Kezdőlap Blog Oldal 501

A hónap témája 2019. júniusban: Gyülekezeteink külön és együtt is közösséget építenek

A hónap igéje

„Tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.”

Fil 2,2

A hónap gondolata

A gyülekezet Krisztus teste. A gyülekezet tagjai közösségben vannak egymással. Nekik nem közösségbe kell kerülniük egymással, hanem a már meglevő és alapvető közösségüket kell továbbépíteni, magyarul fejleszteni. A még jobb működést ma már sokféle eszköz tudja segíteni. Ilyen például a szervezetfejlesztés, csoportos tréning stb.

Mindezek előtt még fontosabb, hogy a gyülekezet minden tagja számára ugyanaz legyen a hitbeli alap és cél. Hogy a külsődleges jellemzők és feladatok fontosságát állandóan megelőzze Krisztus szeretete és imádata, az emberi lélek egészsége, a Lélek belső működésére való figyelés és a neki való engedés, az építő szeretet gyakorlata.

Ha egy gyülekezetben valóban a fontos dolgok vannak a középpontban, akkor ez a gyakorlat mindig a maga helyén fogja kezelni a másodlagos és harmadlagos fontosságú kérdéseket. Boldog az a gyülekezet, amelynek a vezetői és szolgálattevői így forgolódnak, mert munkájuk nyomán elhalnak a széthúzást, a bomlást gerjesztő erők.

Az ilyen gyülekezet nem csupán a belső közösségét építi, hanem mindazokkal is közösséget épít, akik családtagként, látogatóként, résztvevőként vannak együtt a gyülekezettel. Egyszerűen azért, mert az egymással „lélekben és igazságban” együtt levő testvériség valóságát megérzi mindenki, aki közéjük kerül. Ezért van óriási ereje, környezeti hatása a valódi gyülekezetnek. Nem önmagában a lelki vagy kulturális stílusa, nem a programjai ragadják meg az embereket, hanem ők, úgy, ahogy vannak, igazi Krisztus-hívőként. Az ilyen hívőkön keresztül „megérzik majd az emberek az Úr Jézus irgalmát”. Mert ennek a közösségi erőnek nem módszere, hanem titka van. És ez a titok ott van minden valódi gyülekezetben. És „ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van” – fogalmaz Pál apostol. És ezt sejti meg mindenki, aki az ilyen gyülekezet környezetében él. És így találkozik mindenki tudva vagy tudatlanul Krisztussal, aki az ilyen gyülekezettel találkozik egy istentiszteleten, egy kirándulás során, egy konferencián, egy evangelizáción.

És amikor ilyen gyülekezetek fognak össze egymással a jóban, ott megújítja Isten még a lakosságot is, a mindennapi élet megtelítődik isteni „kegyelemmel és igazsággal”, mert Jézus Krisztus valóságosan van jelen.

A hónap gyakorlata

Mérlegeljünk minden felmerülő közösségi kérdésnél, döntésnél, hogy mi a valódi és építő szeretet, valamint az egészséges egyet akarás útja. És döntsünk aszerint.

A hónap imája

Úr Jézus Krisztus, boldogok vagyunk, hogy tested, egyházad tagjai lehetünk.
Sokan akarták kétezer év óta megtörni, gyalázni, megsemmisíteni, de te erősebb voltál és vagy náluk.
Boldogok vagyunk, hogy veled és egymással igaz békében élhetünk.
Zűrzavaros korban igazságod világítótorony nekünk és embertársainknak is.
Köszönjük mindazokat, akik áldozattól és üldöztetéstől nem félve hirdetik nevedet.
Erőt és bátorságot adsz így nekünk is, hogy az új életben járjunk.
Add, hogy erősödjék mindannyiunkban a közösségi lelkület, hogy egymást testvérként és barátként támogassuk.
Ajándékozz meg újra és újra Szentlelked egyesítő erejével, aminek semmi nem tud ellenállni.
Add, hogy vidám alkotókedvvel keressük azt, ahogy téged munkánkkal, szolgálatunkkal életmódunkkal imádhatunk.

Ámen.

Felhívás pünkösdi célgyűjtésre

„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét” (Gal 6,2)

Üldözött keresztények világszerte. „Napjainkban több a keresztény mártír, mint az első század idején!” „A kereszténység a legüldözöttebb vallás ma a világon…”

Nem túlzás mindez? Tényleg ilyen nagy a baj a mai fejlettségű világban? Sajnos igen, ilyen nagy a baj. Más, főleg a radikális muzulmán vallás képviselői sokfelé üldözik a keresztényeket. Ázsiában, Közel-Kelet, Közép-Ázsia, Észak-Afrika, Közép-Afrika országaiban, Dél-Amerikában és másutt is diszkriminatív törvények által, sokfelé nyíltan és erőszakosan meghurcolják, üldözik, börtönbe vetik, sőt megölik a Krisztusban hívők sokaságát. Nagy a baj!

Mi közöm van hozzá? – teszi fel a kérdést sok békés országban élő hívő ember. Lehet, hogy nem mondja ki, csak megéli ezt az érzést azzal, hogy nem foglalkozik az üldözöttekkel és ezzel a kérdéssel.

Pál arról ír, hogy miközben mindenki hordja a maga terhét, egymásét is hordoznunk kell. Ami fáj Krisztusban élő testvéremnek, nekem is fáj!

Hogyan tudunk segíteni? Az elmúlt években vallásszabadságban élő országunk lehetőségeit kihasználva egyházvezetőként sokféle kapcsolatot kiépítettünk. Lelkipásztoraink között is sokan bekapcsolódtak a világkereszténység munkájába, és ezen keresztül személyes kapcsolatot ápolhatunk üldözött keresztény közösségekkel, személyekkel, az ő segítőikkel. Ezért most 2019 pünkösdjén országos célgyűjtést hirdetünk az üldözött testvéreink megsegítésére. A gyűjtött adományokkal konkrét üldözött hívő embereket, családokat fogunk segíteni várhatóan Pakisztánban és más „sztán” országokban, Közel-Keleten, Egyiptomban.

A nyilvánosság előtt kevés részletet tudunk közölni a segítettek és a segítők biztonsága érdekében. Ugyanakkor törekedni fogunk a konkrét személyek segítésére, és minden esetben leellenőrizzük a kapott információkat.

Kérjük országszerte testvéreinket, hogy 2019 pünkösdjén az üldözött keresztények megsegítésére gyűjtsenek gyülekezeteinkben, és az adományokat küldjék be ezzel a megjelöléssel egyházunk számlaszámára.

A célgyűjtés adományai a következő számlaszámra küldhetők:

Magyarországi Baptista Egyház
KDB Bank (Magyarország) Zrt. 13555555-11111111-11111111.
A közleménybe írjuk be: Az üldözött keresztények megsegítésére.

Az MBE Elnöksége

„Aki áthatolt az egeken…”

Izrael korai történelmétől kezdve – a politeista környezet bálványáradata közepette – folyamatosan problémát jelentett a kiválasztott népnek az az egyedülálló tény, hogy Izrael Istene szellemi lény, és még az emberi kézzel történő megformálása is tilos.

Hogy mekkora gond volt ez Izrael hitvilágában, arra egy eklatáns példa az aranyborjú készítésének története. Ha Istent magát nem, hát legalább a szolgáját, illetve a képviselőjét állandóan a maga körében akarta tudni a nép. És ha Mózesnek az Isten hegyéről történő megérkezése akár csak késedelmet szenvedett is (az ő toleranciájukhoz képest), akkor megtörtént a – jelentős anyagi áldozatot is követelő – bűnös, „istenpótlási” kísérlet (2Móz 32). Ezzel is tanújelét adta Isten népe, hogy kizárólag szellemi létformájú Istenének láthatatlansága szinte megoldhatatlan nehézséget okoz számára.

Ezt látva páratlan lépésre szánta el magát az Atya: a Szentháromság másik személyét, a Fiút – aki öröktől fogva mindeddig szellemi létformában élt – testet öltött állapotban küldte el a földre Izrael és az egész világ üdvözítése érdekében. Ezzel úgyszólván „láthatási mankót” kapott Isten népe, hogy néhány évtizedig (különösen a közel hároméves szolgálati időszakban) részese legyen annak a csodának, amit az Úr Jézus így fogalmazott meg: „Aki engem lát, látta az Atyát” (Jn 14,9), vagy amit János evangéliuma prológusának zárómondatában így olvashatunk: „Istent soha senki nem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.” (Jn 1,18)

Ez az időszak azonban két szempontból is csupán átmeneti volt. Nem változtatott ugyan azon az általános alapelven, hogy hitben kell járnunk és nem látásban (2Kor 5,7), azonban mielőtt az Úr Jézus mennybemenetele által visszatért volna eredeti szellemi létformájába, kortársai még kaptak egy rövid átmeneti időszakot, vagyis a feltámadás és a mennybemenetel közötti negyven napot.

Másrészt azért is nevezhetjük ezt átmenetinek, mert az evangéliumok tanúsága szerint úgy tűnik, hogy az önmaga létformáját teremtő hatalommal változtatni képes és kész Megváltó néha a fizikalitás dominanciájával élt (evett és ivott – Lk 24,42–43), máskor viszont szellemi létformája került előtérbe (például átment a zárt ajtón – Jn 20,19).

Ez az időszak – bár nem volt könnyű a szűkebb és a tágabb körű tanítványi csoport számára sem – egyrészt bizonyította a nagypéntek előtti és a húsvét utáni Jézus személyazonosságát, másrészt pedig készítgette őket a korábbi bejelentésének későbbi elfogadására: „Jobb néktek, hogy én elmenjek…” (Jn 16,7)

Eme átmeneti negyven napot követően érkezett el az a pillanat, amikor a fizikai létformájának teljes megszüntetésével és az eredeti szellemi létformájának újbóli teljes és végleges felvételével együtt járó mennybemenetel bekövetkezett.

Eddig boldog lehetett az a Tamás is, aki látott (mert láthatott) és (így) hitt, a mennybemenetelt követően azonban kizárólag a hit útját járhatják Jézus követői. Az evangéliumi történések után keletkezett apostoli levelekben ugyan állandó utalások emlékeztetnek a testben földre érkezett és itt végül önmagát a golgotai keresztre adó, illetve a halálból feltámadó Megváltóra, emellett azonban – főként a krisztológiai témájú levelekben (például Efezus, Kolossé) – a mennybe ment Krisztusról is bőséges tanítást nyerhetünk.

Az Úr Jézus létének fent említett három periódusa (a preegzisztens, egzisztens és posztegzisztens állapot) az emberi logika számára talán nagyon különbözőnek minősül, azonban például a páli Krisztus-himnuszban (Fil 2,5–11) az apostol „egy lélegzetre” szól az eredetileg mennyben lévő, azután földre jövő, majd a mennybe visszatérő Jézus Krisztusról. Teszi ezt azért, mert Jézus létformabeli váltásai nem jelentenek az apostol számára áthidalhatatlan nehézséget, mivel őt a teológiai kontinuitás bizonyossága vezéreli.

A mennybemenetel után már csak egyetlen, de nagyon fontos esemény következik, amely az Újszövetségben kiemelt hangsúlyt kap. Ez pedig az Úr Jézus második eljövetele, vagyis visszajövetele. Ennek célja, a megváltás művének záróakkordjaként, az általa megígért büntetés és jutalmazás (Mt 25,32–46).

„Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.”

(ApCsel 1,11b)

Jövőre hová megyünk?

A Rákoscsabai Baptista Gyülekezetben már kb. tíz éve tart a „nyugdíjas kirándulás” program. Lelkipásztorunk, László Gábor testvér és Füri András gyülekezetvezető testvér, a Duna–Ipoly Nemzeti Park igazgatója évről évre különleges, könnyen teljesíthető látnivalók megnézését tervezi ezekre az egynapos utakra. Idén 45 korosztályos testvér fogadta el a gyülekezet mindenre kiterjedő ajándékaként ezt a szép napot.

A Singing Men of Texas Debrecenben

Az amerikai zenekar négyállomásos magyarországi turnéját Debrecenben a Kölcsey Központban kezdte, amire több mint 1200 ember volt kíváncsi. A Debrecen TV műsora az evangelizációról. Benne beszélgetés Tóth Sándor lelkipásztorral.

ELEOS lelkigondozói alapképzés

2019. szeptemberben – hetedik alkalommal – újra indul az egyéves felekezetközi lelkigondozói alapképzésünk.

Mindenkinek tetszett a Bibliai Családi Park

Vidám gyermeknapot tölthetett együtt minden érdeklődő, aki eljött Pécsre a Bibliai Családi Parkba május 25-én. A reggel hétkor érkező kamiont a három pécsi baptista gyülekezetből érkező férfiak pakolták le. Néhány óra múlva már álltak is a játékok.

Magyar baptista egyháztörténészek tanácskozása Budapesten

A Budapest, Wesselényi utcai imaház udvarán készült csoportképen balról jobbra a következő résztvevők láthatók: Erdélyi Sándor Kálmán (Pozsony, SK), Benkő Ferenc (Neszmély, HU), Kiss Zoltán (Bihardiószeg, RO), Vix József (AU), Kiss Lehel (Szamosújvár, RO), dr. Mészáros Kálmán (Budapest-Kispest), dr. Borzási István (Kraszna, RO), Kübler János (Budapest,Wesselényi u., HU), dr. Herjeczki Kornél (Budapest, Wesselényi u.) és Kelemen Sándor Tomi (Szalárd, RO)

A Kárpát-medence különböző országrészeit képviselő magyar baptista egyháztörténészek 2019. május 8-án Budapesten tartották soron következő tanácskozásukat. A munkaértekezlet helyszíne a Budapest, Wesselényi Utcai Baptista Gyülekezet közösségi háza volt.

Hogyan vezet Urunk a gyereknevelésben?

Az ötödik X után is jó dolog, ha nem feledkezik el az ember arról, hogy én is voltam gyerek és fiatal felnőtt is. Nem annyira ma volt, még akkor sem, ha időnkét úgy gondoljuk, mintha tegnap lett volna.

Jó dolog, ha visszagondolunk a régmúltra, a harcainkra. Elsősorban saját magunkkal és másodsorban a szüleinkkel való küzdelmeinkre.

Nekünk is voltak meg nem értett korszakaink, főleg a nálunk idősebbekkel.

Emlékszem, mikor a nyolcvanas évek elején, az úgynevezett „csöves korszakban” képes voltam arra, hogy saját magam beszűkítsem a farmernadrágomat kézzel varrva, tűvel-cérnával.

Mindent megtettem, hogy igazodjak a kortársaimhoz. Nagyon lazának és borzasztó szabadnak éreztem magam, mikor mindezt megfejeltem egy vegyvédelmi válltáskával, és vonszolva magamat, csoszogva hordtam az Alföldi papucsot.

Természetesen az első sorban csápoltam a KEK-en, ahova csak névre szóló igazolvánnyal lehetett belépni a koncertekre. Nagyon büszke voltam, hogy közéjük tartozhatok.

Aztán jött a következő korszak, mikor a Popper stílus hódított, persze azonosultam ezzel is mindenben, főleg a megjelenésemben.

Aztán képes voltam az újabb stílus kedvéért bedaueroltatni a hajamat, órákat ülve a fodrásznál a Blahán az Unió mellett.

És még lehetne sorolni, hogyan sodródtam az árral, ami csak úgy vitt magával, mert nem álltam ellene. Sokan lemondtak rólam: tanáraim, később a barátaim is.

De egyvalaki sosem mondott le rólam, az édesanyám. Imádságban hordozott engem is nap mint nap, a legkisebbet a gyerekei között.

„Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér!”

(Zsolt 60,13)

Ő tudta, hogy Isten előtt nincs lehetetlen emberi természet, az Úr képes átformálni és életeket tud menteni, a szakadék előtt megragadni és magához vonzani.

„Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.”

(Zsolt 121,1–3)

Milyenek a te gyerekeid?

Ők is követnek másokat vagy irányzatokat, stílusokat?

Nagyon trendik akarnak lenni?

Vagy engedelmesek?

Vagy csak úgy csinálnak, mint a tékozló fiú testvére, aki látszatra tett az apja kedvére?

Hiszem, hogy bármilyen korszakot is él a te gyereked vagy a mi gyerekünk, Urunknak terve van vele.

Hiszem-e, hogy nem közömbös irántuk az Atya?

„Mert Isten nem személyválogató.”

(Róm 2,11)

Milyennek kell lennem, hogy elfogadjam gyerekemet még akkor is, ha az árral sodródik?

Ilyen és ehhez hasonló imádságban kell könyörögnöm az Úrhoz:

„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!”

(Zsolt 51,12–13)


A megújulás segíthet rajtam és rajtad, hogy el tudjam hordozni szeretetben a rám bízottakat.

„Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen…”

(Zsolt 51,14)

Miért? Azért, hogy alkalmassá váljak a szeretetben való elhordozásban,

„hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád”

(Zsolt 51,15).

Én magam alkalmas vagyok a tanításra, helyén van az életem, tiszta a szívem? Aki csak a múltat látja és nem látja a jelenben a jövőt, az olyan, mint

„Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára”

(Lk 9,62).

Meg kell látnom-látnunk a gyermekeinkben a jövőt, és hinnem kell és hinned kell, hogy a látszat csal. Hiszem, hogy gyerekeimet és a te gyerekeidet is formálja és csiszolja az Úr. Hinnünk kell, hogy nem hiábavaló a sok törekvés, törődés, amit véghez vittünk és viszünk a gyermekeink életében.

„Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.”

(Róm 8,24–26)

Legyünk mi szülők állhatatosak az imádságban, és hordozzuk szeretetben a reánk bízottakat!

Szeretettel:

Tordasról egy kilencgyermekes apuka, nevelőszülő, szociális segítő és lelkipásztor

Isten megtapasztalása az ének-zenén keresztül a liturgiában

A zarándoklatok alkalmával felmentek az emberek Jeruzsálembe, hogy imádják Istenüket és áldozatot mutassanak be. Az odavezető úton sokat beszélgettek és énekeltek. A Zsoltárok könyvéből szemünk elé rajzolódik az, amit átéltek. Először távolról látták a hegyeket, amelyeket Istenük teremtett, s ahova tette lakhelyét, templomát. Ezután elkalauzolnak a zsoltárok a szent városba, a paloták közé, majd a templomhegyre vezetnek fel, ahol lépésről lépésre megfogalmazták hitüket, reménységüket, megtapasztalásaikat, miként szabadultak meg nyomorúságukból.

Dr. Papp Miklós görögkeleti parókus, teológiai tanár nemrég a szenvedésről tartott előadást. Azt mondta, ezt nem megmagyarázni kell, okoskodni, mert ez egy sötét, mély misztérium. Tudatosan fel kell készülni rá, foglalkozni vele, de nem magyarázni. Az imádság is szerintem misztérium, titok. Az énekíró így fogalmazta meg: „Fülem nem hallja hangodat, mégis beszélsz velem”. Pál apostol a korinthusi levélben (14,15) ezt írta: „Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is.” Különválik a tudat és a lélek. Az ének-zene is misztérium. Nem megfejteni, magyarázni akarom én sem, hanem néhány megállapítást, buzdító gondolatot megosztani.

A gyülekezetben az istentisztelet részeként amikor éneklünk vagy a zenészek játszanak, sok-sok minden történik, amit értelemmel vagy lélekkel érzékelünk. Az énekek érzelmeinkre, lelkünkre, értelmünkre hatnak, de mindenkinél egy kicsit másként. Különbözőek vagyunk, lelki szükségleteinkben is eltérés mutatkozik, de egységre kell jutnunk, vagyis egymás építését kell szolgálnia az éneknek, zenének, nem pedig a rombolást, lelkileg egymástól elidegenedést. A testnek sok tagja van, mindegyik más funkciót lát el, más a fontosságuk, esztétikai szerepük, de a testnek mindegyikre szüksége van, mégpedig azért, hogy épüljön, fejlődjön, erősödjön.

Az istentiszteleten a zenének és énekeknek a különböző hátterű, kultúrájú embereket integrálnia kell, nem pedig szétválasztania. A zene formáló hatással bír, ami lelkünk változásával jár, vagy közelebb kerülünk Istenhez, vagy eltávolodunk tőle. Az apostol kéri a római gyülekezetet, a fővárosban élő embereket: „testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást. Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem az Isten egyházának; mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.”

A Lélek mindig a szeretetet munkálta. Járjunk Lélekben.

Vasadi Teodor