Virágvasárnap bemerítési istentisztelet volt a Székesfehérvári Baptista Gyülekezetben. Isten igéjét Fülöp Áron hirdette a Jn 12,1–8 alapján „Mit teszel az olajoddal?” címmel. A történetben Mária drága kenettel kente meg Jézus lábát, és hajával törölte azt szárazra. Ezt akkor többen túlzásnak, pazarlásnak tartották, köztük Júdás is. Bár ő is éveken át ott volt Jézus mellett, mégis céltévesztésben volt. Áron a prédikációjában a céltévesztést a céllövöldéhez hasonlította, ahol a légpuska célzóját szándékosan elállítják, hogy ne tudjuk vele eltalálni a nyereményt. Lelkünk ellenségének, a sátánnak is az a célja, hogy letérjünk a helyes útról. Időnként ellenőriznünk kell, hogy nem vagyunk-e mi magunk is céltévesztésben. A figyelmeztetés az újszövetségi hívőknek is szól, maradjunk meg a keskeny úton. Vizsgáljuk meg, megvan-e bennünk az a lendület, ami a medencében állva bennünk volt! A bemerítés nekünk is és Istennek is egy nagy ünnep, egy örök pecsét az életünkön. Isten komolyan veszi a döntésünket, felírta a nevünket és a velünk kapcsolatos fontos dátumokat. Számontartja, mikor találkozott velünk, vagy amikor előrelépés volt a vele való járásunkban.

A tanítás után a bemerítkező öt fiatal bizonyságtételét hallgatta meg a gyülekezet:
Mátrai Tábita a helyi gyülekezetben nőtt fel, kijárta a vasárnapi iskola minden évfolyamát, hite itt alapozódott meg. Középiskolás korában elkezdett ifjúsági órákra járni. Élvezte, hogy az iskolai hittanórák a Biblia témájában nem tudtak neki újat mondani. Szűkebb körben szívesen megvallotta, hogy számára ez nem csak egy iskolai tantárgy. Egy nyári gyerektáborban mondta el először a megtérők imáját, de akkor úgy érezte, a bemerítésre nem áll készen. Fiatal hívőként azt gondolta, hogy ki kell érdemelnie Isten szeretetét. Később megértette, hogy Isten úgy szereti, ahogy van, és hogy Jézus meghalt minden bűnéért. Egy évvel ezelőtt, ifis társai bemerítésén döntötte el, hogy ő is szeretné ilyen módon összekötni Megváltójával az életét. Szeretne tanúságot tenni a hitéről a testvérek előtt is, és jelentkezett az Alapozó Bibliaiskolára (ABI).

Czéh Tamás hívő édesanyján keresztül ismerte meg Istent. Tőle hallotta először, hogy Isten mindig vele van, akkor is, ha a földi családja nem lehet vele. Édesapját néhány évvel ezelőtt elvesztette, édesanyja pedig betegség miatt nem tudott jelen lenni az alkalmon. Tamás elmondta, hogy ő a mennyei Atyát tekinti valódi apjának, aki most is vele van. Szülei korán elváltak, bátyja ateista édesapjához került, ő pedig édesanyjával maradt, aki már gyerekkorában elvetette szívébe a hit magjait. Hálás azért, hogy az egyházi általános iskola védett környezetet biztosított neki. Ezek után az állami középiskolában megtapasztalt szabadság egy időre elsodorta Istentől. Unokatestvére hívására három évvel ezelőtt eljött ebbe a gyülekezetbe, és megtért. Azóta is tapasztalja, hogy az Úr minden pillanatban fogja a kezét, hogy a nehézségek közepette is gondoskodik róla, hogy soha nincs egyedül.

Búza Botond keresztény családban nőtt fel, születése óta ebbe a gyülekezetbe járt. Hálás az elé élt jó példákért. Ő is végigjárta a vasárnapi iskolát, fejből ismerte a klasszikus bibliai történeteket, igaznak fogadta el őket. Gyerekként azonban nem foghatta fel, hogy Jézus meghalt minden ember bűnéért. 12 évesen egy ifis hétvégén érezte először azt, hogy talán több van ebben. 15 éves korában egy ifjúsági konferencián olyan imameghallgatásban részesült, ami után átadta az életét Istennek. Középiskolában észrevette, hogy bár Isten az élete része, a környezetében erről kevesen tudnak. Kicsit félve a fogadtatástól várta az alkalmat, hogy megoszthassa hitét a barátaival. Meglepődve tapasztalta, hogy bizonyságtétele nyitottsággal, kíváncsisággal találkozott. A legutóbbi bemerítési alkalom őt is megérintette, és eldöntötte, hogy szeretne bemerítkezni. Az azóta eltelt év alatt sok mindent tanult, és megértette, hogy az élet sokkal több és jobb Istennel, mint nélküle.

Molnár Botond Dávid elmondta, hogy hálás a családjának, amiért születése óta Isten útját járhatja. Vasárnapról vasárnapra együtt jöttek az imaházba az istentiszteletekre. Korábban a tanításokat csak izgalmas meséknek fogta fel. Szerette őket hallgatni, annak ellenére, hogy a jelentésüket nem értette. Két évvel ezelőtt egy nyári táborban egy imádság és egy jó beszélgetés hatására megértette, hogy ami ott a kereszten történt, az nem csak egy izgalmas történet. Isten kegyelméről és szeretetéről szól, amit odaadott nekünk. Abban az időben úgy gondolta, hogy az örök élet egy jutalom, amit ki kell érdemelni. Később rájött, hogy a kegyelem ajándék, amit Istentől kaptunk. Megértette és elfogadta, hogy Isten óriási kincset adott neki, ami által az összes bűne meg van bocsátva. Elkezdett Bibliát olvasni és imádkozni, hogy közelebb kerülhessen Istenhez, és a kérdéseire választ kapjon. Jelentkezett az ABI-ra, most pedig a bemerítkezéssel szeretné megpecsételni a döntését.

Kovács Benedek középiskolás volt, amikor egy barátja hívására elkezdett ifire járni. Korábban már hallott Jézusról, de ekkor élő kapcsolata lett vele. Utólag ezt úgy látja, hogy hite kövek közé esett. Ebben az időben a fő motivációja a megfelelési kényszer és a beilleszkedés vágya volt. 19 évesen jelentkezett egyetemre, és ezzel párhuzamosan bevonult katonának. Új környezetbe került, ahol nem kellett a korábbi barátoknak megfelelnie, és a hitét is elengedte. A megfelelési kényszer nem múlt el, sőt hozzájött még a kiközösítéstől, bántalmazástól való félelem. Annyira vágyott az elfogadásra, hogy a hitét nem merte se megvallani, se megélni. A katonai hivatás vált a bálványává, és mindent feláldozott ennek az oltárán. Az önvédelmi mechanizmus részeként barátait, családját és Istent is eltolta magától, és falakat húzott fel maga köré. Ezek a falak és a függőségek akkor sem szűntek meg, amikor az orvosok Benedeket ízületei megromlott állapota miatt a katonai pályára alkalmatlanná nyilvánították, és 2024 őszén leszerelt. Tudta, hogy változásra van szüksége, ezért novemberben elment Budapesten egy ifialkalomra. Tartott attól, hogy ha érzelmileg megnyílik, sebezhetővé fog válni, mégis úgy döntött, hogy Istent választja. A tanítás hatására újra átadta az életét Jézusnak. Isten szeretetét tapasztalta meg a legmélyebb helyzetekben is, aki a nehézségeket a javára fordította. Utólag úgy látja, hogy minden okkal történt. Elkezdett rendszeresen gyülekezetbe járni, és az ABI-ra is jelentkezett. Ezúttal döntését nem külső nyomásra hozta meg, hanem saját akaratából. Szeretné megtartani Jézus parancsolatait, és erről szeretett volna bizonyságot is tenni. Isten megtanította imádkozni, hogy ne a körülmények megváltozásáért imádkozzon, hanem azért, hogy ő változtasson a körülményein. Átformálódása során több csodát is átélt. A leszerelés után nem volt alkalmas sem fizikailag, sem mentálisan a munkavégzésre. De Isten meggyógyította minden téren, és még a várakozás idejét is az épülésére használta fel. Az életre úgy tekint, mint egy kalandra, ami magasságokba és mélységekbe vezet, de Isten mindig velünk van.

A bemerítést Kovács Dániel lelkipásztor végezte, aki a medencében állva megszólította a jelenlevőket. Hívta mindazokat, akik talán először, talán sokadjára tanúi a bemerítési szertartásnak, de még nem döntöttek, hogy a következő bemerítésen álljanak itt ők fehér ruhában hitüket megvallva. Kövessék az Úr Jézust, aki életét adta értünk! Jézus önként vállalta értünk, miattunk és helyettünk a kereszthalált. A bűn zsoldja a halál, de Isten kegyelmi ajándéka az örök élet. Isten adja mindenkinek ingyen. Nekünk nem kerül semmibe, mert ő már kifizette ennek az árát. Aki hisz és bemerítkezik, üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik!
Az ünnepi istentisztelet zárásaként a vezetők kézrátétellel imádkoztak a gyülekezet legfrissebb tagjaiért. Isten áldása és kegyelme kísérje az életüket, tegye képessé őket a jó döntések meghozatalára, és az Isten szövetségének a pecsétje legyen erős az életükön. Legyenek bátrak követni Jézust, bármilyen helyzetben kell majd bizonyságot tenniük!

Ámen.

(Fotók: Búza Máté)