Újévi leszámolás
Ahányan vagyunk, annyiféleképpen viszonyulunk az ünnepekhez.
Ez nem hitbeli kérdés, inkább kulturális. És ilyen értelemben nem érdemes abszolút igazság tárgyává tenni. Nekem például nincs jó viszonyom a szilveszterrel. Fiatalkoromban az év legjobban várt napja volt, fergeteges jókedv ígérete. És én olyan mértékben ráfeszültem, hogy nagyszerű legyen ez a nap, hogy csak nagyon ritkán éreztem jól magam. Ez a mai napig meghatározza szilveszteri lelkiállapotomat, amelyet a szomorúság és szorongás jellemez. Nem gondolom, hogy különleges nap lenne. Inkább így látom:
„Az új év benned kezdődik. Akkor, amikor te elindítod az új időszámítást. A tiédet. Évszámtól függetlenül. Mert hiába fordul a naptár, hiába mutatnak mást a számok, ha a múltban maradsz. Ha a holnap ugyanaz lesz, mint a tegnap volt. Félelmekkel, aggodalmakkal. Úgy forduljon a naptár, hogy te is vele fordulsz!” (Csitáry-Hock Tamás) Ennél még pontosabban fogalmazza meg Pál apostol azt, amit gondolok:
„…de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14)
Döntést bármikor lehet hozni. Isten pedig minden napunkra vonatkozóan mondja: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” (Ézs 43,18–19) A legfontosabb nap mindig a mai. A most. Amikor olvasod az újságot. Nem december 31., nem január 1. Ma. Amin ma nem kezdünk változtatni, azon holnap sem fogunk. Még január 1-jén sem.
Áldott december 16-át kívánok mindenkinek!
Óév/újév
„Reménykedj az Úrban, maradj az ő útján!” (Zsolt 37,34)
Bizalom. Tudjuk, hogy nem ajándékozhatunk meg vele akárkit. Törékeny, nehezen áll helyre egy-egy csalódás után. Időre van szükségünk, hogy újra felépüljön bennünk.
Az újraépült bizalom viszont óvatos. Túlságosan is. Távolságtartó, mérlegelő bizalom. Az utóbbi években épp a bizalom tekintetében lettünk rendkívül érzékenyek. Az oltás kérdésében melyik víruskutatónak higgyünk? Politikai elemzők közül kinek a véleményére adjunk? Választás elé nézve vajon kinek szavazzunk bizalmat? Az egymásnak teljesen ellentmondó hírek közül melyiket fogadjuk el? A felfokozott félelem miatt olyan óvatosak és távolságtartók lettünk, amit el sem tudtunk volna képzelni magunkról.
A 2022-es év nagy kérdése:
A bizalmunk kiben fog megnyugodni?
A zsoltárban több olyan kapaszkodót kapunk az Úrtól, amit meg kell ragadnunk. Le kell csendesednünk.
Ne indulj haragra (1. v.), ne indulj fel (7. v.), hagyd a heveskedést, ne légy indulatos (8. v.). Oda kell jönnünk mindennap a szívünket lecsendesítő Úrhoz a mindennapi békességért. Egyedül az ő békessége tudja megőrizni a szívünket és a gondolatainkat. Vigyázni kell a békességre, óvni kell a békességet. Bizalmunkat sokkal mélyebben és sokkal erősebben kell az Úrba vetnünk. Ha ez azzal jár, hogy a megtört bizalmat helyre kell állítani az Úrral, akkor ne várj tovább! Talán böjtben kell keresned azt a kapcsolatot, amit elveszítettél vele. Imaéletednek kell megújulnia? Csak rajtad áll! Újra oda kell adnod magad neki, de most már őszintén? Tedd meg!
Fel kell venned a harcot a bűneiddel,
megkötözöttségeiddel szemben?
Még van időd. 2022-ben kísérjen végig a 37. zsoltár 34. verse! Reménykedj az Úrban, maradj az ő útján! Bármi ér, bármi történik veled a jövő évben, hidd el, egyvalami számít igazán: a vele való közösséged. Jönni fognak olyan események, amelyekre nem lesz ráhatásod. Az Úrral való közösséged azonban csak tőled függ. Ebből ne engedj! Ez tart meg az ő útján. Ez tesz immunissá a korszellem nyomásával szemben. Ez fog téged a hullámok felett tartani. A vele való közösség visz át az előtted tornyosuló hegyeken vagy a tátongó mélységeken. Felejtsd el az időrabló, figyelemmegosztó médiaajánlatokat! Összpontosíts egyedül rá, mondd el neki kétségeidet, félelmeidet, légy kész arra, hogy ígéreteivel megajándékozhasson az Úr! Ismerd meg őt minél jobban igéje által, dicsérd őt és maradj a keskeny úton! Jézus mindennap vár, mert fel akar készíteni, meg akar óvni, tanácsaival szeretné igazgatni életed. Ez a kapcsolat mindennél drágább. Válasszuk a jobb részt mi is Máriával együtt: a Mesterrel való áldott közösséget!
AlapVető 2021. december
A decemberi hírlevélhez kapcsolódó kérdések:
1. Melyik gyülekezet indította útjára a magyar diakonisszamozgalmat?
2. Hány éves idén az Utcafront?
3. Hány éve jelent meg a Békehírnökben először az idősotthon és árvaház alapításának gondolata?
4. Melyik szociális programban dolgozik Misi bácsi?
5. Melyik erdélyi településen volt biztosan 1920-ban baptista szeretetház?
A helyes megfejtők ismeretben mindenképpen gazdagodnak. Gratulálunk nekik!
Aki ezen kívül szívesen vesz részt egy kis versenyben, és elküldi nekünk a helyes válaszokat a modszertan@baptist.hu címre SZOCIÁLIS KVÍZ címen, az további 50 szociális pontot szerezhet, és benevezhet abba a pontgyűjtő versenybe, ami 2021 év végéig tart. A pontok az AlapVető friss számaihoz kapcsolódó kérdések helyes megválaszolásával gyűjthetők. Az év végéig legtöbb pontot szerzett dobogós helyezetteket jutalomban részesítjük.
Karácsony felülnézetben
Ha mondjuk az angol királynő tesz látogatást külhonban, akkor megadják a módját. Nem akármilyen kíséret, testőrség, előkészület, felhajtás, csinnadratta lengi körül az eseményt. Kéttonnányi poggyász. Minden alkalomra két öltözet ruha. Fekete ruha arra az esetre, ha valaki meg találna halni. Húszliternyi vérplazma, fehér kecskebőrből készült WC-ülőke-borítók tömkelege. A királynőt elkíséri fodrásza, két inasa és további kiszolgálószemélyzete. Ha egy uralkodó külföldre látogat, az bizony húszmillió dollárba is kerülhet.
Jézus Úr körül nem volt ekkora csinnadratta. Vagy mégis? Szerintem igen, de másként. Hisz ő más és különb bármelyik földi hírességnél, úrnál, elvtársnál, királynál, celebnél.
Szerinted is?
Rendkívüli lehetett az a beszélgetés, amit Atyjával, az univerzum teremtőjével folytatott a mennyben rólunk, bűnbe csavarodott elveszettekről. Szeretetben folyt ez a beszélgetés. Nem is lehet másként.
Így képzelem el:
– A mi teremtményeink ők. Nemcsak a zsidó nép a miénk, hanem minden ember, minden nép. Kiválasztottuk Ábrahám utódait, Jákob fiait a nagy küldetésre, de kudarcot vallottak. Mit csináljunk, hogy megnyerjük, megmentsük, boldoggá tegyük az emberiséget?
– Atyám, elmegyek én hozzájuk, ahogy te akarod.
– Nehéz lesz, Fiam. Látom, hogy mi fog történni. Hogyan fognak veled bánni. Tudom, bár nem akarom, hogy azt tegyék. De hiszen kezdettől szabad akaratot adtunk nekik, s ezzel nemigen tudnak élni. Megpróbálod? Féltelek, édes Fiam, egyetlenem! Megvan a tervem. Legyél emberré! Méghozzá kicsiny gyermekké, hogy szemükbe nézhess mint testvér s barát. Egy szűz lány fog megszülni, világra hozni a földön, Mária Názáretből. Fájni fog, Fiam, ez a küldetés, nagyon. Így is vállalod?
– Igen, szentséges jó Atyám. Tudom, hogy jó lesz minden végül. Te nem tévedsz. Mindent tudsz, mindent látsz, hisz az univerzumot is kormányzod finomhangolással. Igaz, hogy az emberrel nehezebb, mint a bolygókkal, még akkor is, ha őt képedre formáltad. Mikor induljak, Atyám? Elő van készítve már minden?
– Szerintem itt az idő, mert nagy a baj. Sok a szenvedés, erőszak, vallásos tévhit. Szenvednek öregek, anyák és gyermekek, persze a férfiak is. Sok mindent tudnak, hisz ott van kezükben az Ószövetség, már görögül is. Az egész birodalomban beszélik a görög nyelvet. Ha nem is sokan, de némelyek imádsága ostromol, hogy jöjjön már a megígért Messiás, te, a Krisztus. A nép nyög, mert a császár még nagyobb adót készül a vállukra tenni. Kiépültek az utak, ahol majd könnyen vihetik a rólad szóló evangéliumot, örömhírt a megragadottak. A népem királya, Heródes, beteg elme. Nem lesz könnyű, de elbírok vele. Sajnos máris okoz bajt és könnyeket, de félre fogom állítani. Az összeírás jó alkalom, hogy teljesedjen a prófécia, és Betlehemben szüless meg. Mária felkészült, fél minket, és vállalja a szenvedéses küldetését. Ő lesz földi anyád. József is bízik bennem, rá fog hangolódni a tervünkre. Sokan értetlenkednek majd, ítélkeznek és vádolnak, de megbocsátom nekik, ha kérik. Nem látok más utat, Fiam. Ez a legjobb megoldás. Vállalod? Mivel szeretünk, ezért szenvedünk. Elkerülhetetlen. Megszabadításuk ára a szeretetből való szenvedés, hűség, alázat. Megbeszéljük majd közben a részleteket, Fiam. Ott leszek melletted mindig, mindhalálig. Soha nem hagylak el, még ha lenne is olyan pillanat, amikor úgy érzed, igen. Menj, Fiam, töltsd be a páratlan küldetést!
És megtette engedelmesen, megdicsőítve az Atyát.
– Ölellek, Fiam! Visszajöttél, újra itthon, és megváltottad őket, mindnyájukat! A küldetés elvégezve! Senkinek nem kell már elvesznie, mindenki boldogulhat, üdvözülhet, ha akar. Gyülekezetben élnek most. Elterjedt az evangélium, aki te magad vagy. Az egész világra elterjedt. Minden földrészre. Szinte már mindenki hallhatott a menekülés, boldogulás egyetlen útjáról. Bölcsen felhasználják a technika adta lehetőségeket is az evangélium hirdetésére. Nekünk az idő nem probléma, de nekik rohan könyörtelen. Már 2000 év telt el, mióta megtestesültél, megváltottad őket a kereszten, és feltámadtál a harmadik napon. Te érted, hogy miért figyelnek ránk olyan kevesen? Csak egy kisebbség él bizalommal, engedelmesen, békességben, alázattal a szeretet légkörében a 8 milliárdból.
Jó, hogy bevezették a születésed napját, a karácsonyt, ami az év legmozgalmasabb napja, ünnepe. Jó a szándék, de az az igazság, hogy a legtöbb családban sajnos nem téged, minket ünnepelnek. Pedig a te születésnapodról van szó, te vitted közéjük a fényt. Szép neveket kapott az ünnep: a szeretet ünnepe, a család ünnepe, fenyőünnep stb. Helyetted ostobán középpontba került a mírai Miklós, kedves szolgánk utánzata, mintha ő váltotta volna meg őket.
Szép, hogy ajándékozzák egymást, jókat esznek, isznak, ünnepelnek (persze nem mindenki teheti meg), de a többség meg sem említi nevedet. Nem fogják fel a legnagyobb ajándék titkát, értékét. De látom és áldom azokat, akik befogadtak a szívükbe, családjukba, és megengedik, hogy mi legyünk az Uruk. Persze ők sem lógnak ki a kultúrából, nem mennek teljesen szembe a szokásokkal, mert nem ostobák. De a hangsúly rajtunk van, Fiam, az életükben és ünnepeikben is. Szembeúsznak az árral.
Ránk néznek, hozzánk igazodnak, nekünk adnak hálát, tőlünk kérnek vezetést. Még szenvedni is készek miattunk. Gyönyörködöm bennük. Nemcsak karácsonykor vagyunk nekik fő téma, hanem egész évben is. Sőt megtérésük óta egész életükben. Sok hazugsággal, manipulációval, féligazsággal kell megküzdeniük. Látod, milyen boldogok a házasok, a családok gyermekeikkel? A gyermekek csillogó szemében ott a mennyei öröm és biztonság. Nem feledkeznek meg a nagy ünneplésben a szegényekről, özvegyekről, idősekről, bajban lévőkről, szenvedőkről sem. Érdemes volt vállalnod nehéz utadat. Nem volt hiába!
Vannak, akikért nem tehetünk sajnos többet. El fognak veszni, hiába okosak és élnek jólétben. Még várunk. Lesznek még, akiket a mieink életükkel, szavaikkal, szeretetükkel, hűségükkel a hit útjára segítenek. Még némelyek felismerik majd, hogy az ÉLET több, mint amit látnak és tapintanak. Még várunk, Fiam, hogy visszamenj értük, a mieinkért, akik nemcsak teremtményeink, hanem véreden megváltott gyermekeink.
Hamarosan menned kell, mert túl sok már a butaság, okoskodás, lázadás, ellenállás, hitetlenség és szenvedés a földön. Kizsigerelik szép világukat, és szétverik azt, ami eddig felépült.
Addig is nincs más és jobb megoldás: „Van Mózesük és prófétáik, igehirdetők, evangélisták, missziómunkások, hallgassanak azokra!”
Döntsenek jól, mielőtt késő lenne!
Bayer György
Aki Jézussal akar találkozni!
Ki az az Isten? Ki az, aki már látta? Hogy lehet vele találkozni? Sokan teszik fel ezeket a kérdéseket. A karácsony arról szól, hogy Istennel lehet találkozni, mert Jézus emberi formában jött el a földre. A keleti bölcsek azért indultak el, mert elhitték, hogy a most született Király különleges, és szerették volna látni, találkozni vele, sőt imádni akarták.
„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt… Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Mt 2,1–2.11)
Isten folyamatosan kommunikál az emberrel, mert személyes kapcsolatba akar velünk kerülni, de sok minden elvonja a figyelmünket, és nem mindig vesszük észre a mennyei jeleket. A karácsonyi történetben látjuk, hogy Józsefet álomban szólította meg Isten, Máriát és a pásztorokat angyal látogatta meg.
A keleti bölcseknek egy csillagon keresztül üzent. Isten kommunikációja nagyon gazdag. Olyan módon kommunikál velünk, amit megértünk, ha nem vonja el más a figyelmünket. A karácsonyi történetben azt is olvashatjuk, hogy Jézus számára nem volt hely a fogadóban. Nem tudatosan utasították el Máriát és Józsefet. Nem az volt az indok, hogy ti nem jöhettek, mert Jézust nem akarjuk, hanem a helyeket más foglalta el! Amikor az emberek nem törődnek Istennel, sok esetben nem azért van, mert tudatosan elutasítják őt, hanem azért, mert lefoglalja őket valami más. A keleti bölcseknek is bizonyára lett volna sok fontos dolguk, mégsem egy üdvözlőlapot küldtek, vagy nem egy követet kértek fel, hogy rajta keresztül küldjék el az üdvözletüket.
Ők személyesen akartak találkozni a Királlyal! Ők igazi keresők voltak, akik vállalták az áldozatot és a hosszú utat. A hozzáállásuk példaértékű volt! Arra tanítanak bennünket, hogy Jézussal való kapcsolatunkban ne érjük be kevesebbel, mint a személyes találkozással! Venni egy Bibliát, és a polcra tenni, vagy valamilyen vallásos képet a falra akasztani, esetleg egy keresztet a nyakunkba rakni, vagy néha megjelenni az istentiszteleten nem ugyanaz, mint személyesen találkozni a Megváltóval. A keleti bölcseket jelentős távolság választotta el a megváltótól, de ezt a távolságot leküzdötték! Téged mi választ el Jézustól, hogy a találkozás valóságos legyen? Ha észrevetted a mennyei jeleket, akkor ő szólított meg, de ez nem elég! A személyes találkozást nem helyettesítheti semmi.
A keleti bölcsek ajándékokat is hoztak Jézusnak, és leborulva imádták őt. Ma sokan mondják, hogy imádom ezt vagy azt. Ez csak annyit jelent, hogy tetszik nekem, jólesik, szép vagy örömet okoz. Az imádat bibliai jelentése ennél sokkal mélyebb: megalázom magam, és kifejezem, hogy ő az Isten! A keleti bölcsek ilyen értelemben imádták Jézust! Leborultak előtte! Sokszor könnyebb a misszióra adományokat adni, mint megalázkodni és kimondani, hogy te vagy az Isten!
Te kész vagy leborulni Jézus előtt, és a szíved teljességéből imádni mint Megváltót és Királyt? Ha igen, áldott lesz a szolgálatod, a karácsonyod és az egész életed!
Durkó István
missziói igazgató
A Csillag
Betlehemi csillag
Szelíd fénye mellett
Ma az égen és a földön
Angyalok lebegnek.
Isten hírvivői
Könnyezve dalolnak
Békességet, boldogságot
Földi vándoroknak.
(Juhász Gyula: Karácsonyi köszöntés)
Minden csillag okkal ragyog odafenn. Ennélfogva életük van, születnek és meghalnak. Így van ez már régtől fogva, földön, égen egyaránt. Az „odafenn” pedig a csillag számára nagyon relatív. Fényévekben mérjük, vagy a médiaszereplések számában, majdnem mindegy. De csak majdnem… Az egyik igen távoli csillagbölcső rejtekében, több névtelen társával együtt született. Nem mondhatni, hogy helyszűkében lettek volna, ennek ellenére rendszeresek voltak a torzsalkodások. Ez többnyire arról szólt, hogy kinek több, nagyobb, fényesebb a sugara! Ez náluk, ugyebár, kulcskérdés volt, mert tudták vagy nem, de tény, hogy nagyon-nagyon távol, kicsi kis kék bolygójukon éjjelente ég felé fordított arccal figyelő lények minden villanásukat figyelemmel kísérték. Ők voltak, akik nevet is adtak nekik, sőt, ha többen összefogva, játékos kedvükben valami formába rendeződtek, akkor ott távol oroszlánt, rákot, kígyót vagy éppen csibéit vigyázó kotlóst láttak bennük. Esetleg egy utat, melyet beborított az összetört edényből csordogáló tej. Hej, ha tudták volna, de jót nevetnek rajta! De nem tudták.
A világegyetemnek abban a távoli szegletében is éppen úgy teltek az évek, mint bárhol máshol. Igaz, ott senki nem mérte a múlását, így aztán az is kérdéses volt, van-e idő egyáltalán.
Valaki azonban szemmel tartotta őket. Tudta, ha megszülettek, azt is, ha vénségükre az élettel betelve halni készültek.
Az ő elmúlásuk viszont soha nem volt egy amolyan „ágyban, párnák közt” esemény!
Megrendült tőle minden, ami a közelükben volt! Bolygók, holdak sora égett porrá, mikor valamelyikük dühödten ledobta hidrogénből meg héliumból szőtt köntösét, és több hónapig tartó, az addiginál is izzóbb pokollá változtatta saját magát. Ha ilyesmi történik, az előbb említett kicsi kék bolygón élők csak egy villanást látnak, amit aztán minden éjjel megcsodálnak, míg csak el nem tűnik. Vendég csillag – mondták régen egyszerűen, vagy szupernóva, hogy egy vékonyka tudományos szál is fonódjon a történetbe. Egyikük 1006-ban olyan látványos szenvedéssel múlt ki, hogy fényénél olvasni lehetett éjszakánként. Nevet is kapott, a kevés fantáziára utaló SN1006-ot. Mégis, hiába törte magát szegény, a kis kék bolygó lakóitól mindössze ennyire futotta. Karrierje itt véget is ért, és bármennyire szerette volna, nem ő lett a leghíresebb.
Egy másik társuk a mély és sötét űr egy pontján mit sem tudott arról, ami a kis kék bolygó lakóinál készülődött. Jobban mondva kezdetben nem is náluk, csak velük kapcsolatban. Az idő megérett valamire, amit a többség egyáltalán nem érzékelt. Megsokasodott valami, amiből a kevés is több az elfogadhatónál. De azt nem szerették (és egyre inkább nem szerették), ha ezt a valamit néhány nagy szakállú, Lelkes próféta néven kezdte nevezni: Bűn! – harsogták olykor a városok utcáin, máskor, ha már máshol nem lehetett, akkor a kietlen pusztában, ahol csodák csodájára mégis akadtak olyanok, akik meghallgatták őket. Nem is kevesen! De sokan voltak azok is, akik kényelmetlenül ficeregtek, ha magukra ismertek egy-egy példabeszédben; és valljuk be, persze hogy könnyebb volt az említett prófétákat elhallgattatni, megölni, ritkábban, de ez is előfordult: megtörni, mint azt tenni, amit kértek. Meg is tették számos alkalommal. Akkor is, később is.
A távoli, ismeretlen és névtelen csillag számára akkor lódultak meg az események, amikor ennek az egész, hatalmas mindenségnek az Ura egy sejtelmes mondatban foglalta össze döntését a sok eredménytelen prófétai küldetés után: Fiamat küldöm el hozzájuk! Hogy miként jutott el hozzá a hír, örökre kérdés marad. Egy biztos, hogy attól a pillanattól fogva óriási változások történtek a bensőjében. Folytonos rosszullétek környékezték, és egyre inkább érezni kezdte: a vég elkezdődött számára. Aztán egyszer csak belső tartása összeomlott, láza felszökött, szokatlan, feszítő nyomás kínozta, új anyagok születtek meg benne, közben újabb és újabb fúziós folyamatok is beindultak. Eddigi, emberi ésszel alig felfoghatóan hosszú életének ez az utolsó szakasza mindössze pár órába sűrűsödve zajlott le. Kezdett önmagába zuhanni, magával rántva külső rétegeit is, majd végül egy hatalmas, keserű böffenéssel minden anyagát szétszórta az űrben.
A kis kék bolygó egyik országában minden éjszakát a szabad ég alatt töltött néhány hosszú köntösű, csúcsos süvegű és természetesen nagy szakállú atyafi. Ásítozva kémlelték az eget, hátha terem számukra valami izgalmas gyümölcs valamelyik éber, nyakfájdító sötét órán. Azon a bizonyos éjszakán egy pillanat alatt elszállt minden álmosságuk, mert az ég egy pontján felragyogott egy új csillag! Várták már: tudták a jelekből, a réges-régi feljegyzésekből, hogy valami készül! De pont most, és pont ők? Olyan hihetetlen volt az egész.
Nem tudták, de valahol messze, Betlehem egyik istállójában felsírt egy újszülött gyermek. Pont úgy, mint bárhol máshol a kis kék bolygón. Az egész napos hosszú, fárasztó utazástól, a szülés fájdalmától és izgalmától megviselt szülők bepólyálták, aztán arrébb tessékeltek néhány tolakodó, párás orrú bárányt, akik a bölcsőnek szánt jászolból szerettek volna falatozni. Oda fektették. Honnan, honnan nem, néhány riadtan topogó pásztor is előkeveredett, és egy zavaros történetre hivatkozva mondogatták, hogy jöttek saját szemükkel látni, amit valami angyal mondott nekik! Aztán Istent magasztaló dalra fakadtak, és nótázva távoztak vissza a város melletti mezőre. A távoli ország tudósai pedig ott az ismeretlen messzeségben egymásra emelték tekintetüket, bólintottak, és csendesen készülődni kezdtek. Tevéket nyergeltek, sok málhát csomagoltak, mert menniük kellett, hiszen király született, aminek híre az imént ragyogott fel a szemük előtt, és hívogatva indult meg előttük.
Nos, így történt, vagy máshogy?! Nem tudom. Lehet, hogy a „csillag” nem is csillag volt, hanem furcsa módon összerendeződött bolygók együttállása, amiből az értő szemek kiolvasták azt, ami másnak semmit sem üzent? Esetleg egy kóbor, Naptól tépázott üstökű, csóvás égi tünemény? Vagy sem egyik, sem másik, viszont valami egészen más? Mondom, nem tudom. Csak annyit tudok, hogy minden csillag okkal ragyog odafenn, és csillagnak lenni nagy felelősség. Földön, égen egyaránt.
Beke László
A karácsony tényleg elhozta a csodát!
A Baptista Szeretetszolgálat alig két napja számolt be arról, hogy 2021-ben negyvenezernél is több cipősdobozt tudtunk kiosztani rászoruló kisgyermekek között. Ami hivatalos közleményünk napvilágra kerülése óta történt, az valóban maga a csoda! Jól látszik, hogy a vírusjárvány új kihívások elé állította a világot, s benne minket is, átalakultak a szokások, így az adományozói szokások is. Az utolsó két napban, sőt sok helyütt a hivatalos zárás után a leadópontjainkon és a központunkban dolgozó munkatársaink és önkénteseink korábban soha nem tapasztalt „cipősdobozrohammal” szembesültek, bátran mondhatjuk: a legnagyobb örömünkre.
Így örömmel jelenthetjük, hogy korábbi hivatalos közleményünk szó szerint a múlté, az utolsó 48 órának köszönhetően immár arról számolhatunk be, hogy 50.930 ajándékkal lephettük meg a gyermekeket. Hálával és köszönettel tartozunk mindenki felé, aki szebbé tette a nélkülöző gyermekek karácsonyát!
A válsághelyzet okozta új kihívásnak sikeresen eleget tettünk, szeretetszolgálatunk minden tagja, munkatársa és önkéntese nevében Istentől megáldott, békés, boldog karácsonyt kívánunk!
Keresztmetszet | 10. rész – Patkás Rita
Mélyinterjúk a társadalom minden rétegéből dr. Steiner Józseffel és vendégeivel a PAX Tv műsorán. A sorozat legfrissebb adásának vendége Patkás Rita, a Magyarországi Baptista Egyház Cigánymissziójának koordinátora.
Istentisztelet-közvetítés a Gödöllői Baptista Gyülekezetből a Kossuth rádión
A Kossuth rádió 2021. december 19-én a Gödöllői Baptista Gyülekezet istentiszteletét közvetítette élő adásban.
A szerkesztő Nagy Imre beveztője:
Az 1966-ban várossá nyilvánított településen 140 éve működik a baptista misszió, melyet az első hitvalló bemerítéséhez kötnek. Meyer Henrik prédikátor Budapesten 1881-ben tíz gödöllői lakost keresztelt meg. A két világháború közötti változó, harminc fő körüli taglétszám is elapadt az 1950-es évek elejére, egyetlen tagot, Török Sándornét kivéve. Az idős hívő asszony ez időben önmaga tartotta meg az istentiszteleteket abban a reményben, hogy az Úr küldeni fog Gödöllőre hívő testvéreket. Isten meghallgatta az imáit, mert az 1960-as évek elejére már négy itt letelepedett család alkotta a gyülekezetet. Ebben az időben házaknál folyt az istentisztelet 1986-ig, amikor az egyház központja pénzügyi támogatással vásárolt egy családi házat önálló imaház kialakítására. A hívek a cinkota–csömöri gyülekezethez tartoztak, később Pécelről, Pestszentimréről, majd Rákosszentmihályról pásztorolták őket. 1990-től az Erdélyből átköltözött családok révén jelentősen bővült a taglétszám. 1998-ban vált a gyülekezet önállóvá Szirtes András lelkipásztori avatásával. Az ő korai halála után Kapitány Zsolt, majd 2015-től Lőrik Levente pásztorolja a közösséget.
A gyülekezet jelenlegi nagy imaházának építése 2005-ben kezdődött el, amihez a 2200 négyzetméteres építési területet a város képviselő-testülete ingyenesen biztosította. Az ünnepélyes átadásra 2013. szeptember 21-én került sor.
A gödöllői baptista gyülekezet jelenleg közel 90 tagú, a látogatók létszámával együtt gyakran 130-nál is többen vesznek részt az istentiszteleteken. A fiatal házasoknál a sok gyermek a közösség jövőjét jelenti. Négy korcsoport számára működik vasárnapi iskola. Minden évben rendeznek nyári gyermektábort. Az ifjúsági énekcsoport és az alkalmi énekkar is gazdagítja a közösség életét. A gödöllői baptisták részt vesznek a városi nagy- és kisegyházi ökumené életében, és szolgálatot vállaltak a helyi szociális otthon lakói között is. Tavaly indították el a cigánymissziós kezdeményezést egy roma gyülekezet létrehozására.
Az istentisztelet Csapó Tamás zenei szolgálatával kezdődött el, igét hirdet Lőrik Levente lelkipásztor. A közvetítést az MTVA készíttette 2021-ben. Köszöni megtisztelő figyelmüket és áldott, boldog karácsonyi ünnepeket kíván a vallási főszerkesztő, Andrónyi Kolos, a technikai munkatársak, Bajánszki Zsolt, Kolozsvári Tamás Márk és Szűcs Csaba nevében is a szerkesztő Nagy Imre.