Október 17-én arra hívjuk a lelkipásztorokat, vezetőket és gyülekezeti tagokat, hogy közösen töltsünk egy napot az Úrral egy interaktív online konferencia keretében! Szeretnénk, ha a dicsőítésen, imádságon, a rövid előadásokon és az igei üzeneten keresztül új erőt nyerhetnénk a keresztnél!
A nap témái:
Nyerjünk erőt a keresztnél!
Kegyelem és fegyelem a posztmodern korban
Az előadások és az igei üzenet mellett dicsőítéssel, imaszolgálattal és kerekasztal-beszélgetéssel
készülünk.
A konferencia szolgálattevői: Budai Zsolt, Csiha Márton, Durkó István, id. Kovács Géza, Merényi Zoltán, Mészáros Kornél, Papp János, Révész Dániel, Révész Lajos, Tóth Sándor
Augusztusban Dömösön a Dunakanyarban tartottunk bemerítési istentiszteletet, ahol öt fő tett nyilvános hitvallást Isten és a gyülekezet előtt. Volt, aki már hosszabb ideje keresztény volt, volt, aki csak nemrég döntött Jézus mellett. Ezt az ünnepet egy közösségi nappal is összekötöttük, így egy közös vacsorával zártuk a napot. Jó volt megtapasztalni rokonok és távolabbi ismerősök jelenlétét.
A hétvégén 85 fiatal vett részt szombat délutántól kezdődően, aminek fókuszában a reformáció tanítóinak felismerései, az egyéni szabadság, és a személyes kapcsolatok megkérdőjelezhetetlen fontossága, kapcsolatok fenntartása állt. A szombati ismerkedést az úgynevezett jégtörő játékok, valamint a dicsőítés és a közös imaközösség is elősegítették. Sipos Márk (szegedi Új Remény gyülekezet) tanításában Isten szentségére világított rá, valamint hangsúlyozta Isten nem személyválogató, mindenkit egyformán kezelő voltát, ami egészséges magabiztosságot ad a mindennapokhoz.
A vasárnapot indító dicsőítés és imaalkalom ismét hatékonyan gyűjtötte össze a megjelenteket, ami az egyéni csendességben teljesedett ki, felkészülve ezáltal az egész napos együttlétre, képzésre. Délelőtti tanításában Bacsó Benjámin, a Magyarországi Baptista Egyház ifjúsági missziójának vezetője Luther Márton felismeréséről, felismerésének jelentőségéről tartott előadásában rávilágított, milyen nehézségeken kellett a nagy reformátornak is átmennie, míg felismerte és békességet szerzett az Újszövetség Istenének kegyelmében. Az Ószövetség szigorú Istenével szemben az Újszövetség Istene megbocsátó és szerető, emberközpontú. Ez egyben azt is jelenti, hogy az emberek csak azt tudják továbbadni, amivel be vannak töltekezve, ezért elsőrangú az Istennel való személyes kapcsolat. Ennek folytatásaként Guti Sándor, a Magyarországi Baptista Egyház ifjúsági missziójának tagja, az előző előadáshoz kapcsolódva annak gyakorlati oldalát mutatta be, azaz az evangélium továbbadásának gyakorlatáról beszélt. Előadása során a hallgatóság megismerhette a továbbadás alapjait, különböző módszereit és metodikáját is, amelyek mind hasznosak a mindennapi szolgáló életben. Megyesi Zoltán ezen túlmenve az egészséges istenképről tartott előadásában az önkép helyreállításának jelentőségét fejtette ki a hallgatóságnak mind bibliai és teológiai, mind pszichológiai oldalról megközelítve a témát. Előadásában bemutatta a lelkigondozás jelentőségét és szükségességét, hangsúlyozta ugyanakkor a lelkigondozók megfelelő felkészültségét, hiszen a lelki problémát lelki, a szellemit pedig szellemi szinten lehet megoldani, ehhez azonban a lelkigondozónak is határozott önképpel, biztos alapokkal kell rendelkeznie.
Az egymásra épülő előadásokat követő csoportbeszélgetések már a délelőtt hallottak gyakorlati elsajátítását, valamint a résztvevők eddigi tapasztalatainak megosztását, valamint a résztvevők ismereteinek, készségeinek megerősítését foglalták magukban. Sipos Márk délutáni előadásában az utógondozásról, a kiscsoportok szerepéről osztotta meg tapasztalatait. Előadásának vezérfonala alapján Jézus kapcsolatcentrikus volt, a csoportok szolgálják a tudás, tapasztalatok továbbadását, mentorálást, tanítványozást is. Az előadó ezek után csoportvezető technikákat mutatott be, amelyeket a résztvevők szimultán kiscsoportos megbontásban gyakorolhattak a cselekedve tanulás módszerét alkalmazva, különböző szituációkban elhelyezkedve. Esti előadásában Milánkovics Dániel, a Magyarországi Baptista Ifjúsági Misszió korábbi vezetője, illetve ezt követően Sipos Márk a reformáció öt alaptételéből (soli Deo gloria, sola scriptura, solus Christus…) vezetett le a mindennapokra vonatkozó következtetéseket, az imaközösség, a közösségi szellem, az együttes szolgálat, valamint a kitartó és fegyelmezett, embertársaink felé segítő célú életvitelről.
A hétfői reggelt is közös imaalkalom és dicsőítés nyitotta meg, majd Győri Kolos az egyedül hit által való megigazulás összefüggéseit, bibliai kapcsolódásait tárta fel. Sipos Márk előadásával zárta a rendezvényt, melyben a megszerzett tudás, készségek továbbadásának felelősségét, az erre való tudatos törekvést állította a hallgatóság figyelmébe, ezzel is ösztönözve a résztvevőket a saját környezetükben való tudatos szerepvállalásra.
A projekt keretében jelentős számú szolgálatkész fiatal ismerhette meg a reformáció alapelveinek mélyebb összefüggéseit, jelentőségét mind az egyéni, személyes életvitelre és szabadságra, mind a kiscsoportokra vonatkozóan. Ennek keretében nemcsak teológiai előadásokat halhattak, hanem ennek pszichológiai hatásait is megismerhették. Az elméleti síkkal párhuzamosan nagy hangsúlyt fektettek a szervezők a hallottak gyakorlati megismerésére, gyakorlati alkalmazásának és ehhez kapcsolódó különböző módszerek elsajátítására, amelyek megfelelő módon egészítették ki a hallgatóság ismereteit, ezzel mintegy nagyobb önbizalommal és a mindennapokban is hasznosítható készségekkel ruházva fel őket. Az előadók felhívták a figyelmet a saját környezetben történő aktivitás szükségességére, a körülöttünk lévők felé történő felelősségvállalásra, ezzel is ösztönözve a résztvevők szolgálatát, szolgálatának, tevékenységének elindítását.
A résztvevők a rendezvényen hallottakat hazavitték és saját környezetükben terjesztik, osztják meg azokat, ezzel megerősítve, motiválva másokat is. A jövőbeli terveink szerint egyrészt ezen rendezvény folytatását kívánjuk megszervezni a felvetődött kérdésekre fókuszálva. Az utókommunikáció egyrészt a közösségi média fórumain keresztül folyik, valamint a résztvevőknek lehetőségükben áll megkeresni az előadókat, szervezőket kérdéseiket, tapasztalataikat illetően, illetve erre kifejezetten felhívtuk a figyelmüket, hiszen a visszajelzések, a kialakuló kérdések és fejlemények számunkra is fontosak.
Még néhány napig várjuk a javaslatokat a Balogh Lajos-, a Beharka Pál- vagy a Révész Zsigmond-díjakra, -plakettekre. Ezeket olyan személyeknek szeretnénk adni, akik kiemelkedő szociális szolgálatuk miatt példaként állíthatók közösségünk elé. További részleteket hírlevelünk utolsó oldalán olvashatnak. Aki szereti visszafelé olvasni a lapot, az találkozhat egy újabb személyes vallomással arról, hogy hogyan sikerült kikerülni a szenvedélybetegség bűvköréből, és azokkal az eszközökkel, amelyek a megmaradásban segítenek. Aki szereti a statisztikai jellegű írásokat, azoknak ajánljuk a járványhelyzet szociális hatásait kutató, nyáron készült felmérésünk grafikonjait. Aki pedig szívesen olvas rövid, ám tartalmas igei gondolatokat, az egészen a második oldalig lapozzon vissza.
2020. szeptember 16-án (szerdán) 18 órától rendezik meg a következő PIKNIK ökumenikus ifjúsági estet a MEÖT-székház udvarán. Mindenkit szeretettel várnak erre a különleges együttlétre a szervezők.
Fotó: Kalocsai Richárd
Pál és Szilász amikor Filippiben jártak, mindent úgy tettek, ahogyan az számukra szokás volt az örömhír hirdetésekor. Megkeresték a helyi vallásos közösséget, hogy bizonyságot tegyenek Jézus bűnbocsánatáról és szabadító munkájáról. Bár korábban saját maguk is tapasztalták azt a szélsőséges elutasítást, amely a keresztények üldözésében megvalósult, azt talán nem várták, hogy a megérkezésüket követően néhány napon belül megverik és bebörtönzik őket. Amikor beléptünk ebbe az évbe, mi sem számítottunk azokra a terhekre, amelyek végül ránk vártak. A folyamatos bizonytalanság; az elválasztottság családjainktól, barátainktól, gyülekezeteinktől, és a statisztikák nyomasztó eredményei olyan lelki és érzelmi megpróbáltatásnak tűntek, mint amelyeket Páléknak kellett átélniük fizikai formában. Ilyen körülmények között a beletörődés tűnhet az egyetlen lehetőségnek, de Pál és Szilász szeme nem ragadt meg ezeken a nehézségeken! Hitték, hogy Isten a belső börtönben is ott van velük, és ami az embernek nem lehetséges, az neki igen. Nem siránkozást és káromlást látunk tőlük, hanem imádságot és közös dicsőítést, amely abból fakad, hogy felismerték Isten csodáit, melyek hatalmasabbak, mint emberi gondjaik, ez a felismerés pedig eléri végül a börtönőrt is.
A 2020-as PIKNIK-et szeretnénk hasonló lelkülettel
megrendezni. Bár várhatóan ismét nagy megpróbáltatásokkal kell szembenéznünk az
ősz folyamán, hittel igyekszünk Istenre tekinteni. Közös imádságba és
dicsőítésbe hívunk titeket 2020. szeptember 16-án, hogy megélhessük a testvéri
egységet és az imádságos dicsőítés erejét.
„Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példa a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban” (1Tim 4,12)
Augusztus utolsó vasárnapján – nagy
örömünkre – újra bemerítésre került sor nálunk, a Tahitótfalui Baptista
Gyülekezetben.
Imaházunkban kezdődött az ünnepi alkalom,
ahol a fehérruhások elmondták bizonyságtételeiket.
Az Igéből dr. Steiner József, gyülekezetünk előző lelkipásztora tanított. Énekekkel is dicsőítettük a mi Urunkat, és Váradi Antal lelkipásztor testvérünk megerősítő bibliaversekkel köszöntötte a bemerítendőket.
Hogyan is jutunk el a bemerítésig? Mindannyian találkozunk egyszer vagy többször is Istennel életünk folyamán, de van egy sarkalatos pont, amikor felismerjük, hogy bűnös úton járunk, és nem akarunk így továbbmenni. Sőt, megfordulunk és ellenkező irányba indulunk – most már Istennel. Megvalljuk őelőtte bűneinket, és elfogadjuk az Úr Jézus keresztáldozatát. Ez a megtérés.
A megtérés lehet egy hosszú folyamat, de
megtörténhet egy pillanat alatt is. Hála az Úrnak, bárhogy is történik!
Az Úr Jézus Krisztus magára vette a mi bűneinket, felvitte a keresztfára, és meghalt értünk, miattunk és helyettünk, hogy nekünk örök életünk legyen. Isten annyira szeretett minket, hogy egyetlen Fiát áldozta ezért.
Fiataljaink is ezt a szeretetet érezték meg, amikor rájöttek, hogy az életük üres Jézus nélkül, és hittel tették le életüket az ő kezébe.
Ha elmondjuk hitünket, megvalljuk, hogy ezek után az Úrhoz szeretnénk tartozni, kinyilvánítjuk nyilvánosan is, hogy az Úr Jézus a mi Megváltónk, és hisszük, hogy bűneinket eltörölte az ő vérével, bemerítkezhetünk. (Gyülekezetünkben így tesszük már évtizedek óta, követve az Úr Jézus példáját.) A négy fiatal is ezt a példát követte. Hitük vallomására bemerítkeztek.
A bemerítés teljes alámerítést jelent, és azt jelképezi, hogy meghaltak a régi, bűnös voltuknak, és feltámadtak egy új életre Krisztussal. Meghalt az óember, feltámadt az új ember!
Isten „áment” mondott rájuk. A mennyben örömünnep volt… és gyülekezetünkben is. Az imaházból gyalog mentünk le a Dunához, ahol Váradi Antal lelkipásztor és dr. Steiner József testvérek merítették be őket a Duna vizébe, fehér ruhában, ami jelképezi a tisztaságot, a Bárány vérén megváltott, megtisztított életet.
Áldott alkalom volt, és jó volt dicsérni
a mi Urunkat a megmentésért, megváltásért, irgalmáért, szeretetéért,
kegyelméért.
Az
Ő áldása maradjon rajtuk, rajtunk, hogy legyünk fénylő pontok ebben a sötét
világban!
„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Péld 22,6 – Saját „fordításban”: „Indítsd el a fiatalt a hozzá illő életúton, ha megöregszik, akkor sem fog arról letérni.”) Ez az ige a Példabeszédek könyvének egyik fontos kulcsa a tanulás-tanítás felelőssége tekintetében, mert Istenünk erre nézve is világos útmutatást adott.
A szülő-gyermek, tanító-tanuló, mester és tanítvány kapcsolat alapvetően nem egy évről évre új célokat kitűző és annak nekiveselkedő közösség, hanem egy hosszú távú terv megvalósításáért felelős csapat. A legnagyobb kihívás a tehetséghez, személyiséghez legjobban illeszkedő életút felfedezése, a megfelelő felkészítés és felkészülés. Ez egy olyan folyamat, ahol a felelősségtudatot szándékosan, de fokozatosan átadjuk a következő generációnak, miközben mi is állandóan fejlődünk. A tanulás és tanítás élethosszig tartó kihívás, de nem egyéni, hanem csapatmunka. Egy olyan váltófutáshoz hasonlít, ahol egy ideig együtt haladunk, mielőtt végleg átvennék tőlünk a stafétabotot. Közös a siker, de a terhek mindannyiunk vállát nyomják. Mennyire változtatja meg ezt a mennyei tervet az életünket beárnyékoló veszélyhelyzet? Hogyan lehet hatékonyan tanulni, tanítani állandóan változó elvárások közepette? Ezekre a kérdésekre az elmúlt tanév második felében sok ezer család átszervezett élete adott választ. A tanulás és tanítás felelőssége nemzedékek óta nem látott módon terhelődött rá szülőkre és gyermekekre. A váratlan társadalmi „kísérlet” bizonyította, hogy mennyire mélyen él bennünk ez az Istentől ránk ruházott kötelességtudat. Édesanyák és édesapák, nagyszülők és testvérek valami hihetetlen energiát mozgósítottak, hogy a vészterhes időszakban segítsék, bátorítsák és tanítsák a fiatalabbakat. Sokan erejük, türelmük és lehetőségeik legvégső határáig eljutottak ebben a küzdelemben, de napról napra kitartottak és folytatták a küzdelmet, gyakran saját munkájuk és szabadságuk rovására. Ez a kettős-hármas terhelés sokáig nem tartható fenn, ezért lett az eddigiekhez képest is felszabadítóbb a nyári szünidő. Az előttünk álló tanévben minden szereplő a hagyományosabb oktatási formákra készül. Látszólag ez a folyó is lassan visszatér a medrébe, és folytatja útját a tengernyi tudás megismerése felé. Reménység szerint a közösen megélt felelősségvállalás tapasztalatai nem vesznek el a múlt ködében, hanem hatékony eszközként segítik majd az új oktatási-nevelési évet. A mennyei Atyában bízó és vezetését kereső emberként talán mégsem léphetünk tovább olyan könnyen ezen a maszkban átvészelt „figyelmeztetésen”. Az életünk és egészségünk megóvása után szorosan következik a bölcsességben, tudásban való növekedés igénye és annak átadása. Ennek felelősségét az elmúlt időszakban túlságosan áthárítottuk a „szakemberekre” mind a hétköznapi, mind a gyülekezeti életünkben. Ezt a kényelmes felelőtlenséget nem támogatja a Szentlélek! „Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását!” (Péld 9,9) Olyan törvényszerűség ez, amely egyaránt érvényes testi és lelki fejlődésünkkel kapcsolatban. Milyen ismeretben és képességben szeretnél előrébb jutni a következő időszakban? Kit és hogyan fogsz segíteni, hogy a benne szunnyadó lehetőség ne maradjon parlagon, és a hozzá illő útra találjon? Egyik sem költői kérdés, mindegyikre megfontolt és odaszánt választ vár tőlünk a Mesterünk. Isten országában a növekedés és a gyümölcstermés nem egy választható tantárgy, hanem az egyik legfontosabb életcél, amire meg- és újjászülettünk. Legyen áldott tanévünk mind az intézményekben, mind a közösségeinkben, felvállalva a tanulás és tanítás ránk eső felelősségét! Paróczi Zsolt az MBE oktatási szaktitkára
Köszönettel nyugtázom támogatóink hűségesen küldött adományait! Köszönjük a felelősséget, mellyel ezekben a nehéz időkben különösen is átérzik a leprabetegek kiszolgáltatottságát, nyomorúságát! Az Önök adományainak köszönhetően tudjuk folyamatosan teljesíteni vállalásainkat Kongó és India felé, hogy a kórházakban és terepen folyó nehéz munka zavartalanul folyhasson, és a rászorulók időben megkapják a szükséges segítséget.
A Lepramisszió munkatársai sok-sok többletterhet vállalnak világszerte a járvány miatt is. Még a jól szervezett, civilizált világban is hatalmas kihívást jelent a COVID–19, de ennél sokkal súlyosabb azokban az országokban, ahol sem infrastruktúra, sem törvényi szabályozások, sem kiszámítható ellátás nincs. Élelemmel, gyógyszerrel, alapvető cikkekkel próbál a misszió segíteni a helyi lakosságon mindazon helyeken, ahol intézményeink működnek. A felemelő szeretet példáján túl ez igen nagy terhet is ró munkatársainkra. Emlékezzünk meg róluk imádságban és szeretettel!
Gyakran írunk támogatóinknak a szűrések, betegfelderítések fontosságáról. A Lepramisszió – Magyarország is támogatja Kongóban ezt a tevékenységet, mely által minél korábbi stádiumban szeretnénk fellelni és elkezdeni gyógyítani minél több beteget. A szűrésekbe nagyon sok erőt és pénzt fektet a misszió.
Hasonlóan fontos azonban a folyamat
másik vége: az utógondozás is! Bangladesi kutatóink 10 éven át figyelték meg az
utógondozás irányait. Bár a korszerű gyógyszerekkel 6 hónapi kezelés elégséges
még a komolyabb leprafertőzöttek esetében is, az utógondozás nem hanyagolható
el! Ez ad ugyanis esélyt ahhoz, hogy ne alakuljanak ki a már meggyógyultakban
maradandó károsodások, főképpen mozgássérültség.
Amikor 1982-ben a WHO bevezette a kombinált gyógyszeres leprakezelést, még 24–26 hónapnyi szedésre volt szükség hozzá. 1998-ban a gyógyszerkutatásoknak és az egyre jobb gyógyszereknek köszönhetően ez lecsökkent 12 hónapra, ma pedig 6 hónapra. Óriási hiba lenne azonban ekkor elengedni a betegek kezét, mondván: szervezetük megtisztult a kórokozótól!
A Bangladesi Lepramisszió 16 kerületben végzett kutatásokat. A vizsgáltak fele 6 hónapig, másik fele 12 hónapig kapott gyógyszeres kezelést. Majd egyformán 10 éven át nyomon követték mind a két csoportot. Világossá vált, hogy a visszaesés vagy állapotromlás tekintetében semmi különbség nem volt a két csoport között. Mindkettő egyformán „gyógyultnak” volt tekinthető.
Azonban megvizsgálták azt is, hogy a már
gyógyultak között milyen mértékben fordul elő későbbi mozgássérültség
kialakulása. Olyan betegek esetében, akik fertőzöttségük elején nem
rendelkeztek ilyen fogyatékkal, a szám alacsony maradt a későbbiekben is. Akik
viszont már deformálódtak a gyógyszeres kezelés előtt, sokkal nagyobb számban
lettek később súlyosan mozgássérültek.
Ebből arra következtettek kutatóink, hogy minden módon meg kell előzni a torzulások kialakulását! Ezt pedig a rendszeres állapotkövetéssel lehet csak! Elég, ha évente legalább egyszer ellenőrzik a már gyógyultnak minősített korábbi betegeket, hogy nem kezdődik-e valami torzulás a végtagjaikban. S ha igen, azt azonnal meg lehet állítani, hogy ne rontsa le későbbi életminőségüket.
Az utógondozás, a korábbi betegekkel
való kapcsolattartás (képünkön) tehát
pontosan annyira fontos, mint a szűrés!
A lepragyógyítás folyamata tehát három
teljesen egyenrangú fázisból áll: szűrés, gyógyítás, utógondozás. Mindháromért
elkötelezettek vagyunk, és mindháromra nézve szeretnénk megoldást közvetíteni a
szenvedőknek!
A járvány miatt később tudtuk kiküldeni tavaszi körlevelünket, emiatt pedig a nyárit csak most, a szünet végén. Évek óta nyári felhívásunk a vakációs „fagyifelajánlás” kérése, mely által támogatóink gyermekeikkel, unokáikkal a szolidaritásukat fejezik ki a leprabetegek iránt. Ha a fenti okok miatt kicsit megkésve is, de ugyanolyan szeretettel kérjük, hogy ajánljanak fel a szünidei fagyikból néhány gombócot, és járuljanak hozzá a nagyon rászoruló betegeink sorsának jobbra fordításához! Külön köszönjük, ha ebbe bevonják a gyermekeket, unokákat is, mert gondolkodásmódjuk és életszemléletük javára lesz az érzékenység mások baja iránt! Köszönjük szépen!
Őszi szokásos csendes napunkat nem merjük most meghirdetni. Reménységgel várjuk, hogy a járványhelyzet elmúljon, és a megszokott tevékenységeket újra bátran tervezhessük.
Szeretettel kívánunk Önnek és
szeretteinek jó egészséget!
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
