Idézet az előszóból:
„Mindig szerettem asztalosműhelybe bemenni és beszívni a frissen gyalult fenyőfa illatát. Gyermekként gyakran csodálattal néztem édesapám műhelyében, amint a gyaluból kirepülő göndör forgácsok nagy halomban ellepték az egész gyalupadot. Jó volt végigsimítani a megmunkált darabot, élvezni, hogy szép, és nem megy szálka a kezünkbe, ha megérintjük.
Aztán én is munkadarabbá váltam.
Isten műhelyébe kerültem mint megmunkálásra szoruló, szálkás, göcsörtös, önmagában értéktelen fadarab. A Mester azonban egyetlen megmunkálatlan fadarabot sem lát értéktelennek: előre látja, mit tud belőle alkotni. Repülnek a forgácsok, simul a fa, és végül valamikor azt mondja majd a Mester: kész.
Addig azonban sok-sok forgács gyűlik össze, ami megmutatja, mennyit dolgozott rajtam a Mester.
Ez a könyv nem tekinthető klasszikus életrajznak, bár találhatók benne életrajzi elemek.
Isten indított arra, hogy az átélt, legemlékezetesebb eseményeken keresztül bemutassam, hogyan munkálkodott ő Jézus Krisztus által az életemben, életünkben, illetve rajtam és rajtunk keresztül hogyan jött közel mások életéhez Isten szeretete, »mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk« (ApCsel 4,20). Sem én, sem Ágika, a feleségem nem vagyunk rendkívüli emberek. Amit átéltünk, bárki átélheti, aki elfogadja bűneire Isten megbocsátó szeretetét, és kész feltétel nélkül követni Jézus Krisztust.
Azért imádkozom, hogy az e könyvben foglaltak indítsák hálára azok szívét, akik szeretik Istent, illetve induljanak el Isten felé azok, akik még nem ismerik őt és szeretetét, ami Jézus Krisztusban jött el közénk.”
Részletek az ajánlásokból:
„»Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira… Szent a te utad, Istenem! Van-e olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?« Ezek a 77. zsoltár 12. és 14. versében megírt igék jutottak eszembe, amikor olvastam Dobos Péter Illatos forgácsok Isten műhelyéből című művét, amely magával ragadó stílusú, sodró erejű olvasmány, és az olvasóját egyetlen pillanatra sem engedi el magától… Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet minden olvasónak, mert a benne foglaltak hitet ébresztenek, hitet erősítenek és az Örökkévalóra mutatnak, amit a westminsteri hitvallás első mondata így fejez ki: »Az ember legfőbb és legmagasabb rendű célja Isten dicsőítése.« – Bereczki Lajos”
„Az Illatos forgácsokat olvasva a templomok ólomüvege jutott eszembe. Ha nem kerül mögé fény, csak a fekete üveg látható, de amint átsüt rajta a nap, minden apró színes üvegdarab értelmet nyer. A könyvben levő élettöredékek egy-egy színes üvegmozaik, amin átragyog Isten szeretete és kegyelme.
Kívánom, hogy a történetek olvasásakor sokan érezzék meg Isten szeretetének melegét.”
A könyv szerzői kiadás.
Megvásárlásáról a következő ímélcímen lehet érdeklődni: dobpet@gmail.com
