Ha van valamid, ami jó, Ami barátaiddal megosztható, Legyen bár csak egy apróság: Hozhatja Isten áldását. Add tovább!
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám, De segít megharcolni egy-egy csatát. Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes, Egy kép vagy pillantás, mely kellemes. Add tovább!
Ne feledd a másik fájdalmát! Te kell hogy segítsd az úton tovább. Egy kedves szó vagy egy mosoly Áldás lehet a másikon. Add tovább!
Ha tudsz egy kedves történetet, Vagy hallottál az utcán jó híreket, Vagy jó könyvet rejt a szobád, Mely segít elűzni a másik bánatát, Add tovább!
Ne légy önző a szívedben, De viselkedj a legnemesebben. Tedd a közösbe kenyered, Hogy társaid is egyenek. Add tovább!
Ha Isten meghallgatta imád, S az égből áldást küldött le rád, Ne tartsd meg csak magadnak, Míg mások sírnak, jajgatnak. Add tovább!
A Trinity Kávéházi esték programsorozat alkalmain hiteles és inspiráló emberek élettörténetén keresztül keressük a választ arra, hogy mit jelent megtalálni önmagunkat egy identitásvesztett világban. 2022. szeptember 24-én Somody Imre története került előtérbe.
Ha egy sikeres emberre vagyunk kíváncsiak, sok irányból kezdhetjük a felderítést. Miután számba vettük a pályafutássá összeálló életeseményeket, a diagrammon felfele lépdelő görbét, kifaggatjuk a jövőképéről, óhatatlanul az a kérdés a legnyomósabb: hol tart most. Mert valós időben érteni a történelmet, most felmérni, milyen válaszokat hoz egy példaértékű pályán haladó felebarátunk, igen inspiráló lehet.
Egy ilyen megtisztelő találkozás reményében biztosított a Trinity Baptista Gyülekezet helyszínt, időt és befogadó közeget arra, hogy dr. Somody Imrét személyesen, vágás nélkül megtapasztaljuk.
Miközben hallgattuk a családfő, üzletember, kávéházvezető, őstermelő és podcaster szavait arról, ahogy a rendszerváltás után milliárdos sikereket ért el, majd ezek hamvaiból újat kezdett, újragondolta az életét, és végül átadta magát Isten vezetésének, valahogy a válaszokon, vallomáson felül annak az örömével lett teljes ez a találkozás, hogy a nagyon egyedi történetszálak mégis azt rajzolják ki, ami mindannyiunknak ismerős. Még egy, két, három, sőt, számtalan okkal több lesz a tarsolyunkban arra, hogy ráálljunk a kegyelemre.
A folytatás következik: 2022. november 20-án újabb találkozót tartunk.
A MűvészLÉT második adásában Bögös Hanna Gabriella csellóművésztanár volt Murányi-Kovács Anita beszélgetőtársa. Hitről, hivatásról, életről…
Rövidített interjú a PAX Televízió MűvészLÉT című műsorában elhangzottak alapján.
A Kisújszállási Baptista Alapfokú Művészeti Iskola tanára vagy, vagyis annak az intézménynek, ahova te is jártál, és ahol az édesanyád igazgatóhelyettes. Igen, lényegében második otthonomnak tekintem az iskolát, és mivel anyukám ott szolfézstanár, kisgyermekkoromban a szabadidőm nagy részét is ott töltöttem. Iskola után a barátaimmal közösen jártunk szolfézsra anyához, illetve a hangszeres óráink is ott voltak. Ott ismerkedtem meg az első csellótanárommal, Papp Laci bácsival is, aki az egyik legmeghatározóbb ember az életemben a mai napig. Elsősorban Laci bácsi személye volt, ami megérintett engem. Anyukám elmondása szerint, ha a mosdóból meghallottam a hangját, már szaladtam is kifelé. Másodsorban pedig a hangszert szerettem meg általa.
A családod és a gyülekezeti élet milyen hatással volt arra, hogy kialakuljon a zene iránti szereteted?
A nagymamám is nagyon szerette a zenét, zenei pályára készült, csak a szülei sajnos nem engedték. Nagyon szép hangja volt, és mivel anyukámnak hamar vissza kellett mennie dolgozni, sokat voltam vele. Ő rengeteget énekelt nekem, amit nagyon szerettem hallgatni. Volt, amikor a himnuszra aludtam el. Tehát kisgyermekkoromtól erős zenei ingerek értek otthon, a zeneiskolában és a gyülekezetben egyaránt. A dicsőítés számomra az a forma, ami által a mai napig a legközelebb tudok kerülni Istenhez.
Papp Lászlóval
MűvészLÉT
Érzel különbséget a dicsőítés és a koncertezés, vagyis a szolgálat és a szereplés között?
Igen, én nagyon nagy különbséget érzékelek. Teljesen más nálam ez a két dolog. Amikor dicsőítek, akkor a gyülekezet részeként énekelek Istennek szabadon. Amikor fellépésem van, akkor is közel vagyok Istenhez, de mivel nagyon izgulós vagyok, mindig imádkozom békességért, áldásért és segítségért.
Mikor vált benned nyilvánvalóvá, hogy zenei pályára mész? A középiskolában, Debrecenben döntöttem el, hogy zenei pályára szeretnék menni és tanárként szeretnék dolgozni. A Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnáziumban szintén Papp László volt a tanárom, ő volt ott is a biztos pont, akire mindig számíthattam. Ugyanis nekem nehéz volt elszakadni a családtól, de a szüleim is mindent megtettek, hogy jól érezzem magam. Tudom, hogy Istennek köszönhetem azt, hogy kialakította nekem ezt a pályát, és viszonylag egyenes úton vezetett idáig.
Mikor tértél meg?
Az egyetemi éveim voltak meghatározóak az isteni élménnyel kapcsolatban, de mivel keresztény családban nőttem fel, annyira belém ivódott az Isten létezése, hogy ez a tudás sokat segített nekem már korábban is. A megtérésem után pedig úgy éreztem magam, mintha egy nagy terhet levettek volna a vállamról. A bemerítkezésem utáni reggelen teljes nyugalom és békesség volt bennem, mintha tényleg egy új ember ébredt volna fel.
Mit jelent számodra a tanítás?
Szeretem a gyerekeket, és az volt bennem, hogy annyira jó dolog lehet tanítani őket. Az egyetem alatt megszerettem a pedagógiai tárgyakat, és ott vált bizonyossá számomra, hogy engem Isten erre a pályára akar vezetni. A munkámban a gyerekekhez próbálok úgy közeledni, ahogyan Isten közeledne feléjük. Szeretni akarom őket, és teljesen elfogadni olyannak, amilyenek, a problémáikkal és a nehézségeikkel együtt. Igyekszem mindenkire egyesével figyelni és meglátni bennük azt is, amivé válhatnak később. Mivel baptista iskolában tanítok, sokszor játszom iskolai istentiszteleten is, és előfordul, hogy beszélek is a hitemről a gyerekeknek.
Mennyire érzed a felelősségét annak, hogy a tanítványaid zeneszerető emberek legyenek?
Néha szerintem túlságosan is érzem ezt a felelősséget. Nagyon szeretném, hogyha minden gyerek, aki tőlem kikerül, zeneszerető, koncertlátogató felnőtt lenne. Fontos az is, hogy felismerjem, ha valaki zenei pályára való, és tudatosan tudjam terelni és felkészíteni a középiskolába.
Kik voltak a mestereid?
Papp Laci bácsi 12 éven át tanított, majd Ölveti Mátyás és Scholtz Anna voltak az egyetemi tanáraim. A tanszakot, ahol tanítok, Laci bácsitól örököltem, ami azt jelenti, hogy nagyon magasan van a mérce, igyekszem felzárkózni és a nyomdokaiba lépni. Szerencsére sokat segít nekem az ő tapasztalatával a tanításban.
Szoktál a tanítványaidért imádkozni? Igen, mindenképpen. Vannak gyerekek, akik különösképpen a szívemen vannak. Általában olyanok, akikről tudom, hogy nehéz családi körülmények között élnek, esetleg nem tudnak megfelelően beilleszkedni az iskolába. Velük többet szoktam beszélgetni, mert annak a híve vagyok, hogy ha a gyerek lelke nincsen rendben, akkor rászánom az időt, hogy beszéljük meg a problémát. Azt látom, hogy a gyerekek megbíznak bennem, és ilyenkor szoktam Istenhez fordulni, hogy olyan dolgokat tudjak nekik mondani, és olyan válaszaim legyenek, amik tényleg segítik őket. Emellett azt is tapasztalom, hogy mennyire jó hatással van rájuk a zene. Gyakran előfordul, hogy a visszahúzódó, csendes gyerek, ha lehetőséget kap arra, hogy csellózzon, akkor ki tud bontakozni a hangszer mögött.
2020 tavaszán megcsörrent a telefonod, és kaptál egy hírt, miszerint elnyerted a 2020 Fiatal Baptista Művésztanára díjat. Akkor mit éreztél? Nagyon meglepődtem, egyáltalán nem számítottam ilyesmire. Nem is tudtam mit kezdeni először vele. Azután szépen sorbavettem, hogy vajon miért kaphatom én ezt. Az okát még mindig nem teljesen értem, de nagyon jó látni azt, hogy figyelnek ránk, művésztanárokra, hogy szemmel tartják a dolgainkat, és értékelik a munkánkat. Megerősödtem az elismerés által abban, hogy jó helyen vagyok a pályámon.
Amikor eljön az ideje és Isten elvezet ahhoz a ponthoz, hogy családot alapítasz, mit gondolsz, hogyan fogod tudni a pályáddal egyeztetni? Vannak erre terveid? Gondolataim már vannak. Azt érzem, hogy nehéz lenne otthagyni a zeneiskolát, még csak időszakosan is, annyira közel áll hozzám. Gondolom, hogyha az embernek már saját gyereke van, akkor az anyaság élvez prioritást, csak amíg nem éltem át, addig még ez olyan messzinek tűnik. Szerintem hamar vissza fogok térni a tanításhoz.
Mivel szeretsz még foglalkozni a zenén kívül?
Ami a művészethez kapcsolódik, már amennyire művészetnek nevezhető, ahogy művelem, az akvarell festés, amit szeretek. Nagyon szeretem, ahogy a vízben a festékek feloldódnak és keveredik egymással, ez engem teljesen kikapcsol.
Szerinted Isten miért teremtette a művészeteket? Szerintem egyrészt önmagát mutatja meg nekünk a művészeteken keresztül, az ő sokszínűségét. Ezzel is az emberek áldására szeretne lenni. Tehát Isten a művészetet az emberek épülésére, a lelki fejlődésükre, az érzéseik megélésére teremtette. Én a zenén keresztül tudom leginkább megélni a belső érzéseimet, olyanokat is, amiket szavakkal nem tudnék kifejezni.
A PAX Televízió MűvészLÉT című műsorának első adásában Tóth Sámuel Csaba, a Magyar Állami Operaház vezető korrepetitora és karmestere volt Murányi-Kovács Anita beszélgetőtársa.
Az elmúlt évben letette szaktitkári szolgálatát Háló Gyula testvér, gazdag örökséget hagyva maga után e területen. Egy átmeneti időszakra Papp Szabolcsot bízta meg az elnökség a feladattal, majd október 1-től Boros Dávid lett következő szaktitkárként a Kommunikációs és Kulturális Osztály vezetője.
A képen Papp János egyházelnök, Boros Dávid kommunikációs szaktitkár, Kovács Viktória kommunikációs vezető és Papp Szabolcs kulturális vezető.
Elsőként egy igehirdetés olvasható a szeretetről és megbocsátásról, amit Makra Imre Zsolt lelkészgyakornok adott közre.
Tok Bence a bemerítkezésről írt átfogó bibliatanulmányt.
Kovács Benjámin teológushallgató először publikál lapunkban. Szakdolgozatában a szentlélekkeresztséggel kapcsolatban foglalt állást bibliai alapokon. Ennek a cikkszerű kivonatát adta közre, amit dr. Pafkó Tamás lektorált.
Két mentálhigiénés témájú írás következik ezután.
Elsőként Bohár-Kovács Janka fiatal pszichológus figyelemfelhívását olvashatjuk a rejtett bántalmazás témájában.
Utána dr. Meláth Ferenc az ekkleziogén neurózis kényes témáját boncolgatja. Cikke végén egy esetleírást is megoszt velünk.
Bacsó Benjámin a veresegyházi baptisták között végzett felmérései eredményeit és annak tanulságait ismerteti meg velünk.
Fodor Jonatán cikksorozatának első része szintén egy szakdolgozat-bemutató cikk. Témája Luther kapcsolata az anabaptistákkal. A következő cikkben majd Zwingli kap helyet.
Lapunk végén olvasóinknak ajánlott könyveket mutatunk be. Ezúttal magyar baptista szerző tollából is találhatunk ajánlott, sőt szabadon letölthető könyveket.
Október 4-én tartottak ülést közösségünk egyháztörténészei az előttünk álló ünnepi esztendővel kapcsolatban.
Együtt keresték történelmi múltunk és teológiai gondolkodásunk gyökereit annak apropóján, hogy 2023-ban számos rendezvényen tekinthetünk majd vissza arra a fél évezredre, mióta különböző intenzitással, de jelen van a Kárpát-medencében a hitvalló bemerítkezésről szóló üzenet.
Boros Dávid kommunikációs szaktitkár ezen a héten Mészáros Kornél korábbi főtitkárral és Szlepákné Kiss Tamara adminisztrációs munkatárssal beszélget az Áhítat igéje alapján.
Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.(ApCsel 2,37–41)
A Rend és a Szabadság védelmében, Törvény és Birodalom érdekében, A Cézár és a Jehova nevében: Az ítélet kimondva fejére. Íme az Ember Indul a Koponyák Hegyére.
Kétezer éve: A Rend és a Szabadság védelmében, Törvény és Birodalom érdekében, A Cézár és a Jehova nevében Mindennap új-új pálca töretik. Íme az Ember, a nyomorult Ember Ítéltetik és öletik.
Halljátok-e az ezredeken át Az el nem múló ítélet szavát?
Hol hangzik el? ki szövegezi meg? Mindegy, testvérek, az ítélet egy, Mert egy az Ok és az Értelem Egyik neve Igazság, a másik Kegyelem. Minden halál és minden szenvedés Egy úton jár és egy irányba néz: Vérhullás nélkül nincs engesztelés.
Az ítélet, a nagy Szentencia A bűn törvényes, egyszülött fia. Ó bűnösök, mi kik bűnben születtünk És bűnt szülünk minden lehelletünkkel: Az ítéletet, mely harsog felettünk Bizonyhogy magunk nemzettük fejünkre. Krisztus ostorát éjente-naponta Eleitől hány ember bűne fonta, S hányé ólmozza makacsul manap! Melyiknél lennék makulátlanabb? A bűn tajtékoz minden nap körül, S az ítélet a bűn méhében ül. A bűnök óceánja végtelen: És mely bűntől vagyok szeplőtelen? Ki ellen szól az ítélet, ki ellen? Minden embernek minden bűne bennem, Gyümölcsként, virágként vagy csíraképpen: Ahhoz kiált, aki az anyaméhben Szólítja szabadságra a magot. És minden bűnért felelős vagyok.
A szomszédomnak nem volt kenyere, S nekem jóval a tányérom tele. Rám nézett, és a szívem megesett, Nem adtam mégsem, csak egy keveset. S ha bőven is, csak a selejteséből, Ha javából is: csak a fölöséből. Ha meg egyszer a magamét feleztem, Már úgy hittem, hogy érdemet szereztem, S az igazságos mennyei Király Kezeiből a jutalom kijár. S bár tudtam: tettem csak annyira méltó, Mint a gyermeké, aki cukorért jó, A mézes szájíz mégis megmaradt És meg-megveregettem vállamat. Holott a szomszéd… s mind az éhesek… Uram, vállalom az ítéletet.
Mindenkiét, Uram, mindenkiét! Az egyik ember bűne a beszéd, A másiké a csend, a cimborás. Kárhozatra vet a káromkodás, De sok meg azzal lesz pokolra méltó, Hogy meg nem zökken ajakán a szép szó. A békesség is bűnné válhatik, Ha Isten dörgeti villámait, És elgáncsolhat avval is az ördög, Hogy olykor bele nem vágtad az öklöd Egy-egy arcba, melyen a gyűlölet Az Isten-kép megcsúfolója lett. Vétkezhet azzal is a tunya szellem, Hogy vétlen marad a vétkező ellen. Hát hol az ember, hogy bűnös ne lenne? S hol esett bűn, hogy én nem voltam benne? Ha minden ember a felebarátod, Feles akkor az áldás meg az átok, Közös az érdem, a bűn is közös: Mindenkiért mindenki felelős.
Te is, testvérem, én is az vagyok És vállalnunk kell a gyalázatot. Az emberiség péntek-éjszakáján A mi késünkön vérzett el a Bárány. Mikor Pilátus eltörte a pálcát, Mi tartottuk a mosakodó-tálcát, Hogy mossa kezét meggyalázott székén: Mi ordítottuk rekedtre a gégénk: Feszítsd meg őt! és Mirajtunk a vére! Mi kergettük a tagadásba Pétert, És a vigyorgó szolganép előtt Mi tagadtuk meg háromízben Őt.
Arcába köpni mi voltunk serények, Mi sürgölődtünk – nagyzsoldú legények – Ólmozott szíjjal vérét ontani. Mink a lator is, a baloldali, Ki a kereszten is káromkodott, És mi vagyunk Júdás, az áruló Júdás, kinek meg nem születni jobb.
Születtünk: emberek vagyunk. Emberek vagyunk: bűnösök vagyunk.
Te, ki az ítélőn ítélkezel, De bűne bánójával könnyezel, Halld elfúló szavam: Csak egyedül ne, csak a Bárány Nyomán indulhassak oda, Hol elejétől fogva vár rám Keresztemmel a Golgota!
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
