„Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.” (Mt 16,25)
Krisztus keresése az egész életünkre kiterjedő, megállíthatatlan folyamat. Bármennyire szeretnénk hinni, hogy elég őt egyszer megtalálnunk, a képmásává formálódáshoz folyamatosan kell keresnünk őt. Krisztus maga mondja meg, hogy hogyan keressük őt. Elveszíteni az életünket természetesen nem azt jelenti, hogy biológiai értelemben haljunk meg, hanem hogy a saját magunk irányította tudatos létezésünk, az egónk helyére az ő szent lelkét állítsuk. Erre a cselekvésre Bemerítő János is utal: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (Jn 3,26) Krisztust magunk elé állítani és saját magunkat háttérben tartani egészen szívet melengető gondolat, de a megvalósítás fegyelmezettséget, éberséget és hosszútűrést kíván tőlünk. A gondolataink, érzéseink és cselekedeteink fölötti folytonos őrködés előfeltétele az önmagunk feladásának. A megtisztító folyamat lényege, hogy minden olyan dologról lemondunk magunkban, amely nem krisztusi, és helyébe az ő életének mintájából tanultakat tesszük. Azt pedig, hogy mi az, amiről le kell mondanunk, úgy ismerjük fel, hogy azzal a bizonyos tulajdonságunkkal, érzésünkkel, gondolatunkkal vagy cselekvésünkkel kapcsolatban nincs meg az Isten békéje a szívünkben. Tehát a jelzőrendszer a szívünkben van elhelyezve, ezért is fontos, hogy „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4,23).
Hálás vagyok neked, Istenem, a kegyelmedért, köszönöm, hogy megértetted velünk, hogy a képmásoddá kell formálódnunk! Köszönöm, hogy te velünk vagy ezen az úton, és segítesz, hogy megtisztuljon az életünk, és méltó követőid lehessünk. Köszönöm, hogy felhívod a figyelmünket életünk azon pontjaira, amelyeken változtatnunk kell, és köszönöm, hogy igéddel és életeddel példát mutatsz a változásunkhoz! Kérlek, adj nekünk erőt, biztatást és bölcsességet a követésedhez!
Murányi-Kovács Anita
