Ökumenikus imahét 2019. január 20–27.
A keresztények minden évben a világ minden táján azért gyűlnek össze, hogy imádkozva növekedjenek az egységben. Olyan világban tesszük ezt, ahol a korrupció, a kapzsiság és az igazságtalanság egyenlőtlenséggel és megosztottsággal jár. Imáink egységesek egy szétszakadozott világban. Ebben van az erejük. Keresztényekként vagy közösségekként gyakran bűnrészesek vagyunk ugyan az igazságtalanságban, mégis arra kaptunk elhívást, hogy egységben tanúskodjunk az igazság mellett, és Krisztus gyógyító kegyelmének eszközei legyünk a szétszakadozott világ helyreállításában.
A vallásszabadság napja és a baptisták
Január 13-át a vallásszabadság napjává nyilvánította a magyar parlament a 2018. évi I. törvényében annak emlékére, hogy Erdélyben az 1568. január 6–13. között tartott tordai országgyűlés a világon először hirdette meg a vallásszabadságot, kimondva ezzel öt vallásfelekezet – katolikus, evangélikus, református, unitárius, majd tíz évvel később az anabaptista – szabadságát és egyenjogúságát.
Nemzetközi siket ifjúsági téli tábor
Második alkalommal került megrendezésre az év utolsó hetében a siket fiatalok számára szervezett évbúcsúztató-évkezdő tábor az EDCA és az MBE Speciális Misszió szervezésében.
Új legyen vagy jó?
Egy új év kezdetén állunk, de mitől is lesz ez új? Kap egy új sorszámot: 2019. Mi is kapunk benne (kegyelemből) egy új kezdetet.
Ezekben a napokban lelkek sokasága várja az új kezdetet, az újrakezdés lehetőségét, sokan sóhajtanak fel: – az énekíró szavai szerint –
„talán még újrakezdhetnénk itt a szakadék peremén” (Ákos).
Úgy látom, hogy az új évkezdés köré is lassan kiépül egy olyan vagy legalábbis hasonlatos anyagi és még inkább lelki marketingkampány, mint amit a karácsony ünnepe mellett is el kell olykor szenvednünk, és még inkább többször kellene fellépnünk ellene.
Egy új év kezdetének nem kell magában hordoznia az újrakezdés/újat kezdés iránti vágyunknak való engedésünket. Újrakezdésre/újat kezdésre valójában csak akkor van szükség, ha a régi „megmérettetett és könnyűnek találtatott”. Szembe kell néznünk és helyezkedünk azzal a korszellemi állítással, hogy a változás a lényeg, akár erkölcsi, etikai megítélés nélkül is. Hívő életünkben nem a változás a lényeg, hanem a jóra törekvés. Ha ebben a törekvésben megvagyunk, egy új évkezdésért, egy új hóbortért, egy (meg)újulást kínáló szellemiségért kilépni kár a változás mezejére. Pál így ír:
„mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt” (1Thessz 5,15),
Jézus pedig ezt mondta:
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.” (Jn 15,1–4)
Csak mert valami régi, de bevált, jó és legitimált Istentől, nem kell/nem szabad lecserélni. Hajlamosak vagyunk a változás/változtatás okozta új-szerűség eltűnő öröméért akár a biztos örömforrásokat is felcserélni, ne engedjünk ennek a kísértésnek sem ebben az évben! Fel kell tennünk magunknak a kérdést – amit a világ sokszor elhallgat –, hogy mi a kívánt eredmény: új legyen vagy jó? Tudom, e két jelző közt nem mindig vagylagos a választás, járhatnak kéz a kézben áldást hozva is, de ha a kettő közt kell választani, válasszunk jól!
Régi már testvéri közösségünkben a köszöntés: BÚÉK! – Bízd Újra Életed Krisztusra! – Ez a folytatás legyen új évünk kezdésének és – Isten megtartó kegyelméből – véghezvitelének az alapja!
Baptista magazin 2019. január 13.
2019. 01. 13. 25 perc, 2019 Baptista magazin a Duna Televízió műsorán!
Karácsonyi üdvözletek
2018 karácsonyán ismét nagyon sok figyelmes köszöntést kapott egyházunk, illetve egyházunk vezetősége állami, önkormányzati, társegyházi, valamint hazai és nemzetközi baptista közösségek részéről.
Egység Krisztusban
Az első hitvallás, ami még a korai egyházból fakadt föl, egy rövid mondatból áll: „Jézus Krisztus Úr” (Fil 2,11). Pál úgy látta, hogy Isten akarata szerint el fog jönni egy nap, amikor az egész emberiség ajkáról fel fog hangzani ez a hitvallás. Egyedül egy Úr van: Jézus Krisztus, a Megváltó. Egyetlen Úr uralkodik az egyház fölött, és minden hívő ugyanannak az Úrnak az irányítása alatt és ugyanannak az Úrnak a szolgálatában áll.
„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.” (Jn 17,20–21)
Ez a legmegindítóbb imádsága tanítónknak, ami feltárja előttünk szívének legrejtettebb zugait. Az oltáron nyugvó áldozatként, utolsó perceiben a Megváltó nemcsak saját népe megmenekülését kívánja, hanem azért jár közben, hogy mindazok, akik megmenekültek, egységben legyenek.
Az egység annyira közel állt Megváltónk szívéhez ekkora nagy szenvedés idején, hogy nekünk is felbecsülhetetlen értékűnek kell tekintenünk. Az egység nem automatikus, meg kell dolgoznunk érte, és nem könnyű megvalósítani. Az egység eléréséhez tudatosságra, komoly erőfeszítésre és érettségre van szükség.
Istenünk azt akarja, hogy minden bárány egyetlen nyájhoz tartozzon, amelynek ő a Pásztora. Mindazoknak, akik megeleveníttettek a Szentlélek által, és életre szóló szövetségre léptek az Úrral, az egységet kell építeniük. Krisztus szeretete szorongat bennünket, hogy testvérünket ne idegennek tekintsük, hanem a szentek polgártársának.
Azon kell munkálkodnunk, hogy a köztünk megvalósuló egység azon a szereteten alapuljon, amiről az Úr Jézus elrendelte, hogy legyen meg köztünk, vagyis tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy úgy szeressük a másikat, ahogy Jézus szeretett minket. Krisztus imádkozik egyháza egységéért, hogy minden szent eljusson az őbenne való élet egységére. Úgy legyen!
Manuel Díaz
Hálaadás:
• Atyánk, hálát adunk Fiadért, Jézus Krisztusért.
• Köszönjük, hogy Jézus az a személy, aki mindig is a leginkább szívén viselte és most is szívén viseli az egyházon belüli egységet. Bízunk az ő örökkévaló tervében, és hálásak vagyunk munkájáért.
Bűnvallás:
• Meg akarjuk vallani, hogy nem mindig élünk abban a meggyőződésben, hogy te vagy az Ura életünk minden területének. Segíts, hogy vágyjunk arra, hogy valóban te legyél az Úr.
Könyörgés:
• Könyörgünk, hogy egyházad szerte a világon ismerje fel azt a valóságos egységet, ami Urunkban és Megváltónkban, Jézus Krisztusban van.
• Add, hogy ne feledjük: a sokszínűségünk ellenére egyek vagyunk, és hadd lássa ezt meg a világ!
Egység a látásban
Számos keresztény szervezet és gyülekezet a sikeres működéshez vezető út első lépéseként a látás megfogalmazását határozta meg. Gyakran ez a lépés nagy nehézségekbe ütközik az érintett emberek közötti véleménykülönbségek miatt. Pál írása arról, hogy mit jelent látásban egységesnek lenni (az Efezusiakhoz írt levél 4. fejezetében), arra a buzdítására épül, hogy éljünk a Jézus Krisztusban elnyert elhíváshoz méltón (1. v.), és alapvetően három aspektusa van:
Először is (1–2. v.), a látásunknak a szívünket kell megcéloznia, azt, amilyennek lennünk kell. Pál arra bátorít bennünket, hogy fordítsunk gondot a személyiségünk fejlesztésére, különös tekintettel a Krisztus testén belüli közösség megéléséhez szükséges jellemvonásokra: alázatosság, szelídség, türelem és béketűrés.
Másodszor (7–16. v.), a látásunknak a kezünket kell megcéloznia, azt, ahogy tennünk kell a dolgokat. Pál itt kifejezetten arra buzdít bennünket, hogy használjuk azokat az ajándékokat, amiket kaptunk. A Krisztusban kapott elhívás szolgálatban megnyilvánuló cselekedetekre indít és arra, hogy építsük föl Krisztus testét, hogy eljussunk a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra (13. v.).
Harmadszor (17–29. v.), a látásunknak az elménket kell megcéloznia, azt, ahogyan gondolkoznunk kell. Pál ragaszkodik ahhoz, hogy azok szerint a tanítások szerint kell élnünk, amiket megkaptunk; a gyümölcs onnan látszik, hogy az elménk megújult, sőt az egész énünk is megújult, és ez megváltozott viselkedésben nyilvánul meg.
A világ megítélése szerint Pál életét akár kudarcnak is mondhatnánk, hiszen a levél megírásakor börtönben van, következésképp a kérelmei hatástalanok. Ugyanezt a saját életünkről és gyülekezeteinkről is elmondhatnánk. Az ígéret mégis az, hogy ha Krisztus testén belül egységes a látásunk, és közösen figyelmet fordítunk a szívünkre, a kezünkre és az elménkre, akkor fel fogunk növekedni
„szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus” (15. v.),
a teljes „nagykorúságra” (13. v.). Ennél nincs nagyobb siker. Ennél nincs nagyobb jutalom.
Edith Vilamajó
Hálaadás:
• Hálát adunk azért az ígéretedért, hogy ha egyházként a látás és a növekedés terén egységben élünk, akkor annak csodálatos jutalma lesz.
Bűnvallás:
• Magunktól nincs látásunk, Urunk. Folyamatosan szükségünk van a jelenlétedre.
• Bocsásd meg nekünk, szeretett Atyánk, azt, amikor nem úgy látunk, ahogyan te látsz, amikor nem úgy szeretünk, ahogyan te szeretsz, amikor nem úgy érzünk, ahogyan te érzel.
Könyörgés:
• Kérünk, állítsd helyre a szívünket, és segíts nekünk, hogy jól tudjuk gondját viselni a személyiségünknek, hogy méltóképpen tudjuk betölteni a Krisztus testén belüli szerepünket. Adj nekünk több alázatot, türelmet és toleranciát egymás iránt.
• Kérünk, segíts, hogy helyesen tudjunk az ajándékainkra tekinteni, és így jobban tudjunk téged szolgálni.
• Kérünk, segíts nekünk úgy gondolkozni, ahogy te, hogy helyes képünk legyen rólad, a te országodról, magunkról, az emberiségről és az ebben a világban betöltendő küldetésünkről.