Ökumenikus imahét 2019. január 20–27.

„Az igazságra és csakis az igazságra törekedj...” (MTörv/5Móz 16,18–20)

0
2430

A keresztények minden évben a világ minden táján azért gyűlnek össze, hogy imádkozva növekedjenek az egységben. Olyan világban tesszük ezt, ahol a korrupció, a kapzsiság és az igazságtalanság egyenlőtlenséggel és megosztottsággal jár. Imáink egységesek egy szétszakadozott világban. Ebben van az erejük. Keresztényekként vagy közösségekként gyakran bűnrészesek vagyunk ugyan az igazságtalanságban, mégis arra kaptunk elhívást, hogy egységben tanúskodjunk az igazság mellett, és Krisztus gyógyító kegyelmének eszközei legyünk a szétszakadozott világ helyreállításában.

Az ökumenikus imahét anyaga letölthető: itt.  

Az ökumenikus imahét plakátja letölthető itt.

Az ökumenikus imahét liturgiája letölthető itt.

A 2019. évi imahétre tervezett programfüzet földünk egy távoli helyén, Indonéziában született meg, és onnan indult el világ körüli útjára, hogy testvérként szólítsa meg a világ különböző helyein, a más és más körülmények között élő keresztényeket. Mi, magyarországi keresztények is megszólítottak lettünk a megjelölt témák és a kiválasztott igeszakaszok alapján. Így ebben az évben is együtt gondolkodhatunk magyar keresztényekként azokról a feladatokról és lehetőségekről, amelyek a Szentlélek irányításával válnak időszerűvé. Sőt biztatást kapunk a felismerés mellett a megvalósításra is.

Indonéz testvéreink úgy érzik, hogy Mózes ötödik könyvének igéje – „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj” (MTörv/5Móz 16,18–20) – helyzetükben, ínségükben elevenükbe talál. Mielőtt Isten népe arra a földre lép, amelyet Isten nekik ígért, megújítják elköteleződésüket a szövetség iránt, amelyet Isten kötött velük. A szövegrész abban a fejezetben szerepel, amelynek központi témája a szövetség népe által tartandó ünnepek. Minden ünnep után olvassuk a felszólítást:

„Örvendezz az ünnepeden fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóleányoddal, meg a lévitával és a jövevénnyel, az árvával és az özveggyel együtt, akik lakóhelyeden élnek” (MTörv/5Móz 16,14; lásd még 16,11).

Az indonéz keresztények arra törekednek, hogy a közösségek között helyreállítsák a nyitott, befogadó ünnepeknek ezt a korábban élvezett lelkületét. E hosszú fejezet végén különösnek tűnhet, hogy két vers szól a bírák állításáról, de ebben az indonéz kontextusban élővé válik a kapcsolat a mindenki számára rendezett ünnep és az igazságosság között.

A Jézusban szerzett szövetség népeként tudjuk, hogy a mennyei lakoma gyönyörűségét azok fogják majd élvezni, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, akik üldöztetést szenvednek érte, „mert övék a mennyek országa” (Mt 5,6.10).

Krisztus egyházát a menny előízének nevezik, bár megosztottságunk miatt kudarcot vallunk. Nem tudunk Isten szeretetének jelei lenni az ő népe számára. Az igazságtalanság nemcsak az indonéz társadalmat széttagoló megosztottságot mélyítette el, hanem az egyház töredezettségét is.

Bűnbánatot tartunk a megosztó igazságtalanság miatt, de keresztényként hiszünk Krisztus erejében is, amely bocsánatot és gyógyulást ad. És így a kereszt alatt egyesítve találjuk magunkat, kérve kegyelmét, hogy vessen véget az igazságtalanságnak; és irgalmát azokra a bűnökre, amelyek megosztottságunkat okozzák.

Az imahét nyolc napjára naponta két-két ige helyezi szívünkbe Istentől kapott feladatainkat, nem feledve, hogy az imádkozó szív mindig igazságra törekszik.

Megosztás