A hónap igéje

„Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” (ApCsel 2,42)

A hónap gondolata

Isten családjába, népébe bekerülni egyetlen pillanat alatt is lehet: akkor, amikor felismerjük elveszettségünket, megbánjuk Istentől elválasztó bűneinket, és elfogadjuk kegyelmét, így a gyermekeivé válunk. Örökre.

Azonban igaz erre a házasságra is (Krisztus népe az ő menyasszonya), hogy nem köthet össze bennünket csupán a papír. A helyi gyülekezetben, amelyben lelki otthonunk van, nem elég, ha csak jelen vagyunk. Az sem, ha időnként ezt-azt besegítünk. A közösség bevonódást jelent. A szolgálat igahúzást, kitartó erőfeszítést. Fizikailag és lelkileg is. És örömöt, teljesen megélt szeretetkapcsolatot. A látogatói státuszból hiányzik a kitartó részvétel.

A hónap kérdései

Ki tudok-e tartani testvéreim mellett egész életemben akkor is, miután ráébredek hiányosságaikra?

Ki tudok-e tartani egy gyülekezet mellett akkor is, amikor nem minden az én látásom szerint történik benne?

Ki tudok-e tartani a szolgálatban, amivel megbíztak, hosszú évekig, a közben fellépő nehézségek ellenére is?

Mit kellene változtatnom az életvitelemben, hogy szorosabban kötődjek Isten népéhez?

Látom-e, hogy egy népet alkotunk más gyülekezetekkel együtt?

A hónap imája

Istenem, köszönöm, hogy családodba, népedbe fogadtál. Mi az én feladatom a gyülekezetben, ahová beültettél, hogy növekedhessen bennem a lélek? Mi akadályoz abban, hogy kitartóan, elkötelezetten keressem a közösségépítés lehetőségét a gyülekezetben veled és testvéreimmel, néped között a többi kereszténnyel? Segíts lebontanom az akadályokat! Ámen.