Kezdőlap Blog Oldal 402

EGY KÖNYV, AMELY NEM HIÁNYOZHAT EGYETLEN BAPTISTA OTTHONBÓL SEM!

Épp most négy évtizede annak, hogy negyvenhét baptista lelkipásztor Gerzsenyi Sándor szervezésében egy abban a korban csodaszámba menő ajándékkal lepte meg testvérközösségünket. Mégpedig az év minden napjára egy-egy bibliai elmélkedést tartalmazó áhítatoskönyvvel Gyöngyszemek az Újszövetségből címmel. Az értékes mű annak idején hamar elfogyott. Ám most Győri Kornél által újraszerkesztve, némileg kibővítve és kezelhetőbbé téve egyházunk ismét megjelentette. (A mellékelt címlap is sejteti, hogy e könyv nemcsak saját használatra, de ajándékozásra is igen alkalmas.) Az Úr Jézus üzenetét tolmácsoló, változatos, gazdag élettapasztalattal átszőtt áhítatok ma is elfogadásra méltóak, becsesek, mint ahogy a címadó gyöngyszemek is, amelyek idővel sem romolnak el, és értéküket sem veszítik el.

A keménytáblás, cérnafűzéses, 392 oldalas mű ára: 2700 forint.
Megrendelhető: a Baptista Könyvesboltban
E-mail: konyvesbolt@baptist.hu

Karácsonyi célgyűjtés

A Vecsési Bárka Baptista Gyülekezet előtt egy csodálatos lehetőség nyílt, amikor Istenünk jóindulatából valósággá válhat számunkra is egy önálló imaház megvásárlása és használatba vétele. A gyülekezet a Rákoskeresztúri Baptista Gyülekezet kiküldött plántálói csoportjából alakult meg. A történetünk 14 évre nyúlik vissza, akkor született meg többekben a döntés a keresztúri gyülekezetben, hogy plántálást indítunk Vecsésen. A keresztúri gyülekezet támogatásával ki is lett küldve egy 7 fős különítmény ifj. Tőtős János vezetésével, a csoport tagja volt Téglási Lajos is, a jelenlegi lelkipásztor. Isten különleges jóindulata folytán alig két év alatt a saját lábára tudott állni a plántálás, és nem sokkal később, 2009-ben hivatalosan is gyülekezetté alakultunk, felvételt nyertünk a Magyarországi Baptista Egyház soraiba.

Több költözés után találtunk egy olyan bérleményt, amit hosszú távra, nagyon jutányos áron megkaptunk, azt fel is újítottuk, és éveken keresztül volt az a Bárka otthona, ahol a közösségi életet megéltük, és ahol különféle missziós programokkal szolgáltunk a település felé. 2016-ban váratlanul eladták az épületet, és az új tulajdonos vállalhatatlan feltételeket támasztott, így költözni kényszerültünk. Ebben az időszakban volt lelkipásztorváltás is, de az Úr megtartó ereje átsegített minket ezen a két komoly változáson. A helyi művelődési központ befogadott bennünket, de egyszerű bérlők voltunk csupán, akik alkalomról alkalomra fizettünk az igénybe vett termekért, és rendeztük be magunknak az istentiszteleti teret, majd pakoltunk el, ha vége volt. Ez a kényszerhelyzet jelentősen korlátozta a missziós tevékenységeinket is. Embert próbáló időszak volt ez, már úgy beszélhetünk erről, mint egy olyan periódusról, amin átvezetett Isten. Tehetjük ezt azért, mert 2019 tavaszán megszólított minket Isten Szelleme, és felbuzdította a szívünket, hogy kezdjünk el saját épületben gondolkodni. A gyülekezet anyagi helyzete erre semmilyen alapot nem adott, de hittel engedelmeskedtünk. A vezetőség egy imaidőszakra hívta a közösséget, ahol egy emberként álltunk Isten elé, és kértük, hogy jelentse ki a terveit számunkra. Ennek a végére meggyőződtünk róla, hogy hitben lépéseket kell tennünk egy önálló imaház megszerzése felé. Közös imádkozásra hívtuk a gyülekezetet, és egyéni felajánlásokra bátorítottuk a tagokat. 2019 nyarának végére össze is jött egy jelentős összeg, ugyanakkor ez még mindig kevés volt arra, hogy komoly vevőként bárhol megjelenjünk, különösen Vecsés elhelyezkedése és gazdasági ereje miatt, mert az itteni ingatlanárak nagyon borsosak. Ezek után több gyülekezetnek és külföldi ismerősünknek jeleztük a helyzetünket, ima- és anyagi támogatásra kértük őket. Isten több válaszon keresztül is világosan megerősítette, hogy jó úton járunk, és öröm volt megtapasztalni, ahogyan sokak szívét támogatásra indította Krisztus.

Októberben találtunk egy épületet, ami korábban New Babilon néven diszkóként üzemelt, de már egy ideje csak üresen állt. Jeleztük az eladó cégnek, hogy minket érdekelne az ingatlan, de még nem áll módunkban kifizetni a vételárat, mert éppen gyűjtünk rá. Nem ígért semmit, ami érthető is volt, hiszen a piaci ár töredékéért árulta az ingatlant. Innentől kezdve azért imádkoztunk, hogy ha Isten nekünk szánta ezt az épületet, akkor ne vehesse meg más. Így telt el két hónap, izgalommal és bizakodással, tudva, hogy jöttek-mentek a tehetős érdeklődők, de végül senki nem vásárolta meg az épületet. Decemberben a gyülekezet vezetősége az egyház vezetésének jelentős segítségével ajánlatot tett az épületre, amit az eladó elfogadott. 2019. december 20-án kézhez kaptuk az imaház kulcsait.

A mai napig csak ámulunk azon, ahogyan Isten ilyen rövid idő alatt a semmiből elültette a gondolatot a vezetőség szívében, meggyőzte a gyülekezetet, adakozásra indította a szívünket, másokat is mellénk állított, majd megajándékozott minket egy saját épülettel. Természetesen még sok felújítási, átalakítási munkára szükség van, de már végre a sajátunkba fektethetünk be, azt tehetjük otthonosabbá.

Menet közben megértettük, hogy fontos missziós centrummá kell tennünk ezt a helyet, ahol nemcsak a gyülekezet lel otthonra, hanem ami hatással lesz városunk életére, és kihat a tágabb környezetünkre is, mint például a Péteriben elkezdett plántálásunkra vagy a Pándon végzett missziós munkánkra, és mindarra, amit ránk bíz majd még az Úr.

Mivel a vásárlásban jelentős olyan támogatás is megjelent, amit vissza kell még adnunk – nem banki kölcsön –, ezért továbbra is szükségünk van támogatásra, úgyhogy ha valakit arra indít az Úr, hogy ebben a segítségünkre legyen, az meggyőződésünk szerint Isten országába és a jövőbe fektet be.

Krisztus iránti hálával:
Téglási Lajos lelkipásztor
(Vecsési Bárka Baptista Gyülekezet)

A célgyűjtést az Országos Tanács már egy korábbi időszakra meghirdette, de a járványhelyzet miatt a gyülekezetek akkor ebbe nem tudtak bekapcsolódni. Kérjük most testvéreinket, hogy adományaikat a Magyarországi Baptista Egyház bankszámlájára küldjék: 13555555-11111111-11111111, közlemény: „A vecsési imaház javára”.

Időközben a vecsési gyülekezet Pestlőrincen is gyülekezetplántálási szolgálatot indított missziós elhívásuk eredményeként.

Advent a kirakatban

„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” (1Kor 13,12)

A főtér közelében, a sarkon befordulva egy ódon, szecessziós díszítésű ház utcaszintjén állt a bolt. Kicsi volt, aránytalanul nagy kirakattal, ami boldogan mutogatta a szebbnél szebb, színes, csillogó-villogó, ragyogó karácsonyi csecsebecséket. Nagyon szerette ezt az évadot a kirakat, hiszen ilyen díszes, hívogató nem lehetett más szezonban. Meglepő volt az arra járó-kelőknek, hogy mi minden fért meg ebben a parányi boltban. De az is lehet, hogy minden, ami bent megtalálható volt, kíváncsian tapadt a kirakat ablakára. A tárgyak belülről néztek kifelé, csábítóan kelletve magukat az arra járóknak, míg az emberek kívülről néztek befelé, hátha felfedeznek valami számukra kedves kis apróságot.

Borongós, felhős napon mosolyt vont az esernyőjük, kalapjuk, sáljuk oltalmába menekülő emberek arcára ez a kissé hivalkodó csillogás. – Nocsak, a kicsi bolt hogy kelleti magát! – állapította meg egy csinos hölgy piros esernyőjét félrehajtva. A kalapos úr azonban fittyet hányt a fényözönre, fontossága tudatában rohant munkája után. Ő az, aki majd akkor gondol a karácsonyi ajándékozásra, amikor leül a család az ünnepi asztalhoz, csupán azért, mert eltemeti a munkája, a szigorúan szorosra összeállított időbeosztása. Nincs ideje rácsodálkozni ezekre a holmi kis apróságokra ott a boltnál. A kirakat is szomorúan nézett utána.

Idős házaspár bandukolt most el az utcán. Megálltak, elmerengve emlegették azt az időt, amikor ilyen kis piros vonat meg kócos Barbie baba iránt vágyakoztak gyerekeik. Azóta az unokák is felnőttek, nekik pedig ezek az apróságok már nem okoznak örömet.

Haj, mennyit változik a világ! A kirakatra hulló esőcsepp könnycseppként gurul le az üvegről, ahogy szomorkásan tovább-ballag a két kis öreg.

Ó, jönnek a gyerekek! No, majd ők, biztosan lesz csodálkozás a sok gyönyörűség láttán! – gondolja magában a kirakat. Nem csalódott! Szinte rátapadtak a pici arcocskák, kipirulva, bökdösve az üveget vágtak egymás szavába, mutogatva, kinek mi tetszik.

– Ott, ott, az a kis autó! Hű, még dinó is van! Milyen szép színes ceruzák! Nézd már, az meg milyen radír? Az a kis táska, fésű, baba… Nahát, még diótörő is van, milyen délceg! Én a dominót választanám – mondja az egyik kislegény. De véget vet a csodálkozásnak, a kirakatra áradó csacsogó gyermekszájak meleg párájának az óvó néni hangja: – Elég volt, gyerekek, menjünk tovább! – És a csapat csacsogva elvonul.

Csönd lesz utánuk. Vajon most mi következik? – nézelődik a kirakatablak. Lassan besötétedik, hiába várja a kíváncsi tekinteteket ezen a párás, hűvös, esős téli estén. Bent a boltban valaki kinyit egy zenedobozt. Felcsendül a karácsonyi dallam. Hümm, milyen szép! – párásodik be a kirakat ablaka a meghatottságtól. Közben egy középkorú pár áll meg előtte.

– Nézd azt a kedves angyalt! Milyen jó, hogy az advent idején ezek a díszek előkerülnek! A kedves betlehemes is szépen mutatna a kandallónk párkányán! Menjünk be, nem látom teljesen jól innen, de ha megéri, vegyük meg, készüljünk a karácsonyra! – biztatják egymást. És elindulnak az ajtó felé.

Advent, az északi féltekén ránk boruló téli kora esték ellensúlyozására fényeket, lámpásokat kapcsolunk, gyertyákat gyújtunk. Nemcsak azért, hogy lássunk, hanem azért is, hogy a fényben meleget, biztonságot érzékeljünk. Sokkal hívogatóbb a fényes benső tér, mint a ködös sötétség odakint. Mégsem lehet átmennünk úgy az életen, hogy mindig a ragyogásban, a fényben, a melegségben sütkérezzünk. Az élet Ura ott, az elvesztett paradicsomban kínálta fel azt, de a kísértő megtalálta az emberpár gyenge pontját. Vele harcolunk azóta is. Egyre ádázabbul támad. Az adventünk már nem csak arról szól, hogy várjuk a Szabadítót, akinek születéséhez kapcsoljuk a fényeket, a sok-sok ajándékot, a jászolra ragasztott címkét, hogy „szeretet”. Tudjuk jól, hogy ez az, ami hiányzik. Az igazi, életet, füves legelőket, csendes vizeket, békességet nyújtó szeretet. Csakhogy hiába teszünk meg mindent ezekben a hetekben a földi kincseket egymásra akasztgatva, ettől nem lesz jobb az élet a földön, mert nem ez a szeretet. Habár, mi tagadás, a szeretetben benne van az ajándék, csak valami egészen más, mint a színes selyempapírba csomagolt tárgyak.

Az az ajándék nem más, mint a Bárány vérén megvásárolt élet, az örök élet. Adventünk már nem a kis Jézus megszületéséről szól, hanem a mennyei Király visszajöveteléről. Mi már ezt az Adventet ünnepeljük. Jön, megígérte, győztesen, hatalommal, ítélettel.

Akár szembe merünk nézni vele, akár nem. Az idejét nem tudjuk, számolgatjuk a jeleket, mi hogyan azonosítható be. Olvasgatjuk Bibliánkból, néha komoly teológiai vitákba is bocsátkozunk ezek miatt a titokzatos jelek miatt. Számok, történések, mégis titok marad, hogy mikor jön el a Vőlegény az övéiért. Amikor szenvedésen megyünk át, alig várjuk, jöjjön már, tegyen igazságot! Viszont amikor a dolgok úgy elcsitulnak, éldegélünk a langymeleg, kellemes kis világunkban, akkor olyan jó még nekünk ez a földi „kánaán”, ne siettessük, hiszen mennyi szépség látható még abban a fényesen kivilágított kirakatban. Azokat még élveznünk kell!

Eközben a Jelenések könyvében megjelenő lények nyomán remek fantáziavilágot építünk fel szórakoztatásul. Mindenféle beazonosíthatatlan lények, emberi-állati formák – jó szórakozást nyújtanak. A játékban harcolunk velük, azok is harcolnak egymással, a bukások, pusztulások nem számítanak, a játszma újraindul. Csak számolnunk kell azzal, hogy a valóságunkban ezek a csaták megismételhetetlenek.

Ha valaki bukik, egyetlen módon kelhet még életre, ha a Bárány Jézushoz kiált, ő az, aki felemeli a nyomorúságába, saját kívánságai csapdájába eső embert. Ő az, akit angyalai szolgálnak, akinek engedelmeskedve ezek a mennyei lények segítséget nyújtanak az embernek. Ezek az angyalok vitték a jó hírt a pásztoroknak, hogy szabadító született néktek. Nekik parancsolta meg az Úr, hogy vigyázzanak ránk, hogy meg ne üssük lábunkat az utunkban álló kőben. Őket tesszük fel kedves mosolygós díszként a karácsonyfánkra, adventi dekorációként ablakokra, koszorúkra. Szépek, kedvesek. Csakhogy vannak öldöklő angyalok is, akik Isten ítéletét végrehajtják. Szédítő belegondolni, mennyi titkot rejt a Mindenható világa! Emberi értelem nem képes ezt befogadni. János apostol, akinek megadatott, hogy bekukucskáljon abba a mennyei világba, aminek az adventjében élünk, ő maga is csak részben látta a láthatatlan, amit emberi ész fel nem foghat. De a bizonyosság tanújaként hirdeti, hogy a menny királya ül a trónon, és vár türelemmel. Így az advent mindegyikünké.

Ő vár, mikor adja ki az Atya Isten a jelt, hogy felálljon a trónról, mi várunk, hogy mikor érkezik el hozzánk.

Nem látunk át tisztán a bepárásodott kirakatablakon. De az onnan kiszűrődő fény hívogat. Jó irányba haladsz, ha az igazi ajándékot szeretnéd elnyerni. Arra vezet a remény útja, hív és vár az Isten országa, ahová belépve csodálatos, el nem képzelhető ajándékot kapunk mind, akik engedünk ennek a szeretetnek! Ez a fény ragyogja be adventedet, kedves olvasó!

Tiszántúli Egyházkerület

Tiszántúli Egyházkerület

Komáromi Tibor elnök
Máté András alelnök
Horváth Zsolt titkár
Szabó László jegyző

Dunántúli Egyházkerület

Dunántúli Egyházkerület

Macher Tivadar elnök
Boncz Zoltán alelnök
Jóföldi Endre titkár

Körösvidéki Egyházkerület

Körösvidéki Egyházkerület

Merényi Zoltán elnök
Perlaki Csaba alelnök
T. Beke László titkár

Budapesti Egyházkerület

Budapesti Egyházkerület

Boros Dávid elnök
Szilágyi József alelnök
Papp Szabolcs titkár

Északi Egyházkerület

Északi Egyházkerület

Egyházi biztos: Papp Szabolcs

Déli Egyházkerület

Déli Egyházkerület

Friebert Tibor elnök
Opauszki György alelnök
Dr. Ficsór Tamás jegyző

A Baptista Női Misszió adventi naptára 24 üzenettel!

NYILVÁNVALÓ – ez az idei adventi videós kampányunk címe. Isten szeretete nyilvánvaló lett azáltal, hogy Jézus emberré lett, bemutatta, mit jelent szeretni, és lehetővé tette, hogy kapcsolódjunk az Istenhez. Legyen az Isten szeretete sokak számára nyilvánvaló ezen az adventen! Legyen a mi szeretetünk is nyilvánvaló a leghétköznapibb helyzetekben is! Tegyük nyilvánvalóvá együtt Isten szeretetét ezen az adventen!