„Istenem, tedd erőssé szívemet és lelkemet, hogy gyermekeim lelkét megerősíthessem.”
A 8–12 év közötti korosztály a járvánnyal kapcsolatosan válogatatlanul olvas, tájékozódik. Ez már önmagában a szorongásukhoz vezethet, hiszen a krízishelyzetek, a halálesetek is látóterükbe kerülhetnek. Hét gyors tanács a szülőknek.
1. A lakásba zárt család életében minél előbb alakítsanak ki napirendet a kiskamaszokkal közösen! Legyen mindennek ideje, időpontja: ébresztő, felkelés, reggeli, tanulás, játék, szabadidő, mozgás-sport, közös játék stb. A legveszélyesebb, ha a kiskamasz irányítatlanul marad magára, egyedül a gondolataival és érzéseivel. Természetesen a szülő is tartsa be!
2. Törekedjenek arra, hogy a gyermek – ha interneten is van – a szülő fizikai közelségében legyen minél többet! Ha tanul, tanuljon az ebédlőben vagy a konyhában. Ha internetezik a család külön-külön, ezt akkor is a nappaliban tegyék! Így rögtön reflektálhat a szülő arra, amit a kamasz észrevett, amit olvas, ami foglalkoztatja! Ne hagyják, hogy órákat egyedül legyen a szobájában úgy, hogy csak az internet híreivel és az osztálytársaival, barátaival tart kapcsolatot!
3. Legyen figyelmes arra, hogy mi mozgatja meg a gyermeke lelkét: amitől szomorú, vagy épp vidám, vagy letört, vagy hallgatag, vagy elgondolkodó. Ehhez igyekezzen kapcsolódni! Ne akarja rögtön másra terelni a szót.
4. A szülők keressék azokat a híreket, posztokat, videókat, amelyek bemutatják a természetes és aktívan cselekvő magatartást a hasonló, karanténhelyzetekben. Például: Mit csinálnak a karanténban levő diákok, nagyszülők stb.
5. Legyen a szülőknek a napi munkán, feladatokon kívül olyan tevékenységük, céljuk, amely a bezártság ellenére is értelmet ad. Találják ki, keressék meg.
6. Meséljenek a gyerekeiknek arról, hogyan keresik a témához kapcsolódó értelmes tartalmakat az interneten.
7. Beszélgessenek arról, és kérdezzék meg kiskamaszaikat is, hogy milyen haszna lehet annak, hogy most be vannak zárva. Mire használható ez az idő? Miket érdemes újragondolni? Miket érdemes kipróbálni? Például: A családi higiéniai gyakorlat felülbírálata és újraindításának folytatása a járvány után is.
A legfontosabb
A kiskamasznak elsősorban érzelmi biztonságra és nem alapos információra van szüksége ebben a helyzetben. Az érzelmi biztonságot a szülő azzal tudja segíteni, ha ő érzelmileg kiegyensúlyozott: nem pánikol, nem retteg, tetteit nem a félelem motiválja. Természetes, hogy a szülő ebben a veszélyhelyzetben félti magát és a családtagjait. De a féltés nem csaphat át félelembe, amivel nem fog tudni mit kezdeni a gyermek.
Ezért a szülőnek elsődleges feladata az, hogy magát folyamatosan olyan mentális és pszichés állapotban tartsa, amiből érzi a gyermek, hogy az anyja-apja belül erős. Nem a szavakban, nem nyugtatgatni próbálja, hanem a lényében van a nyugalom.
Minden szülőnek kötelessége, hogy éljen azokkal az eszközökkel, amelyek újra és újra megerősítik a lelkét és megnyugtatják az elméjét. Némelyeknek ez az ima, az elcsöndesedés. Másoknak a tudatosság, az objektivitásra való törekvés. Megint másoknak az értelmes tevékenység, a célok határozott kijelölése. Megint másoknak a zenehallgatás, a családi társasjáték. A szülőnek tudnia kell, hogy ő mitől erős valóságosan. Ha csak magára erőlteti a bátorságot, a nyugalmat, a reményt, a kiskamasz gyermekére csak még nagyobb terhet rak, még szorongóbbá teszi.
Legyünk erősek, hogy gyermekeink is erőt merítsenek belőlünk.
