A MEÖT Női Bizottsága idén is megszervezte az „Ismerj meg! Ismerkedj!” cím és téma alatt immár  hagyománnyá vált cigány–magyar találkozót. 

A néhány napos találkozók célja, hogy cigány és magyar nőtestvéreknek lehetőségük legyen a személyes találkozásokra, eszmecserékre, tapasztalatokra, egymás jobb megismerésére.

(Az utóbbi években már házaspárok és férfi szolgálattevők is bekapcsolódtak a programokba.) Ugyanis hazánkban is az egyik társadalmi probléma a cigány–magyar ellentét. Istenben, Istennel élve azonban másképpen látjuk/láthatjuk a világot ezen a területen is. Egymás hitét, tapasztalatait, élettörténetét megismerve leomolhatnak az előítéletek falai.

Albertirsán az evangélikus egyház alberti vendégházában került sor a találkozóra szeptember 16–18. között.

Az étkezést a helyi evangélikus idősotthon konyhája biztosította. Több olyan lelkipásztor testvérnő is jelen volt, aki a cigány lakosság körében is végzi a szolgálatait vegyes összetételű lakosság körében vagy célzott cigánymisszió keretében. Számukra ez a néhány nap a pihenést és feltöltekezést is jelentette egyben. Zömében evangélikus, református és baptista volt a jelenlévők köre. 2014 óta folyamatos a konferenciák lehetősége (kivéve a világjárvány miatti éveket), így különös élmény újból és újból találkozni már korábban megismert testvérekkel. Cél azonban az is, hogy új résztvevők is bekapcsolódjanak a programba.

A szolgálatok bemutatásának sorát Heinemann Ildikó vecsési evangélikus lelkipásztor nyitotta. A vecsési gyülekezetnek van egy alapítványa, amely a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatását (többnyire korrepetálását) végzi. Idén ez az alapítvány és a gyülekezet a Kárpátaljáról menekült családok felkarolását vállalta. Egy vecsési munkásszállón rendszeresen laknak és Vecsésen dolgoznak Kárpátaljáról, Nagydobronyból érkező cigány férfiak. A háború kitörése után átjöttek a családtagjaik (anyák, gyermekek) is. Az alapítvány, a gyülekezet és pályázati pénzen nyert összegek jelentik most számukra a segítséget. A pályázati pénz kimerülése után megoldatlan a helyzet.

Szilák-Túri Krisztina evangélikus lelkipásztori szolgálatot végzett korábban Albertiben. Képes beszámolót tartott a gyülekezetről, amely 1711-ben alakult. Felvidékről érkeztek ide telepesek az éhínség elől. Először templomot építettek, majd azt követően a saját házaikat. Az alberti gyülekezet vezérigéje, amely több helyen olvasható: „Áldjad, lelkem, az Urat!” (Zsolt 103,1) Testvérnőnk előadást is tartott a gyülekezeti látogatási szolgálatok mikéntjéről, szükségességéről, lehetőségeiről.

Csepregi Erzsébet nyugdíjas evangélikus lelkipásztor a saját élettörténetéről beszélt sok-sok hasznosítható, gyakorlati példával. A „generációk” témaköre ebben a beszámolóban különösen kidomborodott. Ugyanis az, hogy milyen vagyok én, nagyban összefügg az elődeimmel. Erzsike édesapjától vette át, „örökölte” a lelkészi szolgálatot Sárszentlőrincen magyar–cigány vegyes lakosság körében. Nyugdíjazásáig kitartott ezen a településen. Édesapja szerint a legcsúnyább magyar szó a gőg. Testvérnőnk is alázatot tanult és adott tovább környezetében, családjában és a gyülekezetében.

B. Pintér Márta evangélikus lelkipásztor, iskolalelkész (a program szervezője) képes beszámolót tartott a közelmúltban Strasbourgban (Franciaország) megtartott ökumenikus női konferenciáról, amelyen ő is részt vett. Ott vitatéma volt a genderkérdés és az azonos neműekhez való viszonyulásunk is. Márta tapasztalata az volt, hogy ezekben a témákban a legtöbb résztvevőnek nem volt bátorsága a véleményalkotásra. Nekünk, keresztényeknek ki kell állnunk a bibliai igazságok mellett ezekben a témákban is. „Mondd el az igazságot millió hangon, mert a hallgatás megöli a világot!”

A reggeli és esti áhítatok, közös imák megtartásában Köves Gáborné Anikó és Pálinkás Ibolya baptista résztvevők vállaltak szolgálatot. Csokorba szedtük a beszélgetések, előadások során felmerült imatémákat is, és vállaltuk, hogy otthonainkban is Isten előtt hordozzuk azokat. Hangsúlyos kérdés volt a vecsési menekültmisszió, a lelkészek családtagjainak, gyermekeinek helyzete, valamint a feje tetejére állt világban a keresztény szülők gyermekeinek útkeresése.

A találkozó utolsó napján közösen vettünk részt az Alberti Evangélikus Gyülekezet vasárnapi istentiszteletén. Jubileumi megemlékezés is volt az evangélikus óvoda 30 éves fennállása kapcsán. Megható volt, amikor az óvoda munkatársai mind előrementek és áldásban részesültek. „Legyetek példaképek, akik jövőt, reménységet tudtok adni!” – hangzott feléjük ez a mondat is. Legyen ez így mindannyiunk életében!

Pálinkás Ibolya