Egy új év kezdetén állunk, de mitől is lesz ez új? Kap egy új sorszámot: 2019. Mi is kapunk benne (kegyelemből) egy új kezdetet.

Ezekben a napokban lelkek sokasága várja az új kezdetet, az újrakezdés lehetőségét, sokan sóhajtanak fel: – az énekíró szavai szerint –

„talán még újrakezdhetnénk itt a szakadék peremén” (Ákos).

Úgy látom, hogy az új évkezdés köré is lassan kiépül egy olyan vagy legalábbis hasonlatos anyagi és még inkább lelki marketingkampány, mint amit a karácsony ünnepe mellett is el kell olykor szenvednünk, és még inkább többször kellene fellépnünk ellene.

Egy új év kezdetének nem kell magában hordoznia az újrakezdés/újat kezdés iránti vágyunknak való engedésünket. Újrakezdésre/újat kezdésre valójában csak akkor van szükség, ha a régi „megmérettetett és könnyűnek találtatott”. Szembe kell néznünk és helyezkedünk azzal a korszellemi állítással, hogy a változás a lényeg, akár erkölcsi, etikai megítélés nélkül is. Hívő életünkben nem a változás a lényeg, hanem a jóra törekvés. Ha ebben a törekvésben megvagyunk, egy új évkezdésért, egy új hóbortért, egy (meg)újulást kínáló szellemiségért kilépni kár a változás mezejére. Pál így ír:

„mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt” (1Thessz 5,15),

Jézus pedig ezt mondta:

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.” (Jn 15,1–4)

Csak mert valami régi, de bevált, jó és legitimált Istentől, nem kell/nem szabad lecserélni. Hajlamosak vagyunk a változás/változtatás okozta új-szerűség eltűnő öröméért akár a biztos örömforrásokat is felcserélni, ne engedjünk ennek a kísértésnek sem ebben az évben! Fel kell tennünk magunknak a kérdést – amit a világ sokszor elhallgat –, hogy mi a kívánt eredmény: új legyen vagy jó? Tudom, e két jelző közt nem mindig vagylagos a választás, járhatnak kéz a kézben áldást hozva is, de ha a kettő közt kell választani, válasszunk jól!

Régi már testvéri közösségünkben a köszöntés: BÚÉK! – Bízd Újra Életed Krisztusra! – Ez a folytatás legyen új évünk kezdésének és – Isten megtartó kegyelméből – véghezvitelének az alapja!