November 12-én, vasárnap délután hat hitét megvalló testvér bemerítésére került sor a váci imaházban. Isten a gyülekezet családjaiból négy gyermeket választott ki a követésére, melléjük pedig két testvért hívott el, akik ismerőseik biztatására kezdtek el a gyülekezet közösségébe járni. Mindkét esetben nagy az öröm. Jó látni Isten gondviselését a gyülekezeti családok életében, másrészt boldogító, amikor a gyülekezet közösségén kívülről érkezik valaki, aki hitét megvallva a gyülekezet tagjává akar válni.

Együd Melinda édesanyja révén ismerte meg a gyülekezetet, akinek halála után Melinda reménytelenségbe süllyedt. Korábban elveszített édesapja hiánya, majd az édesanyja halála okozta veszteség fájdalma késztette arra, hogy Istenhez kiáltson segítségért. Válaszul Jézus kivezette őt a sötétségből a fényre, életének új célokat adott. „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.” (Ézs 55,6–7)

Tóth Nikolett 16 éves középiskolás, hívő családban nőtt fel, ahol istenközpontú biztos alapokat kapott, amiért mindig hálás lesz. A vasárnapi iskola mellett egy nyári tábor élményei nyomán kezdett el igazán közeledni Istenhez 14 éves korában. Imáiban megerősödött hittel ismerte fel Isten iránta érzett szeretetét. „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hisszük, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.” (Róm 10,9–10)

Tóth Noémi 15 éves, a gyülekezet egyik családjának gyermekeként születése óta hallgatja az igét. Jézus követése mellett akkor döntött, amikor meghallotta Isten üzenetét arról, hogy mennyire értékes a számára. Az isteni megbocsátás felismerése bátorságot adott számára a döntés meghozatalára. Jézus követője szeretne lenni élete végéig, és örömmel tölti el, hogy gyülekezeti tagként formálódhat Isten képére tovább. „Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg soha többé.” (Zsid 8,11–12)

Balogh Bettina 38 éves, háromgyermekes édesanya, aki ismerősei révén kezdett el a gyülekezettel ismerkedni. Világi életében megkeseredett, irigy, önsajnálkozó emberként találkozott olyan hívő testvérekkel, akik Istenről kezdtek beszélni neki. A zűrzavarból Isten kimentette, és megnyugvást hozott az életébe. „Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől, hogy többé ne emberi vágyak, hanem Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét.” (1Pt 4,1–2)

Nagy Réka 15 éves, konzervatóriumba jár. Gyülekezeti család gyermeke, aki számára nagyon fontosak az emberi kapcsolatok. Megtérése folyamatában kiemelkedő szerepe volt a tóalmási táborban töltött időnek. Mérföldkő volt a hitéletében, amikor meghallotta Isten hívását, és elindult felé. Tudja, hogy Isten nem tökéletességet vár tőle, hanem a hibáival együtt fogadja el őt, és szereti. A gyülekezet szolgáló tagjává szeretne válni. „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.” (Jak 4,10)

Nagy Zsombor egyetemista, Nagy Réka bátyja. Gyermekkora óta jár gyülekezetbe. Áttörést a hitről való gondolkodásában az hozott, amikor az érettségire készülve rádöbbent, hogy egyedül nem képes mindenre. Jónás könyvének olvasása közben jutott erre a felismerésre. Később, a magyar szóbeli érettségin kihúzta a „Babits Mihály: Jónás könyve” tételt. A gyülekezetbe a közösség iránti vágya vonzotta, emiatt kezdett el testvérével, Rékával a barátkozók órájára járni. „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.” (Jak 1,17–18)

A hitvallást és a bemerítést Gáspár Botond, a gyülekezet ifjúsági lelkipásztor végezte.

Meláth Attila lelkipásztor igehirdetésében az ApCsel 16,24–35 verseket alapul véve arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten megengedi a szabadulást bármilyen nehéz helyzetből is. Fontos, hogy a megpróbáltatások alatt ne adjuk fel a küzdelmet, imádkozzunk és magasztaljuk Istent, ahogyan Pál és Szílász is ezt tették a börtönben. A világunkban jelenleg is erőteljes szellemi harc dúl Isten és örök ellenségünk között. Ezért Isten azt szeretné, ha az ő tábora növekedne. Jézus Krisztus már megnyerte a háborút, és azóta Isten Szentlelke élhet bennünk, aki éltet és szolgálatra hív. Jézus a hit, a remény és a szeretet útján emel magához, meghallgat és hitet ad a szívünkbe.

Az istentisztelet közben énekkari szolgálatok hangoztak el Kolesza Judit vezényletével, zongorán Erdei István kísért. Az ünnepi alkalmat szeretetvendégség zárta.