„Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.” (Mk 16,19–20)

A menny mindenütt jelen van

A menny az érzékeinkkel tapasztalható világnál feljebb van: sokkal magasztosabb. Maga a tökéletesség, a múlhatatlan dicsőség, a végtelen jóság, az örök világosság. Ennek a világnak – a mennynek – van alávetve minden. És ahol most Jézus Krisztus van, a mennyben, odavaló minden benne hívő lélek is. Ezért bátorítja Pál apostol a Kolosséban élő hívőket így:

„Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.” (Kol 3,1–3)

De ez a magasztosabb világ, a menny nem fizikailag van feljebb, hanem létezésének módjában és minőségében. A menny valósága mindenütt jelen van, mint ahogy a mennybe ment Jézus Krisztus ettől kezdve mindenütt jelen levő Istenként uralkodik.

A tanítványok megtapasztalják, hogy földi élete során Jézus egy időben mindig csak egyetlen helyen volt, viszont mostantól kezdve, ha sokfelé is hirdetik az evangéliumot, de Jézus mindenütt ott munkálkodik velük. Jézus tehát úgy ment el, hogy sokkal inkább velük maradt.

A láthatatlan és a látható világ

A kettő egyszerre létezik úgy, hogy a láthatatlan, a túlvilág áthatja mindenütt a láthatót, tapasztalati világunkat. Jézus halála előtt a tanítványok mindig a Megváltó fizikai közelségében akartak lenni, hisz lelki erejét és hatását csak úgy élhették át. Jézus mennybemenetele után hiszik és tapasztalják, hogy Jézus mindenütt ott van velük, együtt munkálkodik mindegyikükkel. A mennybemenetel a tanítványokat ezért vitte rögtön a világba, hogy mindenütt hirdették az igét. Már nem csupán a templomban és a zsinagógákban, hanem mindenütt. Ettől kezdve nem riadtak vissza a nehézségektől, nem féltek az ellenségeskedőktől, mert tudták, Jézus Krisztus, a menny Ura mindenütt velük van. Ettől kezdve látták a láthatatlant és annak Urát, a Megváltót.

Jézus Krisztus örökre velünk maradt

Halálakor minden tanítvány szomorú volt, de a mennybemenetel pillanatától kezdve öröm töltötte el őket, mert tudták, hogy Jézusukat soha senki nem veheti el tőlük. Ezt mondta már előre is nekik a Mester:

„most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek.”

Bármilyen furcsa is, de épp Jézus távozásával (mennybemenetelével) teljesedett ki a tanítványok öröme. Mostantól az öröm Jézusát már a láthatatlanban keresték minden látható mögött. És meg is találták, hiszen Krisztus mindenütt jelen van. Azóta minden hívő tudja: Jézus Krisztus itt van, aki mindennél hatalmasabb.