KÉT LÁBON ÁLLOK! – Találkozás
A Duna televízió műsorában Szlepák Zsolt és Szlepákné Jámbor Hajnalka bizonyságtétele hangzik el Hajni gyógyulása kapcsán. Emellett szó volt Isten helyreállító szeretetéről a házasságkötésük előtti időkből, amely teljes életváltozást hozott számukra.
Harmóniumkoncert a Baptista Házban
„Szépen zengjenek hangszereitek”
A harmónium már kisgyermek korom óta megmozgatta a fantáziámat. Az imaházban – ahová gyermekkoromban jártunk – két hangszer is volt, az egyik hangja különösen is hasonlított az orgona hangjához. Amikor a Facebookon megláttam a harmóniumkoncert hírét, mindjárt regisztráltam is, nehogy lemaradjak erről a páratlan lehetőségről. Egy távolabbi rokonunk is eljött, és amikor meglátott, gyorsan odajött hozzám, és azzal üdvözölt: „Tudtam, hogy te is itt leszel.”
Már ezt megelőzően is koncerteztek együtt Csaba és Ágoston. Nem volt véletlen hát, hogy az április 27-i koncertre teljes egészében megtelt a terem érdeklődőkkel. Voltak, akik már jártak korábban is a 2022-ben megnyitott Munkácsy Mihály utcai Baptista Házban, de néhány látogatót az épület is érdekelte. Ezen a vasárnap délutánon minden megjelentet a harmóniumok hangja és megszólaltatóik: Pék Csaba egyházzenész és Tóka Ágoston orgonaművész harmóniumjátéka vonzott.
Murányi Kovács Anita, az MBE kommunikációs és kulturális osztálya munkatársának szívélyes köszöntője után határozott hangon együtt szólalt meg a két mesterharmónium. Melchior Teschner korál dallama ünnepélyesen hangzott fel a hatsípsoros, amerikai gyártmányú Charpenter harmóniumon és a Kotykiewicz, bécsi gyártmányú fúvós harmóniumon. A hangszereket a hangverseny során külön-külön is megszólaltatták az előadók.
A harmónium billentyűs hangszer, amelynek fújtatásakor a benne levő rézkeretekre erősített kis rugalmas fémlapocskák (nyelvek) rezegnek. A rezgő nyelv átcsapó rezgéseket végez, ezért a harmónium sípjait „átcsapó nyelveknek” is nevezik – olvashatjuk Tóka Ágoston magyarázatát a Baptista lexikon hasábjain. Ágoston most a sokak által ismert szájharmonika említésével érzékeltette a fúvós és szívós légrendszerű harmóniumok működését.
Miközben hallgattam a megszólaló darabokat, énekfeldolgozásokat, eszembe jutott, hogy baptista közösségünkben hosszú időn át megbecsült hangszer volt a harmónium, hangjai vezették a gyülekezet éneklését. Legtöbb imaházunkban volt harmónium, sőt, sok hívő testvér otthonában is megtalálható ez a hangszer. Sokan megtanultak rajta játszani. Ebben volt nagy segítség Beharka Pál testvér 1965-ben megjelent Gyülekezeti harmóniumjáték című, hiánypótló kötete.
Emlékszem, még a kilencvenes évek elején járt Újpesten a hollandiai Dorcas Alapítvány elnöke. Az igehirdetése végén arról is beszélt, hogy mint jótékonysági szervezet szívesen küldenek Magyarországra használt ruhákat a rászorulók megsegítésére. Beharka Pali bácsinak támadt egy ötlete, és megkérdezte, nem tudnának-e esetleg néhány használt harmóniumot is küldeni az Egyházzenei Tanfolyam támogatására. Néhány hét elteltével egy holland kamion állt meg a magyarországi szervezet elnökének háza előtt tele gyülekezeti használatra alkalmas hangszerekkel, nagyobbrészt harmóniumokkal. Jutott aztán ebből sokfelé.
A harmóniumkoncertet megtisztelte jelenlétével dr. Ludányi Zsófia harmóniumgyűjtő, a Magyar Harmóniumkedvelők Egyesületének elnöke, aki a megszólaltatott hangszerek történetéről beszélt, férje, Sebestyén János pedig, aki az egyesület elnökségi tagja, az egyesület terveiről, egy harmóniummúzeum létesítéséről adott tájékoztatást.
A koncerten mindannyiunk nagy örömére jelen lehetett prof. dr. Beharka Pál orgonaművész testvér is, akit Tóka Ágoston úgy köszöntött, mint „a baptista közösség történetének legkiválóbb harmóniumjátékosa”, vagy ahogy a nemrégen megjelent életrajzi kötetben olvasható: „generációk harmonistáinak példaképe”.
Manapság sokan úgy tekintenek a harmóniumra, mint az orgona igénytelen pótlékára. Mások úgy emlegették gúnyosan, hogy „zsoltárpumpa”. Az ünnepélyes darabok között arról is hallottunk, hogy ismert zeneszerzők, mint J. S. Bach, Cesar Franck vagy Liszt Ferenc is írt önálló darabokat a hangszerre. Georges Bizet felhangzó darabja a korabeli szalonok világának hangulatát idézte. A harmóniumnak van önálló irodalma is. Lisznyay Szabó Gábor is írt darabokat harmóniumra. Tóka Ágoston Beharka Pál tulajdon kottájából játszotta el Lisznyay Gábor művét.
A koncert záródarabjainak egyikét egy angol zeneszerző írta. A 104. zsoltárnak a teremtő és fenntartó Isten magasztalásáról szóló művét a két művész együtt játszotta el. A hangverseny végére megvalósulni láttuk az alkalom Zsoltárok könyvében olvasható mottóját: „szépen zengjenek hangszereitek” (Zsolt 33,3).
A harmóniumkoncert végén az elvett áldásokért Papp Szabolcs lelkipásztor adott hálát mindannyiunk nevében a hangokat, a zenét is megalkotó Istennek.
Marosi Nagy Lajos
A teljes koncert itt tekinthető meg:
Galéria:
Az anabaptista spiritualitásról
A radikális reformáció szakkifejezést George Huntston Williams hasonló című, 1962-ben megjelent monográfiája honosította meg a szakirodalomban. Azóta az anabaptistákat a radikális reformáció egyik irányzataként tartják számon. Korábban a reformáció harmadik ága képviselőiként nevezték meg őket. Nyugat-Európában a baptisták ebben az esztendőben emlékeznek meg az anabaptista mozgalom elindulásának 500. évfordulójáról, mivel az első ismert bemerítkezés 1525. január 21-én történt Zürichben. Ekkor merítkezett be a Zwingli köréhez tartozó Conrad Grebel, Georg Blaurock és Félix Mantz.
Philip Sheldrake „A spiritualitás rövid története” című művéből idézzük az anabaptista spiritualitásról szóló részt:
„A reformáció harmadik irányzatát, az anabaptistákat gyakran kihagyják a hitélet történetének tárgyalásából. Nevük a felnőtt hívők megkeresztelésének gyakorlatára utal. Nem volt egy alapítójuk, és lazán szerveződtek közösségeik, ezért nehéz megmondani, mikor kezdődött mozgalmuk. Nagyjából 1525-től kezdve (az első feljegyzés felnőttkeresztségről) jöttek létre csoportjaik a Rajna mentén, Svájcban, Németalföldön, és elszórtan jelen voltak Ausztriában és Morvaországban is. Hagyományaik tovább élnek a mai napig az amish, a mennonita és a hutterita (habán) közösségekben. Radikális egyszerűségük és a világi hatóságok elutasítása miatt keményen üldözték őket a protestánsok és a katolikusok is. A 16. század folyamán több ezren szenvedtek mártírhalált.
Az eredeti anabaptista hagyománynak négy fontos jellemzője volt. Az első, hogy az egyházba nem gyermekként, hanem hívő felnőttként kerülhettek be az emberek, ami mögött egy önként vállalt, a megtéréssel kezdődő folyamat van, és az a hit, hogy Isten nem utasítja el az őszinte bűnbánatot tartó embert. Ez nem egyezett a lutheránus és kálvinista felfogással. A második, hogy a lelki átalakulás belső folyamata nemcsak a tudatos hitélethez, hanem az életvitel megváltozásához is vezetett, amit az Újszövetség radikális magyarázatára alapoztak. Elvárták, hogy a hívők megosszák javaikat a szegényebbekkel. Az anabaptista közösségek szigorú fegyelmet tartottak, és a visszaesőket »kerülték«, amíg újra jó útra nem tértek. Időnként gyakorolták a lábmosást is. Az úrvacsorában, amit házaknál vagy közösségi épületeikben és nem templomokban vettek magukhoz, megújították a szövetséget egymással és Krisztussal. Harmadik, azt sugallták, hogy a keresztények útja a bűnbánat, a hit, az újjászületés és az engedelmes élet útja. Negyedik, hitük szerint a világi hatalom romlott, és az erőszak tiltott, ebből következett, hogy nem vettek részt a közéletben, és nem vállaltak katonaságot.
Az anabaptista spiritualitás sokat köszönhet a késő középkori misztikus mozgalmaknak, különösen John Taulernek. Tőle vették át az anabaptisták az Istenbe vetett bizalomból eredő türelmes lemondás gondolatát.”
A szerző, Philip Sheldrake, a durhami egyetem gyakorlati teológiai professzora, aki könyvében a keresztény spiritualitás történetét beszéli el az újszövetségi kezdetektől napjainkig.
Szeretettel köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat!
„Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket: Jeruzsálemben kaptok vigasztalást!”
Ézs 66,13
A teljes szeretet űzi ki a félelmet
Az egyes helyzetekkel, körülményekkel, történésekkel és emberekkel szembeni félelem kevésbé talál helyet bennünk, ha a valóságos szeretet átélése erős biztonságot épít ki mentális és pszichés rendszerünkben. Ebbe a dimenzióba csak spirituális úton juthat az ember. Ezért hasztalanok azok a próbálkozások, melyek bármilyen más úton próbálják ezt elérni. Bibó megállapítását, mely szerint „demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni”, sokkal inkább felszólításnak kell értelmezni, nem pedig megállapításnak. Mert az utóbbi esetben elegendő lenne minden félelemmel szemben csupán demokratának lenni.
A valódi és folyamatos szeretettapasztalatunk teremti meg azt a léttel, az élettel szembeni bizalmunkat, amely természetes és egészséges biztonságérzettel ruház fel a váratlan kihívások között is. Ezt a belső erősödési folyamatot egy ókori tanítvány így foglalta össze: „Mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” János Jézus tanítványaként nem csupán intellektuálisan fogta fel ennek igazságát, hanem a későbbiek folyamán megértette, hogy ez olyan „személyes tudás”, tapasztalat, amely meghatározza egész lényünk értelmi és lélektani működését is.
Ennek a létigazságnak a megtapasztalását leginkább az akadályozza, hogy biztonságunkat, biztonságérzetünket olyasmiktől várjuk, melyek rövid lejáratú vagy átmeneti szeretetet adnak nekünk, ezért az általuk nyújtott biztonság is csak átmeneti vagy rövid idejű. Egy vágyott ruha, egy kiszemelt üdülés, egy óhajtott kocsi, egy áhított végzettség, egy várva várt engedély, egy könyörgött vezetőváltás vagy bármilyen más kívánt vagy vágyott tárgy, körülmény, helyzet először persze azt az érzetet kelti, hogy szeretve vagyunk, hisz megkaptuk, megtörtént. Igazából a legtöbbször nem vagyunk szeretve, csak olyasmit kaptunk vagy szereztünk vagy történt velünk, ami a „szeretve vagyok” érzését keltette bennünk. De ezek hatása nagyon mulandó, nagyon hamar kikopik belőlünk a „szeretve vagyok” érzése. És akkor a vágyunk másra fókuszál abban a hitben, hogy majd a következővel újra életre kel ez a belső megelégedettség. Mivel nem folyamatos, ezért alapvetően ellentmondásos és váltakozó kettős érzések kezdik leuralni belső világunkat: izgalom és szorongás, vágyakozás és feszültség, biztonság és félelem.
A teljes szeretet azt jelenti, hogy eljuthatunk olyan létállapotba, melyben a tartós és folyamatos szeretet birtokba veszi lényünket, és így biztonságban vagyunk, biztonságérzetünk van. Természetesen ekkor is jelentkezhetnek átmeneti félelmek, átmeneti szorongások, de a korábbi valóságos tapasztalat visszavon a szeretetbe.
Ez legteljesebben akkor válhat valóssá, ha a szeretet forrása az Istennel való kapcsolat, mivel ő az egyetlen, aki képes mindig velünk lenni, mindig akarni bennünket, mindig támogatólag kísérni. Ahogy az egyik legismertebb zsoltárimádság vallja:
„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy… jóságod és szereteted kísér életem minden napján.”
Esetleges félelmeink gyökerének keresésénél ezt a kérdést kell feltennünk magunknak: Mire, mikre építem biztonságomat, miben gyökerezik biztonságérzetem? Mitől és kitől várom a „szeretve vagyok” érzését, hogy jól érezzem magam?
Azt a biztonságot, amelyet csak belül tapasztalhatunk meg, ne várjuk kívülről, mert csalódni fogunk!
A teljes szeretet kiűzi a félelmet.
Photo by Christopher Beloch on Unsplash
Krisztus tökéletes szeretete – Dr. Pintér Gábor – 2025.04.27. – Szeged
24 megtekintés 2025. máj. 1. #hit#biblia#keresztényvlog Dr. Pintér Gábor igehirdetése a Jn 3:16 igevers alapján. Szegedi Baptista Gyülekezet
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.1Jn 4,9„ (Jn 3:16)
https://www.youtube.com/@SzegediBaptistaGyulekezet
https://www.facebook.com/baptistaszeged
Az Ifjúsággal kapcsolatos információk pedig megtalálhatóak az alábbi honlapokon:
https://www.facebook.com/szegedi.ifi
http://ifi.baptistaszeged.hu/
https://www.youtube.com/user/szegediifi/
| Cím: | 6724 Szeged, Hétvezér u.5/b. |
| Lelkipásztor: | Balogh Barnabás, Balázs André |
| Állandó alkalmak: | vasárnap 9.00 Imaóra 10 és 17óra (július 1-től szeptember 1-ig 18 óra) kedd 19.00 óra Ifjúsági csütörtök 18 óra Istentisztelet |
| Honlap: | http://baptistaszeged.hu/ |
2025.04.27. „Én vagyok az út” (Varjú Lajos) – Kecskemét
2318 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2025. ápr. 27. Varjú Lajos igehirdetése a Jn 20:24-29 igeversek alapján. Kecskeméti Baptista Gyülekezet
„24Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent Jézus. 25A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.
26Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek! 27Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! 28Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! 29Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.Jn 20,8„
| Cím: | 6000 Kecskemét, Szent-Györgyi Albert u. 23. |
| Lelkipásztor: | Mike Sámuel, Kaszala István |
| Állandó alkalmak: | Istentisztelet: vasárnap 9 és 17 órától |
| Honlap: | http://kecskemetibaptista.hu/ |
Az igehirdetést itt tudod visszahallgatni:
https://podcasters.spotify.com/pod/sh…
Ha támogatni szeretnéd a gyülekezetet:
https://kecskemetibaptista.hu/adomany
További információk:
https://www.facebook.com/kecskemetiba…
https://kecskemetibaptista.hu/
https://www.youtube.com/@kecskemetibaptista