isten készítsen fel a halál előtti időszakra, hittel átlépni a földi életből a mennybe.