Jézus feltámadása után először a magdalai Máriával találkozott, aki tüstént hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat!” Hamarosan a többi tanítvány is megélhette ezt a csodát, sőt nem csak látták, ettek is vele. A találkozáskor hiányzó Tamásnak is ezt mondták: „Láttuk az Urat!”
Láttam az Urat! Sokan mondhatják ezt persze ma is, de majd az életük bizonyítja, hogy valóban így van-e. Akivel ez tényleg megtörtént, a találkozás valósága megváltoztat számára mindent. Ez a látás egy másik világba vezet be. A régi világ dolgai lassanként érvényüket vesztik az új fényében. Úgy kezdenek ilyenkor gondolkodni, beszélni az emberek, mint azok, akik visszatértek a klinikai halálból: már nem tudnak úgy élni, mint előtte. Az egész világ megváltozik akkor. Pontosabban: kezdik látni a világot úgy, amilyen valójában. Egy új realizmus kezdődik.
Realista vagyok! – mondogatják sokan. Holott ők csak a külső tényeket és eseményeket gondolják igaznak. Az igazi realista kezdi úgy látni és élni az életet, ahogy Krisztus látta és élte. Feltárulnak előtte a belső összefüggések, a múlt és a jelen valódi kapcsolata, a föld és ég igazi összeköttetése. És legalapvetőbben: önmaga és Isten elválaszthatatlan egysége.
Akik találkoztak Jézussal, azokra ő kivételes hatást gyakorolt. Már nem tudtak többé úgy élni, mintha nem ismernék az Életet. Akik találkoztak vele, már másokban is vele találkoznak napról napra.
A húsvét örök emlékeztetés erre: az Életet nem lehet megállítani, kizárni magunk közül. Mert – hála Istennek – örök és független tőlünk.
De befogadhatjuk. Attól kezdve már nem csupán a szervezetünk érzékeli, hanem a lelkünk, sőt az egész lényünk is. Attól kezdve magával ragad az Élet szele, sodrása.
Jézus már földi életében hangoztatta: „Azért jöttem, hogy igazi életük legyen az embereknek.” Az evangéliumokban tényleg erről szól az összes húsvéti találkozás. Amikor Jézussal újra találkoznak a tanítványok, valami végleg megváltozik bennük. Mária Magdalénában, Jánosban, Péterben, de még Tamásban is. Attól kezdve mindnyájan erősek, mert élettelik, sőt életosztók.
A húsvét örök bizonyítéka annak, hogy az Életet nem lehet elpusztítani. Előbb Jézus tanításait próbálják semmibe venni ellenségei, ellenfelei, de a tömeg csüng szavain. Próbálják csodáit lejáratni, bemocskolni, de a gyógyultak tapasztalata semmissé teszi ezt az erőlködést. Végül – amikor arra szövetkeznek, hogy őt magát teszik el láb alól – abban bíznak, hogy ezzel vége lesz. Keresztre is feszítik, de a harmadik nap Élőként megjelenik Jézus a tanítványainak. Beszél nekik, eszik velük, és beléjük is Élet száll, mert az Élet erősebb a halál szolgáinál.
Mindannyian értjük azt, amikor valaki ezt mondja: Végre Élek!
Végre van Életem!
Igen, óriási különbség van aközött, amikor csak létezünk és életünk – így, végig kisbetűvel – inkább biológiai, mint szellemi, és aközött, amikor környezetünk is Élettel telítődik pusztán azért, mert jelen vagyunk közöttük a bennünk levő Élettel.
A hívőség egyik legjobb bizonyítéka mindig is az égi vitalitás, az Élettel telítettség volt, van és lesz. Mert az megcáfolhatatlan, mint ahogy a feltámadt Jézust sem tudta senki elhallgattatni, kétségbe vonni, meghazudtolni. Az isteni Élet nem kívülről irányított, hanem belülről fakad, ahogy a Mesterünk fogalmazott: „örök életre buzgó víz forrásává lesz benne”.
Legnagyobb ajándék, amit kaphattam, hogy én is találkozhattam vele, Jézussal, és attól kezdve értettem meg, hogy az egész Jézus-hit az Életről szól, sőt Életet ad. Nagy kedvencem Ezra Pound A jócimbora balladája című, Jézusról szóló verse. Az utolsó sorai így szólnak:
Bolond a csőcselék, ha azt hiszi,
Hogy végre most megölte testét.
Én láttam őt még lépes mézet enni,
Mióta fölszegezték.
Ezért keresem mindenben mindig őt: önmagamban, a tavaszi reggelben, a harsogó természetben, a baráti beszélgetésben, az olvasott regényben, a csöndes vacsorában, a gyermek szemében, az énekekben… És most is. Ha olykor hirtelen megjelenik nekem ő, az Élet, boldog vagyok. Nem tudok jobbat kívánni neked sem az Életnél. Ha egyszer megérintett, sose hagyd, hogy bármi is elnyomja benned! Azért imádkozom, hogy az Élő Jézus Krisztus találkozzon minél több felebarátunkkal, hogy minél többen örülhessünk annak, hogy ő Él, és nekünk is Életet, örök Életet ad, amely maradandóvá tesz bennünket.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
