Hónapok óta zárt ajtók mögött élnek a szociális intézmények, így a közösségünkhöz tartozó idősotthonok lakói is. Ez az érzelmileg megterhelő, nehéz helyzet azonban most életeket ment a koronajárvány idején. Ettől még nehéz, hisz nem láthatják a szeretteiket, nem találkozhatnak egymással se, nincsenek istentiszteletek, hiányoznak a közös étkezések is, s még az ápolószemélyzetet is alig látják a védőöltözet mögött. Nagy volt hát az öröm és a meglepetés, amikor tegnap néhány percre beköszöntünk a Kiskőrösi Baptista Idősek Otthona lakóihoz.
![](https://www.baptist.hu/wp-content/uploads/2020/12/IMG_5560-900x1200.jpg)
Nagyon nehéz, de kegyelemteljes hetek és hónapok vannak mögöttük. Most egyetlen beteg sincs már az intézmény lakói és dolgozói között, így kaphattunk egy kivételes engedélyt, hogy önkéntes lelki segítőkként – szigorúan a COVID-tesztelés kedvező eredményét követően, megfelelő védőöltözetben és távolságot tartva – a Baptista Női Missziótól hárman meglátogathattuk a lakókat. Nemcsak amiatt volt más ez a karácsonyi látogatás, mert a maszkok és védőruha mögött nem igazán láthattak bennünket a testvérek, de a közös istentisztelet hiányában szobáról szobára járva tudtunk csak találkozni velük.
![](https://www.baptist.hu/wp-content/uploads/2020/12/IMG_5552-900x1200.jpg)
Minden szobában más fogadott, és minden találkozás mással gazdagított minket. Volt, aki a gyerekkoráról mesélt, más a kisunoka rajzait, a családtagok fotóit mutatta. Volt, aki hálát adott, és volt, aki panaszkodott. Volt, aki látszólag messze járt, de amikor felolvastam neki a Bibliából, egyszer csak velem együtt fejből mondta az adott igeverset. A legemlékezetesebbek azonban az imák maradnak. Az imákat a legtöbb testvérnél könnyek is kísérték, a meghatottság, az öröm és a hála könnyei. Hála, hogy mindeddig megsegítette, megtartotta őket Isten. Hogy minden beteg felépült a vírusból, hogy még a 101 éves Eifelt néni is túlélte a koronavírust. Öröm, hogy találkozhattunk, hogy a héten mi voltunk a második meglepetés. Az első a katonaság volt, akik fertőtleníteni jöttek az épületet – de ennek a látogatásnak köszönhetően sok hét után először végre az emeletre is feljuthattak a testvérek, és egymást is láthatták a folyosón.
A folyosón én is összefutottam a nővérrel, aki épp egy nagy kupac levéllel járt szobáról szobára. Olyan jó volt ott bent is látni, hogy célhoz érnek a levelek, hogy a ti szeretetetek révén a Karácsonyi szeretetposta megvalósul, és sok idős testvérünknek szerezhetünk egy cseppnyi örömöt.
![](https://www.baptist.hu/wp-content/uploads/2020/12/IMG_5561-900x1200.jpg)
Ebédidőben közben a dolgozókkal is találkozhattunk pár pillanatra. Az intézmény vezetője, Opauszki György épp egy-egy mikuláscsomaggal köszöntötte őket, s pár mondatban mi is megköszöntük nekik azt a nehéz és áldozatos munkát, amit a zárt ajtók mögött a legkeményebb, legveszélyesebb időkben is folytattak. Mi csak négy-öt órát viseltünk egy egyszerűbb védőöltözetet, pajzs vagy gumicsizma nélkül, a veszélyhelyzet nyomásától, feszültségétől mentesen, mégis elfáradtunk a nap végére. Hálásak vagyunk azoknak, akik műszakról műszakra helytálltak a nehéz időkben is!
Hálásak vagyunk az Úrnak, aki a zárt ajtók mögött, a nehéz időkben, rendkívüli körülmények között és azok ellenére se hagy magunkra bennünket, ahogy meg is ígérte:
„íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20)