Kezdőlap Blog Oldal 298

Szeretetházi hírek Kiskőrösről

Ünnepeltünk október 1-én, „a zene és az idősek világnapján”.

Na, gondoltuk, ez pont nekünk való! Helyszín a budapesti Nap utcai imaház. Felkerekedtünk vagy tízen a szeretetházban, és egy kisbusszal, melyet igazgatónk vezetett, elmentünk a fővárosba. Az idősek napjával kapcsolatban csak az a gond, hogy szegények, mi már annyira öregek vagyunk, hogy még az elmenetel és a kétórás egy helyben való ülés is fárasztó. De azért szép számmal összejöttünk a régi hírű Nap utcai templomban. A műsor jól szervezett és szívet-lelket vidító összeállítás volt. Egy budapesti zenei iskolás kórus, az Andor Ilona Gyermekkar köszöntötte az egybegyűlteket. Mintegy harminc gyönyörű gyermek, lányok és fiúk mesteri módon dalolták fülünkbe szebbnél szebb dalaikat. Volt ügyes és átadott szívű, képzett karnagy, volt kiválóan képzett zongorakísérőjük, voltak hangszeres szereplők. Igen hangulatos ünnepség részesei lehettünk.

A hangszeres zene után felvillanyozott bennünket egy interjús köszöntés. Beharka Pál testvérrel, a mindenki által ismert orgonaművészünkkel készült baráti-testvéri beszélgetés megindító percei következtek. Pali bátyánk fantasztikus emlékezőtehetséggel repült és repített vissza bennünket is az időben egészen az árvaházi tapasztalati korához. Baptista egyházzenei életünk nagy lemaradásban lenne, ha őt nem adta volna nekünk ajándékba a drága mennyei Atya. Magamban azért is drukkoltam, hogy bárcsak odaülne az orgona klaviatúrája mellé is, hogy gyönyörködhetnénk művészi bravúrjaiban. De aztán megnyugodtunk, hiszen tudjuk, hogy drága testvérünk a kilencvenedik esztendejét pedálozza. Még hallottunk egy zenetanártól egy nagyszerű előadást. Dr. Falus András immunológusprofesszor próbált beavatni bennünket abba a tudományba, hogy „a zene mint személyiségformálás”. A megválogatott szavakat értettük, de az igazi üzenet alig-alig érkezett el a szívünk közepéig, annyira ismeretlen volt a tematika.

Idősek napja volt, melyre való tekintettel valamennyien idősebbek lehettünk egy nappal, egy gyönyörű, világnagy ünneppel. A helyi gyülekezet azzal búcsúzott a „szépkorúaktól”, hogy minden ilyen vendég egy-egy kis ajándékcsomaggal távozhatott a szép hangversenyteremből. Hálás szívvel köszönjük!

Október 25-ére idősök napjának megünneplésére hívott meg bennünket a Kiskőrösi Önkormányzat.

Mi örömmel felvitorláztuk kisbuszunkat, és mentünk a Művelődési Házban rendezett ünnepségre. Mire elkezdődött, már tömve volt a színházterem. Szép alkalomnak lehettünk részesei. Domonyi László, a 300 éves Kiskőrös polgármestere ünnepélyes keretek között köszöntött két kilencvenkilenc éves honpolgárt a „szépkorúak” népes gyülekezetében. Egyike volt a köszöntötteknek a mi otthonunk lakója: Sándor Pálné Terike néni, aki mosolygó arccal vette át a szép virágot és a kedves ajándékot. A polgármester úr mesteri fogalmazású szép beszédet mondott mindnyájunk örömére és hasznára. Csak egy gondolat a beszédből: Albert Schweitzer szerint: „A lustaság legyőzése: ez a fiatalság.” És megköszönte, hogy mi legyőztük a kényelmességet, és eljöttünk a szép ünnepségre. Lelkesítő, bátorító beszéde hallatán szinte valamennyien megfiatalodtunk, öröm költözött a szívünkbe, hogy ott, akkor együtt lehettünk. Az idősnapi emlékünnepnek szép tartozékai voltak: népdalok, népmese és egy gyönyörű, drámaszerű táncjáték mintegy száz fiatal iskolás részéről. Táncmozgásos előadásukban szinte misztikusan érzékeltették, hogy vajon hogyan érte meg ez a város a háromszázadik évfordulóját. Nekem az a fölemelt kereszt mindent megmagyarázott. És örültem. Nagyon jó volt az a kedves népmese a „nyúlpásztorról”. Az előadó igazi kis művészként mutatkozott be előttünk. Megtapsoltuk. Volt, ami nekünk, baptistáknak nem nagyon tetszett, mégpedig az a bizonyos nagyon ordítós „jazz-nóta-zene”. Kivettem a hallókészülékemet, mégis megsüketültem. Azóta már meggyógyultam, és hálát adok a Teremtőnek, hogy ilyen kedves közösségi esemény részesei lehettünk az intézeti zártság után a városi szabad élet frissítő levegőjében. A záró szeretetvendégségről már nem is beszélek.

Az biztos, hogy amikor odaértünk, még szakadó esőben szálltunk ki a buszból, de mire vége lett, kiderült az idő, örömmel igyekeztünk otthonunkba. És akivel csak beszéltem, mindenki csak ennyit tudott mondani: Nagyon jól éreztük magunkat! És nagyon köszönjük!!!

Tetszetős pengetősök

November 11-én nálunk, a Filadelfiában a vasárnapi istentisztelet hallgatóinak rendkívüli zenei élményben volt részünk. – Megpendítette hitmozgató dallamokkal szívünk húrjait a dunaharaszti gyülekezet pengetőszenekara. Őket fogadta kis gyülekezetünk és az ismert lelkész házaspárt: Varga Boldizsárt és feleségét, Évikét. Látogatóba jöttek közénk ezen a szép őszi vasárnapon, hogy együtt dicsérjük és magasztaljuk drága mennyei Atyánkat énekkel, imával, boldog lelkesedéssel.

Számos baptista gyülekezetben működött pengetőszenekar a múlt időkben, és ezt a hagyományt több helyen meg is őrizték a mai napig „konzervatív” testvéreink. Szép régi énekek dallamai tisztogatták szívünket ünnepi együttlétünkön. Valaki megjegyezte a végén: „Mennyei élményben volt részünk!”

Az igehirdetés által a Szentlélek igen felajzotta lelkesedésünket, hogy ragadjunk meg minden lehetőséget a kegyelemről szóló tanúságtételre. Varga testvér és felesége, Évike számára egyáltalán nem ismeretlen ez a vidék, hiszen huzamos időn keresztül Varga testvér volt az intézmény lelkigondozója. Mi úgy élünk itt, mint szigetlakók, és nagyon boldogok vagyunk, amikor feltűnik a távolban egy-egy fehér vitorla, és új vendégek érkeznek közénk, hogy együttes boldogságban újuljon meg hitünk a hozott igei üzenetek által. Boldogító érzés, hogy nem vagyunk egyedül, sokan szeretnek bennünket és imádkoznak értünk.

Kedves vendégeink abba is belekóstolhattak, milyen ételeket fogyasztunk intézetünkben, hiszen beültek a nagyterembe, és jóízűen magukhoz vették az Úr által adott javakat.

Köszönet és hála drága vendégeinknek áldozatkész ittlétükért, a kedves szolgálatokért! Azóta idézgetjük a régi dallamokat, melyeket – szerintünk – nem lehet megunni soha. Az Úr áldja és őrizze a dunaharaszti testvéreket! Továbbra se feledkezzenek meg rólunk!

Szép hosszú élet

Szeretettel és kegyelettel emlékezünk Balog Jenőné Annuskára, akit 101 és fél évvel ajándékozott meg az Úr. Akik ide beköltözünk, mindnyájunknak el kell fogadnunk azt a tényt, hogy megszokott életünk ajtaja bezárult mögöttünk, és egy teljesen új közösségi élet tagjai lettünk. Fontosak nekünk az első benyomások. Megmutatták, hol fogok ülni az ebédlőben, ahol kedves asztaltársaim voltak. Két oldalról Irénke és Zsuzsika, velem szemben pedig Annuska ült. Az emeletről jött le az étkezésekhez, sokszor csak egy bottal. Mosolygó, ránctalan arcát látva senki sem gondolta, hogy milyen idős. Sok idő nem volt mesélésre, de annyit megjegyeztem, hogy fiatalkorában a Nap utcai gyülekezetbe járt, mert én is ott nőttem fel. Anna néni itt járt-kelt közöttünk, és szívesen segített másoknak. Kedves ünneplés volt a kápolnában 100 éves születésnapján. Az intézet vezetőjétől 100 szál rózsát kapott, családjától ajándékokat, a polgármestertől köszöntő szavakat és oklevelet. Később pedig fia elvitte a városházára, ott is ünnepelték.

Kisegített a liftből egy kerekesszékes testvérnőt, és hátrafelé haladva hanyatt esett, eltört a gerince. Attól kezdve ágyban fekvő beteg volt. Megismerkedésünkkor egy bibliajelzőt adtam neki, amire felírtam egy bibliaverset: „Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom neki az én szabadításomat.” (Zsolt 91,16) Mindkettőt megkapta az Úrtól.

Oláh Lajosné Gabika

Ünnepi hálaadónap Vácon

A hála az ének hangjain is felcsendült november 11-én két alkalommal is a Váci Baptista Imaházban. A Kolesza Judit karnagy által vezetett énekkar szolgálatát heteken át tartó rendszeres, örömteli és áldozatos munkával járó próbák előzték meg. Az énekkar változatos, folyamatosan megújuló repertoárt vonultatott fel ezen a napon Tóka Szabolcs orgonaművész orgona-, illetve zongorakíséretével. Elhangzottak dicsőítő zenedarabok G. Young, M. Mcdonald, J. Rutter, W. S. Martin szerzőktől.

Amikor az atyafiak együtt örvendeznek

Ritka alkalom, amikor a hely, az abban jelen lévő közösség, az előadott művek és minden megnyilvánulás hálaadásra, örvendezésre ad okot. November 17-én a budapesti Nap Utcai Baptista Gyülekezetben szolgált a Baptista Központi Énekkar a gyülekezet fennállásának 125 éves jubileumán.

Bemerítés Debrecenben

A fotón szerepelnek balról jobbra: Horváth Zsolt lelkipásztor, Vári-Patai Dominik, Vári-Patai Noel, Balázs Tiborné, Papp János egyházelnök és Fekete Eszter

2018. november 11-én örömünnep volt gyülekezetünkben. Négy fehér ruhás testvérünk lépett a hullámsírba. A bemerítés szolgálatát Papp János egyházelnök végezte, igével Horváth Zsolt testvér, a hajdúböszörményi gyülekezet pásztora szolgált.

Volt olyan nő, akit 5 ezer forintért adtak el

Senki sem tudja pontosan, hogy hány rabszolga él ma Magyarországon. Több tízezren is lehetnek. Az ENSZ néhány éve 40 millió főre becsülte a prostitúcióra vagy munkára kényszerített emberek számát világszerte. A hazai szakemberek találkoztak olyan nővel, akit a férje adott el rabszolgának, mindössze ötezer forintért.

A testüket áruló örömlányok tinédzserként biztos, hogy nem erről az életről álmodtak, de ahol a nyomor és a kilátástalanság az úr, ott hamar árucikké válik az ember. Emberi méltóságától megfosztott, olcsó árucikké.

„Az emberkereskedelem nemcsak azt jelenti, hogy valakit eladnak és egy másik ember megveszi vagy elcseréli, hanem azt is jelenti, hogy ez egy folyamat, amelynek során az egyik ember a másikat kihasználja. Kizsákmányolja. Nem ad neki pénzt, dolgoztatja, kényszeríti, bántja, és mindent meg kell tennie, amit mondanak neki” – fogalmazott a Riasztásnak De Coll Ágnes.

A Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem elleni program vezetője hozzátetette, a modern kori szolgaságba sok minden belefér. A prostitúcióra való kényszerítés mellett a csicskáztatás, vagyis a ház körül végzett kényszermunka, a koldulásra kényszerítés vagy az öregezés, amikor a nyugdíjukért, lakásukért tartanak fogva időseket.

Részletek a Riasztás adásában:

A Békehírnök 2019. évi előfizetési díjai

A Békehírnök 1895 óta egyházunk hivatalos lapja. Legyen ott az ön otthonában is! A 2019. januártól kéthetente megjelenő lap összességében az eddigihez hasonló terjedelemben áll az Olvasók rendelkezésére.

Csoportos előfizetési díjak:

éves 8600 Ft
féléves 5300 Ft

Egyéni előfizetési díjak:

éves 10 000 Ft
féléves 6000 Ft

Egyéni, külföldre havonta postázva:

EU-tagországokba 18 200 Ft
EU-n kívülre 23 100 Ft

Egyéni, külföldre:

EU-tagországokba 34 000 Ft
EU-n kívülre 40 000 Ft

Kérjük kedves előfizetőinket, a 2019-es előfizetési díjakat legkésőbb 2019. január 4-ig juttassák el a gyülekezeti iratterjesztőkön keresztül vagy a 11706016-22163851 csekkszámlán a kiadóhivatalba (1068 Budapest, Benczúr u. 31.).

Köszönjük!

További információk:

06-1-352-9993/172
lomjanszki.debora@baptist.hu.

Biblia-átadó ünnepség Vecsésen

173 vecsési kap Bibliát a Bárka Baptista Gyülekezet 700 Biblia a 700 éves Vecsésnek elnevezésű programjának keretében.

„Kelj fel, tündökölj!”

Meleg őszi napra virradtunk november 4-én, amikor több mint 100 nőtestvér gyűlt össze imádkozni és Istent dicsőíteni a nagyvarsányi baptista imaházban.

Lelkipásztor-avatás és -beiktatás Tahitótfalun

Gyönyörű nappal búcsúzott tőlünk a szeptember, hiszen utolsó napján együtt ünnepelhetett gyülekezetünk apraja-nagyja és kedves vendégeink. Szeptember 30-án Váradi Antal testvér – aki lelkészgyakornokként szolgált közöttünk egy évet – élete egyik fordulópontjához ért. Elérkezett lelkipásztorrá avatásának ideje és egyben lelkipásztori beiktatása is a Tahitótfalui Baptista Gyülekezet közösségébe.

Steiner József, gyülekezetünk vezető lelkipásztora mutatta be először Antal testvért egy éve a gyülekezetnek mint személyes tanítványát és jelenlegi hallgatóját a TCM Nemzetközi Teológiai Intézetben. Az egy év alatt megismertük Antalt, meg is szerettük őt családjával együtt. Mennyei Atyánk sok talentumot helyezett el nála. Isten igéjét, az evangéliumot szerényen, de annál nagyobb erővel hirdette közöttünk, és elhintette az Úr jóságát, szeretetét, gondviselését. Ebben az időszakban komoly felkészültségről tett bizonyságot minden igehirdetésében, bőven kamatoztatva az eddig megtanultakat.

Az avatást és a beiktatást is Mészáros Kornél testvér – egyházunk főtitkára – végezte a zsúfolásig megtelt teremben. A lelkipásztori fogadalomtétel után a gyülekezet is egyhangú „Igen, vállaljuk!” felkiáltással fogadta el lelkipásztorának Váradi Antalt, így ő általános beosztott lelkipásztorként folytatja szolgálatát közöttünk, Steiner József pedig a vezető lelkipásztor szolgálatát végzi. Kézrátételes áldáskérő imádságot Steiner József, Mészáros Kornél és a Presbiteri Tanács részéről Barbarics Péter mondott. Az üdvözletek hosszú sorát Steiner József vezető lelkipásztorunk kezdte, és elmondta, hogy nagy boldogság számára, hogy egykori gyülekezeti tagja, majd tanítványa most már szolgatársává vált, és épp ebben a gyülekezetben kezdheti, illetve folytathatja szolgálatát.

Köszöntések hangzottak el még lelkipásztoroktól, gyülekezeti vezetőktől, hívő lelki testvérektől. Dicsőítő énekek színesítették a szolgálatok sokaságát, és megszólalt a sófár is, hiszen az ünnepléshez nálunk ez is hozzátartozik. Érezhető volt az Úr jelenléte, amíg hangzott az ének:

„Halleluja!
Szent vagy, szent vagy, Istenünk, Mindenható!
Te vagy méltó, Isten Báránya! Ámen!”

Valóban! Ő egyedül a méltó minden dicséretre. Szép ünnepünk egy gazdag szeretetvendégséggel folytatódott. Steiner József vezető lelkipásztor zárószavai szerint nemcsak örülni kell ennek az alkalomnak, hanem ennek erejével is minden lehetőséget megragadni, hogy továbbadjuk az evangéliumot minél több embernek. Ezt szeretnénk tenni! Így legyen.

Különbözőség és mégis egység

A Wesselényi utcai gyülekezet – többéves hagyományát megőrizve – csendesnapokra vonult el szeptember utolsó, gyönyörű napsütéses hétvégéjén a vajtai Zichy-kastélyba.

A több mint 200 fős népes gyülekezetben a legkisebbektől egészen az aggkorukat élőkig képviselte magát minden korosztály. A hétvége témája „Isten ismeretének mélysége és különböző útjai”.

A pénteki játékos, jókedvű szeretetközösséget a szombati tanítás, valamint az elmélkedésre ösztönző imaséta tette tartalmassá. A délután pihenésre, sportolásra, kötetlen beszélgetésekre adott lehetőséget, este pedig a bizonyságok fellegei vettek körül minket, amit a vasárnapi úrvacsorában éltünk meg igazán.

De ne szaladjunk ennyire előre, egy kicsit nézzünk a mélyére a dolgoknak.

Ki ne szembesülne azzal, hogy nem vagyunk egyformák?

Sem külsőleg (még szerencse), sem belsőleg, lelki alkatunkat tekintve nem hasonlítunk egymásra. Hogy ki hogyan éli meg a hitéletét, az nagyon sok mindentől függ.

Mint ahogy a gyermekek személyiségfejlődését is befolyásolják a rájuk ható külső tényezők, úgy hitéletünk alakulására is hatással van a környezetünk, a családunk, a gyülekezet… és legfőképp az alapvető – Istentől kapott, egyedi – személyiségünk.

Minden hívő ember élete folyamán minél közelebb szeretne kerülni Istenhez.

A keresztény spiritualitás lényege, hogy megtapasztaljuk, viszonozzuk és továbbadjuk Isten szeretetét.

Spirituális temperamentumok

Gary Thomas Megszentelt utak című könyvében mutatja be ezt a folyamatot.

A szombati előadásban Heizer Tamás lelkipásztor spirituális temperamentumokként fogalmazta meg számunkra a kilenc típusba sorolt lelki alkatot:
1. Természetkedvelő
2. Érzékelő
3. Hagyománytisztelő
4. Aszkéta
5. Aktivista
6. Gondoskodó
7. Rajongó
8. Szemlélődő
9. Intellektuális.

A típusok ismertetése hasonló felépítést mutatott. Mindegyiknek bemutatta a legfőbb jellemzőit, majd bibliai példákkal szemléltette – külön kiemelve a Jézus által megélt hasonló életformát. Ezek után már könnyen ráismerhettünk egy-egy híres ember munkásságában, életgyakorlatában az általa képviselt lelki alkatra. A tanítás egyik fő célja az volt, hogy magunkban is felismerjük: milyen utat járunk Isten megismerésében.

Önismeretünk mértéke szerint hamar ráéreztünk, melyek azok a jellemzők, amelyek általunk elfogadottak és követendőek, és melyek azok, amelyek esetleg irritálnak vagy számunkra idegesítőek. A különbözőségeink miatt általában más típusba sorolt lelki alkatot/alkatokat éreztünk magunkénak, és másokat irritálónak, de a testvéri egységben a lelkipásztor arra is rámutatott, hogy milyen kísértései, olykor kisiklásai lehetnek egy-egy spirituális temperamentum eltúlzott gyakorlásának, fokozott megélésének. Így aztán egyre izgalmasabbá vált, hogy milyenek is vagyunk a lelki életünkben a saját és a környezetünk „szemüvegén” keresztül.

Imaséta

Azért, hogy a hallottakat megfelelően fel is tudjuk dolgozni, az előadás után mindnyájunkat csendes imasétára invitáltak a szervezők. Az előre berendezett kilenc terem valamelyikében először a spirituális temperamentumunknak megfelelő, majd a számunkra leginkább elfogadhatatlannak tűnő lelki alkat ránk gyakorolt hatását élhettük meg gyakorlati feladatokon keresztül.

A csodás épület gyönyörű termei, valamint a kastélypark hangulata is segítette a feladatokon való elmélyülést. Volt, ahol az egyházi és gyülekezeti múltat jelenítették meg számunkra a krisztusi szentségjegyekkel, volt, ahol az érzelmeinkre hatva lelkesített a látott és hallott videóbejátszás, megint máshol művészi képi illusztrációk vagy irodalmi értékű idézetek hatására élhettük meg különböző módokon az Istenhez fordulásunkat.

Összegzés

Folytathatnám a sort, azonban inkább néhány nagyon fontos dologra irányítanám rá a figyelmet összegzésképpen:
• Jézusban mindegyik spirituális temperamentum megvolt.
• Az Isten ismeretére törekvő bármelyik mód válhat öncélúvá.
• A különböző egyházak egyes spirituális temperamentumokat kiemelnek liturgiájukban, hitéleti megnyilvánulásaikban, némelyeket pedig mellőznek, megtűrnek.
• Gyülekezeteinkben nem lehet cél a homogén közösségek kialakítása, mert azok egy idő után csak egyfajta klubtevékenységet töltenének be.
• Ne feledkezzünk meg soha arról, hogy Jézus ma is él, és képes ma is formálni az életünket, a hitéletünket és a lelki alkatunkat is.

Napzárás szombaton

Megtapasztalásaikról szóló beszámolókat hallhattunk több testvérünktől a szombati este folyamán, és akik még éberek voltak a késő esti órákban is, azok egy szintén tanulságos, olasz vígjáték (Ha Isten is úgy akarja) megtekintésével zárhatták a napot.

Úrvacsorai közösség

Felkészült és nagyon profi fiatal zenészeink vezetésével az Istent dicsőítő énekek átszőtték a napjainkat, így vasárnap reggel is énekekkel hangolódtunk a meghitt úrvacsorai közösségbe, ahol először Hetényi Attila lelkipásztor testvért hallgathattuk meg, aki nagyon gyakorlati, napjaink aktualitását is érintő ószövetségi történet alapján (Ézs 43,8–11) hívta fel a figyelmünket arra, hogy Isten ma is mozgósítani akarja a népét, tanúknak hív minket, hogy a múlt ismeretével (golgotai kegyelem) a jelenben cselekedjünk tudatosan.

Réz Ádám újszövetségi igék (Kol 2,1–2) alapján biztatott arra, hogy életvitelünkkel, beszédünkkel mi is tudunk hitet ébreszteni másokban. A megváltás titkát kell megfejtenünk, ami hitet szülhet bennünk és általunk. Kübler Dániel a Fil 3,7–11 alapján elhangzott igehirdetése által azt mutatta meg számunkra, hogy Isten megismerésének ára van. Saját döntésünk alapján (felismerésből) kell „kárnak és szemétnek” ítélnünk életvitelünk bizonyos formáit vagy téves gondolkodásunkat. Viszont Jézus megismerése és a vele való találkozás erőt ad ahhoz, hogy az örök életbe vetett reményünk sugározzon az életünkből.

Ezt követően Kübler János lelkipásztorunk vezetésével járultunk az úrvacsorához.

Jó volt együtt!

A mellékelt kép is illusztrálja, hogy mennyire jól éreztük magunkat, amihez a kastély személyzete is hozzájárult kényelmünket biztosítva.

Az Istent dicsőítő énekeink egyik sora így szólt:

„Fehér ruhát nyer, s életet, ki megtalál téged.”

Erre kaptunk biztatást, és ezt éreztük ott – a sokszínű közösségünkben –, amit szeretettel kívánok a testvéreknek is.

BaRi

Iratkozzon fel hírlevelünkre!