2 0 1 8 . O K T Ó B E R | 1 . É V F O L Y A M 1 . S Z Á M
A hónap témája 2018. novemberben: Krisztus rajtunk keresztül vigaszt és reményt ad
A hónap igéje
„Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg…” (2Thessz 2,16)
A hónap gondolata
Amikor elolvassuk szavanként az igeverset, olyan mélységei tárulnak fel előttünk az Örökkévaló irántunk tanúsított szeretetének, amelyeket elsőre nem is foghatunk fel igazán.
Érdemtelenül ontja ránk ezt a szeretetet, a kegyelmét. Pontosan tudja, hogy földi életünk során mennyi nehézség, fájdalom érheti az embert a sátán pusztító tevékenységének következtében. Ez a hatalmas Isten előre elkészítette a mélységesen szomorú ember számára a vigasztalást. Már az is mennyire bátorító, ha egy-egy nehéz élethelyzetben van olyan embertársunk, akinek kiönthetjük a lelkünket, aki vigasztalást nyújt, támogat.
Az Atya amellett, hogy vigasztal, jó reménységgel is megajándékoz. Mi ez a jó reménység? Az, hogy szenvedésünk nem tart örökké, hogy azok, akik sírnak, egyszer örvendezni fognak, akik szűkölködnek, bővölködnek majd. A reménytelenség az, ami teljesen kifosztja az embert, ami értelmetlenné tesz minden törekvést. Erre készített megoldást szerető mennyei Atyánk. Legyünk bizalommal, hogy az Atya a nehézségeink, fájdalmaink fölött áll, tud róluk, és elkészítette a szabadulás útját. Isten örökkévaló világában a földi szenvedés pillanatnyi csupán, mégis fontosak vagyunk számára egyénenként. Jézus Krisztus áldozata tökéletesen elég ahhoz, hogy a mi tökéletlen emberségünk ellenére az ő gyermekei legyünk, és így a mennyország polgáraivá váljunk.
A hónap kérdése
Engedem-e, hogy a nehézségek megrendítsék bizalmamat Isten szeretete, jósága iránt?
A hónap imája
Uram, segíts, hogy mindvégig kitartsak, akkor is, amikor nagyon nehéz, amikor nagyon fáj. Ámen.
A népi reformáció állomásai Erdélyben
A magyar baptisták Történelmi Bizottsága által szervezett erdélyi emléktúra állomásai:
2018. november 9., péntek: Déva vára
Itt egy rövid megemlékezést tartanánk Erdély reformátora, Dávid Ferenc várbörtönben felállított emlékkövénél.
Dávid Ferenc (Kolozsvár, 1520 – Déva, 1579) római katolikus lelkészként kezdte a pályafutását, majd Wittenbergben tanult, ahol Luther tanainak elkötelezett híve lett. Erdélybe hazatérve János Zsigmond fejedelmi udvarának főpapjaként hozzáfogott az egyház megújításához.
Később a genfi reformátor, Kálvin teológiájának követője lett. Református püspökként terjesztette a reformáció eszméit, melynek Kolozsvár volt a központja. Szervét hatására ariánus tanokat is vallott.
Élete utolsó évtizedében anabaptista meggyőződésre jutott. Az 1568-as tordai országgyűlésre szerkesztett 36 pontból álló tételjegyzékében a hitvalló felnőttkeresztség helyreállítását is célul tűzte ki a reformált egyházban. Magyar nyelvre fordította, majd 1570-ben Kolozsváron nyomtatásban is kiadta a „Könyvetske az igaz kerestyéni keresztségről” című, németalföldi anabaptisták által írt 150 oldalas hitvédelmi iratot, amit Erdély-szerte terjesztett.
Többszöri próbálkozás után 1578-ban ismét Tordán tárta az országgyűlés elé a hitvalló felnőttkeresztség helyreállításának szükségességét az egyházban. Emiatt unitárius hívei ellene fordultak és megtagadták a további kapcsolatot vele. Újabb hitbeli meggyőződése miatt korábbi harcostársa, az unitárius Blandrata György bevádolta őt a katolikus Báthory Kristóf fejedelem előtt.
Ennek eredményeként Dávid Ferencet Gyulafehérváron letartóztatták és életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtották. Így került Dévára, ahol a várbörtönben éheztették és kínozták, majd 1579. november 15-én megölték. Erre a szomorú eseményre emlékezünk majd a helyszínen…
2018. november 10., szombat 10 óra: Alvinc
Szombat délelőtt a Gyulafehérvár szomszédságában található Alvincra megyünk, ahol a Németek mezejének megtekintésére is sort kerítünk. Itt a Maros partján volt az az anabaptista település, ahol a hutterita/habán „újkeresztények” 1621/1622 körül Bethlen Gábor fejedelem oltalma alatt letelepedhettek. Ennek ma is fölismerhető maradványait szeretnénk itt megnézni.
A délelőtt folyamán sort szeretnénk keríteni egy közös történelmi megemlékezésre, minielőadásokra és szakmai beszélgetésre. Ennek keretében a magyar anabaptista múlt szakavatott kutatóinak adnánk teret rövid történelmi áttekintésre. Ezekre a történelmi szemináriumi előadásokra szívesen várjuk a környékbeli református, magyar és román baptista, sőt katolikus lelkészeket és érdeklődőket is.
Délután Gyulafehérváron egy rövid belvárosi séta keretében fölkeressük az ősi székesegyházat, melyben a Hunyadiak mellett Bethlen Gábor fejedelem sírját is megnézzük és ha lehet, meg is koszorúzzuk. Látogatást teszünk az érsekség levéltárában és könyvtárában is.
2018. november 11., vasárnap 10 óra: Torda
Vasárnap délelőtt 10-től a tordai testvérekkel leszünk együtt a helyi magyar baptista imaházban. Itt egy vetített képes történelmi áttekintésre kerül sor.
A déli órákban megkoszorúzzuk a tordai vallásbéke 450 éves évfordulóján, ez év január 13-án felavatott vallásszabadság emlékművet a város főterén. Mint tudjuk, a Magyar Országgyűlés a vallásszabadság napjává nyilvánította január 13-át. Amint láttuk, ennek anabaptista vonatkozásai is vannak…
2018. november 11., vasárnap 17 óra: Kolozsvár
Vasárnap délután 5-től a Kolozsvári Magyar Baptista Imaházban kerülne sor még egy rövid történelmi megemlékezésre Rottmayer Jánosról, a magyar baptista misszió első meghatározó személyiségéről születésének 200. évfordulója alkalmából. Az istentisztelet előtt meglátogatjuk a sírját a Házsongárdi temetőben egy rövid imádság, megemlékezés erejéig.
Az emléktúra iránt érdeklődők a különböző helyszíneken kapcsolódhatnak be a programba.
Túl az ötszázon
Túl az 500-on… Az Alföldön maga a Himalája lenne, míg a Kárpátok tövében alig egy dombocska… Egy rövidtávfutónak már talán a teljesítőképessége végét jelenti, míg egy maratonfutónak még csak az első lépéseket… Einstein előtt már Dosztojevszkij is ekképpen gondolkodott: „Minden relatív, minden viszonylagos, minden csak formaság…”
Egy esztendővel vagyunk túl a reformáció ötszázadik évfordulóján, de pontosan hol? Mind a vertikális, mind a horizontális képet megérthetjük: a világ tetején állva szemlélhetem az alattam elnyúló tájat (hiszen reformált, protestáns keresztény vagyok…), vagy így is óriási kihívásokat rejtő hegybércekre kell még felmásznom? A százméteres sprint vélt győzteseként már a díjkiosztón is túl vagyok, vagy még előttem áll 41.694 méter a magam mögött tudható 501-gyel szemben, és teljes meggyőződéssel éneklem: „Lelkem kíván téged, Ó, Jézus, segíts meg, Hogy mindhalálomig Híven kövesselek! Csak téged, csakis téged, Jézus, csakis téged…!”? – Solus Christus.
Meggyőződésem, hogy a helyreállás emlékének ünneplése csak akkor lehet őszinte és igaz, ha közben én sem hagytam el azt a helyemet, ahová helyreállíttattam. Habakuk próféta így ír: „Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám… És felele nékem az Úr, és mondá… az igaz pedig az ő hite által él.” – Sola fide.
A reformáció kegyelem. Nem Luther, nem Kálvin és még csak nem is az anabaptisták érdeme. A Teremtés könyvében így olvassuk a Szentírást: „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.” A teremtő Isten a formáló, már alaktalanságunkban is lát ő valamit, erről tesz bizonyságot Dávid a 139. zsoltárban. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy megformált életünket saját erőnkből, bűneink miatt csak deformálni tudjuk, s az eredmény nem jó – nem úgy, mint ahogy arról Isten nyilatkozik a teremtéskor –, hanem torzó. Isten egyedül az, aki – a teremtői jogán – az alakrontásomat újraformázhatja. – Sola gratia.
A reformátorok kezükbe vették a Bibliát, és mint útjuk megvilágítóját kezdték tanulmányozni. Elhagytak sok megszokást, bevett gyakorlatot, hagyományt, és az új zsinórmérték adott nekik új hozományt. Jézus ígérte, hogy bárki, aki bármit is elhagy őérte, a többszörösét kapja vissza őbenne. Reformált, baptizált hívőkként nekünk éppúgy megvannak a magunk megszokásai, bevett gyakorlatai, hagyományai, mint mindenki másnak, de mindezek előtt meg kell lennie annak a Szentíráshoz való ragaszkodásunknak is, hogy mindent (régi hagyományt és új rítust) Isten szent szaván teszünk próbára. Sok problémától óvnánk meg magunkat, ha mindent a Biblián tennénk próbára, és nem az egyéni vagy gyülekezeti életünkben. – Sola scriptura.
Vajon minden relatív és minden formaság lenne? Túl az ötszázon is igaz, hogy a reformáció napja a ma. A ma nem relatív, és az Isten által helyreállított forma nem csak formaság. Aki holnapra akarja halasztani a helyreállíttatását, az csak még egy napot ad a deformálásnak. Mindazoknak szól Isten szava, akik minden napon reformációra vágynak:
„Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket…” (Zsid 3,15)
Menedék Alapítvány
Az 1986-ban alapult Menedék Alapítvány 2018-tól átadta szociális és gyermekvédelmi intézményeinek fenntartását a Baptista Menedék Szolgálat egyházi jogi személy számára. Kereteink újak, azonban céljaink, alapelveink, valamint munkatársi csapatunk változatlan, elkötelezetten folytatjuk a Menedék szociális és missziós tevékenységét.
Bányai Jenő-emlékest
Ünnepi hangverseny Bányai Jenő, a Baptista Központi Énekkar alapító karnagya születésének 100. évfordulója alkalmából 2018. október 27-én, szombaton 17 órakor az Újpesti Baptista Imaházban.
BUBBA-RACSABI közös est
Ugye benned is felmerül, kedves olvasó, hogy mi az a RACSABI, illetve BUBBA? Elárulom. Két budapesti gyülekezet ificsoportjainak rövidítése. Az egyik az Alsóhegyi (Budai) Baptista, a másik pedig a Rákoscsabai Baptista Gyülekezet ifjúsága.
Csabán az utóbbi időben erős törekvésünk van arra, hogy ifijeink ismerkedjenek más gyülekezetek fiataljaival az évközi ifikonfik és nyári táborok alkalmain kívül is.
Jó más gyülekezetek ificsoportjait megismerni, bizonyságot tenni egymásnak Isten életünkben elvégzett munkájáról, együtt dicsőíteni az Urat, megosztani missziós tapasztalatainkat, játszani, nevetni, jól érezni magunkat. Továbbá az ilyen alkalmak tudnak hosszú távú ismeretségeket is kialakítani, ami a mai rohanó világban igazán értékes és sajnos sokszor „hiánycikk” az emberek életében.
Egy-egy ilyen alkalom megszervezése remek lehetőség arra is, hogy az ifin belül mindenki kivehesse a részét valamilyen feladatban. A közös munka a csapatot még összébb kovácsolja.
Körülbelül egy évvel ezelőtt gyülekezetünk ifije vendégeskedhetett a Budai Baptista Gyülekezet fiataljainál. Az alkalom igazán áldott volt, már akkor eldöntöttük, hogy mindenképp szeretnénk viszonozni a budaiak vendégszeretetét, így október 12-én, péntek este Csabán lehettünk együtt gyülekezetünk közösségi házában. Alkalmunk központi témája a hálaadás volt, melyet megalapoztunk egy modern hálaoltárral is.
Csoportbeszélgetéseink őszinte légkörében bizonyságot tehettünk, elmondhattuk egymásnak hálaokainkat, esetleges negatív élethelyzeteinket, melyek abban a pillanatban nem tudtak hálaokok lenni, majd azt, hogy Isten hogyan mutatta meg jelenlétét, támogatását a próbában is. Alkalmunkat aztán könnyed játékkal folytattuk, a végén pedig egy késői közös étkezésre is lehetőségünk volt.
Külön örömünkre szolgált, hogy Kotán Béla testvérnek is lehetősége volt csatlakozni alkalmunkhoz.
Már alig várjuk a következő alkalmakat, ahol újabb gyülekezetek ificsoportjait ismerhetjük majd meg, és lehetünk együtt Isten dicsőségére.
Protestáns gálaest az Urániában
Az október 21-én megtartott gálaestünk ünnepi programjainak élére Pál apostol szavait tűztük:
„a reménység pedig nem szégyenít meg” (Róm 5,5).
Soltvadkert Város Díszpolgára posztumusz kitüntetés dr. Haraszti Sándornak
A Soltvadkert Város Díszpolgára posztumusz kitüntető címet adományozta a város önkormányzata dr. Haraszti Sándor részére a világ számos országában hivatástudattal végzett orvosmisszionáriusi munkásságáért, önzetlen és áldozatos közösségi vállalásaiért, nemzetközi szervezetekben és egyházi közösségekben az ország érdekében kifejtett kiemelkedő és tiszteletre méltó tevékenységéért. Aktív közreműködést vállalt a Szent Korona hazahozatalában.