Kezdőlap Blog Oldal 457

Alapvető

A tanár, „aki csak derékig látszik”?

Reggel 7:00, laptopbekapcsolás, enyhe (ön)iróniaként halkan, ébresztő – ráébresztő – jelleggel Emil Ruleztől „A lány, aki csak derékig látszik”… Fogmosás kávé, készülődés. De mégis hova, miért? Ezt a kérdést nem árt tisztáznunk – feltételezem – a jelen helyzetben sem, mielőtt bárhova is „elindulnánk”, bármerre is „lépnénk”. És igazából nemcsak az egyén szintjén, nemcsak a „hálóból a nappaliba”, hanem intézményi szinten is. Még mielőtt rohanunk, szaladunk, küldözgetjük a feladatlapokat, tanulnivalókat. Mielőtt szorongani kezdünk.

Érettségik előtt és közben a pécsi Széchenyiben

Kutas Józsefet, a Pécsi Széchenyi István Gimnázium igazgatóját kérdeztük az érettségik első pillanataiban. A digitális munkarend az érettségire való felkészülésben a megszokottól eltérő kihívás elé állította a maturáló tanulókat. Ebben az izgalommal teli időszakban osztálytársaik, tanáraik fizikai jelenlétének hiányát a végzősök még jobban érzik.

forrás: hirado.hu

– Hogyan készülnek a diákok nálatok az érettségire?

– Lelkiismeretesen készülnek az érettségire, sokat tesznek, hogy ez a szokatlan körülmények ellenére a lehető legjobban sikerüljön. Érzik a feladat súlyát, tudják a tét nagyságát! Rendelkeznek a munkarendhez szükséges eszközökkel. Nyolc diákunk kért eszköztámogatást, ezt teljesítettük. Legtöbbjüknek az átállás nem jelentett problémát, a nehezebben boldogulók osztálytársaik, szaktanáraik, osztályfőnökük segítségével jutottak túl a kezdeti nehézségeken. Gulyás János lelkész úrral egyetemben igyekszünk a más jellegű problémákat is orvosolni.

– A tanárok mivel tudták segíteni a vizsgára készülőket?

– A kollégáknak új  kihívást jelent ez a szükségszerűség miatt kialakult feladat. Célravezető módszereket kellett találniuk, eddig ismeretlen programokkal kellett szorosabb barátságot kötniük ahhoz, hogy az adott körülmények között minél hatékonyabban tudják felkészíteni tanítványainkat a megmérettetésre. Több energiába telik a tanórákra való felkészülés, a webes alkalmazások (Google Classroom, Meet, Skype, Zoom…) megismerése, használatának elsajátítása, a tananyag átadásának, számonkérésének más formában történő kidolgozása. A kollégák között zökkenőmentesen működik a közös kihívásnak megfelelés: megosztják egymással tapasztalataikat. Igyekeznek a vázlatok átadása mellett, helyett online órákon átadni az ismereteket, segíteni a felkészülést, reagálni a felmerülő kérdésekre, problémákra. Figyelünk arra, hogy ne legyen túlterhelés, de a célokat mégis elérjük, összehangoljuk a különböző tantárgyak házi feladatainak mennyiségét, a számonkérések ütemezését, módozatát.

– A diákok összefogásában, egymás segítésében mit lehetett tapasztalni?

– A tanulók között az online térben való kapcsolattartás nem jelent problémát, „digitális bennszülöttek”. Újdonság az, hogy jelenleg nagyobb mértékben segítik egymást e térben is. Facebook-csoportokban rendszeresen konzultálnak, megvitatják a felmerülő problémáikat egymással.

– Hogyan készült fel a gimnázium a rendkívüli helyzetben a vizsgák napjaira?

– Az érettségi vizsgákat a veszélyhelyzet miatt érvényben lévő jogszabályi változásoknak megfelelően szervezzük. Kiemelt figyelmet fordítunk a résztvevők egészségének védelmére. Fenntartónk, a Baptista Szeretetszolgálat, valamint a kormányhivatal hathatós segítségével mindenkinek tudunk biztosítani szájmaszkot, védőkesztyűt, kézfertőtlenítési lehetőséget. Önerőből finanszírozzuk az iskola és bútorzatának megfelelő fertőtlenítését.

– Speciális kérések is adódtak?

– Két tanulónk kért és kapott a vonatkozó előírásoknak megfelelően halasztási lehetőséget (ők az őszi vizsgaidőszakban adhatnak számot tudásukról), a többiek  megkezdték az érettségi vizsgákat. Sok-sok éves munkánk elismeréseként az emelt szintű írásbelik jelentős része is nálunk zajlik, ezen feladatot is igyekszünk hibátlanul ellátni.

Online istentisztelet – Papp János – anyák napja

Online istentisztelet
Igét hirdet: Papp János egyházelnök

Jelnyelvi tolmács: Bokros Andrea, Baptista Speciális Misszió
2020. május 3., anyák napja, vasárnap 10:00

Ige: Ézs 46,3–4

„Hallgass rám, Jákob háza és Izrael házának egész maradéka, ti, akiket születésetek óta hordozok, világra jöveteletek óta viszlek: Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.”

Zene:
[1] Karjaid közt otthon vár (Boldly I approach) – Szimfonikus istentisztelet 2019
[2] Rejts most el – Szimfonikus istentisztelet 2017 – Wesselényi utca http://www.wessi.hu

Áldottak az édesanyák

Áldott állapot, szoktuk mondani arra, aki gyermeket vár, gyermeket hord a szíve alatt. S miután világra hozta gyermekét, legtöbbször elfeledkezünk arról, hogy az áldott állapot nem szűnt meg. Mert nem a terhesség az áldás, hanem a gyermek. Az anyák áldottsága tehát egész életükre szól.

A gyermekáldás nem érdem, nem a megdolgozott jutalom. Nincs oka, csak egy, mégpedig az, hogy a mennyei Atya egyformán áld jókat és gonoszokat. Tisztességes anyák éppúgy szülnek, mint tékozló életűek. Az anyákhoz közel van tehát az áldás: magukban hordozzák egy életen át. Ezzel áldottak mindvégig. Amikor tehát őket áldjuk, akkor azt kérjük az Úrtól, hogy a valamikori gyermekáldást mindenkor áldásnak tekintsék a későbbiek során is. Hogy se félelmük, se aggodalmuk, se gyermekük miatti szenvedésük ne homályosítsa el szemük előtt az áldást.

Édesanyám egyre kilátástalanabb egészségi állapotba jutott élete vége felé. A forgóin is felfekvési sebek lettek. Egyre kevesebbet evett és ivott. A cukorbetegsége miatt olykor mint az ájult, úgy ébredt. Lassan csont és bőr maradt. Egyfelől nehéz és fájdalmas látvány volt, másfelől viszont boldogító, hogy nem volt benne panasz, keserűség. Várt, mindig várt, vagy telefonon vagy személyesen. Láttam rajta, hogy én áldás maradtam neki. Nem azért, mert különösen kiválóvá vagy nagyon jóvá váltam volna. Egyszerűen tudta végig, hogy Istentől kapott. Örült nekem. Ez bátorított, hogy jóra igyekezzek, hogy ne halljon rosszat felőlem. Szeme, füle egyre romlott, de már egyre kevésbé ezekre volt szüksége, mert a szívével figyelt.

A te édesanyád is ilyen, mindegyikünké. Ezért áldjuk őket, mert áldottak.

Legyen övék a lélek csöndes boldogsága, mikor bennünket, gyermekeiket meglátnak.

Háló Gyula

Anyák napjára

Nagymamám május elején mindig büszkén emlegette, hogy a faluban a baptista közösség ünnepelte először az anyák napját. Keresztényként tudjuk, hogy miért fontos ünnepelni: megállunk, hálát adunk, visszatekintünk a múltba, és erőt gyűjtünk, segítséget és kegyelmet kérünk a jövőre nézve, az előttünk levő útszakaszhoz.

Isten országa a kisgyermekeké 2020. május

Photo by Edi Libedinsky on Unsplash

A hónap igéje

„Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.” (Lk 18,16)

A hónap gondolata

A kisgyermekek lelke iránt óriási és egyben elháríthatatlan a felelősségünk. Csodáljuk bennük, hogy mennyire rugalmasak, mennyire tiszták, mennyire tudnak figyelni, mennyire őszinték, és mekkora bizalommal vannak irántunk. Mindannyian arra vágyunk, hogy Jézust megismerjék és vele éljenek. Jézus arra hívja fel a figyelmünket, hogy ebben az igyekezetünkben arra kell különösen is vigyáznunk, hogy ne akadályozzuk őket. Talán azért, mert egyébként ösztönösen bennük van Isten keresésének a vágya? Lehetséges. De mit jelent az, hogy akadályozzuk? Akadállyá válhat, ha akaratukat folyton letörjük, ha mellébeszélünk, ha mindennapi életünk számukra nem bizonyítja Istent. Még hitbeli nevelésünk is akadállyá válhat, ha pusztán csak mi akarunk Istennel kapcsolatosan beléjük helyezni, mintha már tudnák is, ahelyett, hogy a kicsi lelkük Isten iránti rezdüléseit, mozdulásait, kérdéseit, gondolatait követve kapcsolódnánk az ő belső történetükhöz. Ezért is kell sok-sok kérdést feltennünk nekik. Egyébként ők is rengeteget kérdeznek, mint ahogy tudjuk is. De a kérdéseinknek nem az a célja, hogy aztán mi rögtön meg is válaszoljuk. Hanem hogy megértsük, hol is tartanak, merre mennek belső útjukon. Nem szabad elfelejtenünk tehát, hogy Jézus velük kapcsolatosan az akadályok elhárítására biztat minket.

De a kisgyermekektől tanulnivalónk is van. Jézus egy alkalommal ezt meg is fogalmazza: „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” A jézusi tanítással kapcsolatosan a bibliamagyarázók a kisgyermekek két jellemzőjét emelik ki, amelyek a hívőséghez elengedhetetlenek: bizalom és alázat. A bizalom első pillantásra is magától értetődő a kisgyermekeknél. Minden további az életükben ettől függ. Kialakul-e az a mély, ősbizalom, vagy ha megtört, valamikor helyreáll-e. De az alázat mintha nem mindig lenne rájuk jellemző. Hisz engedetlenek sokszor, nem rendelik alá magukat a felnőttnek már egy-két éves korukban sem, hanem hisztiznek, toporzékolnak. A kisgyermek nem a felnőttnek rendeli alá magát teljesen, hanem a kapcsolatuknak. Annak, ami kettőjük között valóságos. Nem helyezi magát a kapcsolaton kívül még akkor sem, amikor haragszik, akkor sem, amikor elvonul. Mindent nekünk, a felnőttnek mutat, mond, mert nélkülünk nem él. Ő nem a viselkedésében alázatoskodik, hanem abban, hogy teljesen velünk él, és egész lényét ebbe a kapcsolatba helyezi. Benne nem merül fel az a nagyképűség, hogy ő nélkülünk létezik, nélkülünk valaki. Mint ahogy sok felnőtt-társunk okos, jóságos, becsületes vagy akár szép is. De magának az.

A lényeg: ha tanulni akarsz a kisgyermekektől – ahogy Jézus erre bátorít –, akkor sokat kell együtt lenned velük, mert különben hogy tanulnád tőlük a ősbizalmat és a természetes, erőlködésmentes alázatot? Nem? És akkor velük együtt Isten országában élhetünk.

A hónap gyakorlata

Csak azért figyeld a kisgyermekeket ebben a hónapban, hogy a bizalomról és az alázatról minél többet megtudj tőlük!

A hónap imája

Uram, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. Bízzál, Izrael, az Úrban most és mindörökké! (131. zsoltár)

A baptista iskolák diákjai ingyenesen fejleszthetik angoltudásukat a Baptista Tevékeny Szeretet Misszió Alapítvány és a Xeropan International Kft. támogatásával

A Baptista Tevékeny Szeretet Misszió Alapítvány és a Xeropan International Kft. egyedülálló kezdeményezést indított. 1000 darab promóciós kódot juttattak el a baptista iskolák tanulói és pedagógusai számára, így ingyenesen elérhetővé tették a Xeropan nyelvtanuló alkalmazás pro előfizetői lehetőségeinek használatát. A 17,8 millió forint értékű támogatás célja, hogy a baptista iskolák nyelvoktatása a legkiválóbbá váljon az országban.

235 roma család számára juttat el tartós élelmiszert a Gyulai Baptista Gyülekezet


A Magyarországi Baptista Cigánymisszióval közösen a Gyulai Baptista Gyülekezet is bekapcsolódott abba az adománygyűjtésbe, mellyel a hátrányos helyzetű roma családoknak szeretnének segíteni. A gyülekezeti tagok szerda délelőtt összesen 235 család számára pakolták össze a tartós élelmiszerrel teli csomagokat. Az adományok a következő napon indulnak útra.

A jelenlegi járványügyi helyzetben óriási igény mutatkozik az élelmiszer-adományok iránt a hátrányos helyzetű családoknál. A mostani adománygyűjtés során elsősorban azok a családok kapnak segítséget, akik kapcsolatban állnak a baptista közösséggel. Ugyanakkor más családok számára is igyekeznek segítséget nyújtani, az ő segítségükre a Baptista Szeretetszolgálat áll készen. 

Az adománycsomagok az ország hét megyéjébe, összesen 37 településre jutnak el a következő napokban.

A legősibb és legfiatalabb kórokozó szorításában

Napjainkban az emberiség egyidejűleg szenved a legősibb és a legfiatalabb kórokozók pusztításától! 4000 év óta velünk él a mycobacterium leprae, ugyanakkor szenvedő tanúi vagyunk annak, hogy totális rohamot indít a legfiatalabb, a COVID–19 nevű vírus is!

Miközben szakemberek tömege a laboratóriumokban, illetve az egész emberiség is a maga eszközeivel hősiesen harcol a koronavírus előretörése ellen, egy másik fronton elszánt utóvédharc folyik a tudományos szempontból ugyan már kiismert és potenciálisan legyőzött, valójában mégis tömegeket megnyomorító, ellehetetlenítő és folyamatosan újabb megbetegedéseket produkáló leprával szemben is!

Néhány lényeges hasonlóság és különbség e két, szorongató ellenség között:

A COVID–19-cel nemrég szembesült és azt még most kezdi megismerni a tudomány. A lepra évezredek homálya után tudományos szempontból közel másfél évszázada (Armauer Hansen 1873-ban izolálta a kórokozót) már teljesen körülírt, 50 éve pedig  kiváló gyógyszerekkel nyomtalanul gyógyítható!

A COVID–19 további útjának hossza és mikéntje ma még beláthatatlan. A leprának rég mögöttünk kellene már lennie, és ma már elő sem volna szabad fordulnia a földön!

A COVID–19 esetében bárki lehet a „hunyó”: azaz olyan személy is fertőzhet, akinek nincsenek tünetei. Elvileg bármelyikünk fertőzhet és fertőződhet. A lepra kórokozója csak enyhén fertőz, és az emberiség 95%-ára semmilyen hatással nincs, mert alapvetően immúnis vele szemben!

A COVID–19 fertőzésének ereje egyelőre a legszigorúbb elkülönítést és védekezést követeli meg. A leprával szembeni, évezredeken át egyetlen lehetséges megoldásként alkalmazott elkülönítés már régen legyengítette a kórokozót, mellyel szemben ráadásul az emberiség 95%-a alapvetően immúnis!

A COVID–19 elleni harc fő harcmezeje jelenleg a tudományos kutatás. A könnyen gyógyítható lepra ellen azonban még mindig a legszerteágazóbb módokon: a logisztika eszközeivel, a fejekben élő tudatlanság oszlatásával, jogvédelemmel, illetve széles társadalmi síkon küzdenek a világ lepraszervezetei, így a Lepramisszió is.

A COVID–19 mielőbbi hatásos megállításától a mindennapi élet alapvető működése függ. A lepráról ugyanakkor még mindig csak reméljük, hogy néhány évtizeden belül végképp sikerül eltüntetni a földről, de ehhez még nagyon hosszú út vezet!

A tudomány egyformán elszántan küzd mind a COVID–19, mind a lepra elleni védőoltás érdekében. Előbbiért a hirtelen egyetemesen ránk törő szükség kihívására, utóbbiért több évezred folyamatos nyomorúságának lezárására.

A COVID–19-cel szemben még a mi konszolidált kultúránkban is szükséges a folyamatos figyelmeztetés a bőséges víz és fokozott tisztálkodás fontosságára. A lepra esetében a minimális tisztálkodás lehetősége és az alapvető tiszta ivóvíz biztosítása a mélyszegénységben tengődők számára pedig magát a betegség kialakulását tartaná távol, vagyis megszüntetné, hogy a földön ma is minden második percben diagnosztizálnak valakit leprával!

Nagyon sok még a tennivalónk ahhoz, hogy a mi életünkben eljussunk egy lepra nélküli világig! A Lepramisszió sok hűséges támogatója Magyarországon is ezért imádkozik és ezért hoz áldozatot.

Köszönjük!