1394 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2024. máj. 19. Kiss János lelkipásztor igehirdetése a Mk 8:22-30 igeversek alapján. Bemerítési istentisztelet. Debreceni Baptista Gyülekezet
„22Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. 23Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: Látsz-e valamit? 24Az felnézett, és így szólt: Látom az embereket, amint jönnek-mennek, de mintha fákat látnék. 25Azután Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent. 26Jézus ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: Még a faluba se menj be! 27Jézus pedig elindult tanítványaival együtt a Cézárea Filippi mellett levő falvakba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: Kinek mondanak engem az emberek? 28Ők így feleltek: Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások pedig egynek a próféták közül. 29Jézus tovább kérdezte őket: Ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki: Te vagy a Krisztus. 30Jézus pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se beszéljenek őróla.” (Mk 8:22-30)
A hit annak a művészete, hogyan tartsunk ki olyan dolgok mellett, amelyeket értelmünk változó hangulataink ellenére egyszer már elfogadott. (C. S. Lewis)
Hit – ember – élet – probléma – megoldás
A Komlói Baptista Gyülekezetben (7300 Komló, Engel Adolf u. 14/b) 2024. július 8–12-ig mindennap 10–16-ig a hit kialakulásával, fejlődésével, megszilárdulásával és mindezek buktatóival szeretnénk foglalkozni.
Sok-sok hittel kapcsolatos kérdés, amire keressük a választ.
Hogyan befolyásolja az istenképünk? Csak a nagy teljesítmények igazolják kipróbáltságát? Mi történik, ha nehézségek érnek minket? Nem volt valódi a hitünk? Egyedül vagy közösségben éljük-e meg? Feltölt vagy felőröl? Folyamatosan fenntartható? Hit vagy hiedelem? Erős hittel befolyásolom Isten tervét? Mire törekedjünk?
Segítségünkre lesz ebben a felkért lelkipásztorok, szakemberek szolgálata, valamint Illés próféta életének tanulmányozása.
Hétfő: Dan Zoltán – Milyen az istenképünk, gyógyító vagy mérgező-e a hitünk
Kedd: dr. S Nagy Zita és Iván Imre – Ember és hite pszichológiai és bibliai szempontból
Szerda: Mike Sámuel és Király László – A megélt és a kipróbált hit
Csütörtök: Floch Gábor és Heizer Kornél – Hit és hiedelmek. A hit mindig megtart?
Péntek: Uzonyi Barnabás és Dan Zoltán – Ki vagy te, és ki a te Istened?
További információ, jelentkezés:
Dr. Kovács Éva +36 20 7758182 dr.kovieva@gmail.com
A Debreceni Baptista Gyülekezet énekkara és prof. dr. Nagy Csaba, a Debrecen-Nagyerdei Református Gyülekezet kántora 2023-ban kezdett együtt dolgozni. Ennek a közös munkának az eredménye volt 2023. december 24-én egy zenés áhítat a baptista imaházban, ahol Nagy Csaba testvér vezényelte kórusunkat, valamint orgonán és oboán is közreműködött. A zenés áhítaton Bach, Gárdonyi, Nagy Csaba, Wyrtzen és Lisznyay művei hangoztak el a gyülekezettel való közös éneklés mellett.
Az együttműködés folytatásaként énekkarunk meghívást kapott a Nagy Csaba testvér szerzői estjén való közreműködésre. A koncertet 2024. május 12-én a debreceni Református Kistemplomban rendezték meg. A Nagyerdei Kamarakórus mellé csatlakoztak Debrecen egyházi és világi kórusai: a Sol Oriens Kamarakórus, a Nagytemplom Kórusa, a Kistemplom Kórusa, a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola Kicsinyek Kórusa és gyülekezetünk énekkara is. A koncerten Nagy Csaba testvér egyházi énekekre írt feldolgozásai szerepeltek orgona- és zenekari kísérettel.
Nagy hála van a szívünkben, hogy Debrecen egyházzenei életében aktívan részt tudunk venni gyülekezeti szolgálatunk mellett, ezzel is dicsérve Urunk nevét. Bízunk benne, hogy a kórusok közötti jó kapcsolat megmarad, sőt, akár tovább is fejlődik, így őrizve egy olyan zenei kultúrát, amely szinte kezdetektől része volt mind a református, mind a baptista gyülekezeteknek.
A 28 éve alapított Baptista Szeretetszolgálat fenntartásában működő Tábitha Gyermekhospice-ház 2011-ben Törökbálinton nyitotta meg kapuit, az intézmény azóta ingyen támogatja a kis betegeket és családtagjaikat. Május 15-én egy új épület alapkövét helyeztük el, amely egyedülálló fejlesztés Magyarországon.
default
– Ez egy nagyon felemelő pillanat és óriási mérföldkő – mondta a jelenlegi Tábitha-ház alapítója, Galambos László. – Ez nemcsak egy épület, amit készülünk felemelni, hanem reménysugár és megnyilvánulás a szenvedő gyerekek és családok felé, akik hozzánk fordulnak segítségért. Az ember egyik legfontosabb, legfőbb tulajdonsága, hogy együtt tud érezni azokkal, akik bajban vannak. Ebben a szellemben épül a második Tábitha-ház. Egy olyan hely lesz, ahol az együttérzés, a törődés, az odafigyelés nemcsak ígéret, hanem valóság. Ez a ház lesz az a hely, ahol egyaránt fontosak a szülői könnyek és a gyermeki nevetések, itt otthonra talál mindenki.
Az alapító hozzátette: a falak között nemcsak orvosi segítséget nyújtanak majd, hanem olyan otthont teremtenek, ahol a szeretet átölel, és ahol minden fájdalmat igyekeznek enyhíteni.
– A mai napot azoknak a családoknak szenteljük, akiknek minden napjuk küzdelem – folytatta Galambos László. – Tudjuk, hogy a betegség hosszú árnyékot vet, de a Tábitha-házban minden árnyékot megvilágítunk a szeretet fényével. Itt minden új nap arra emlékeztet majd minket, hogy bár a sors kiszámíthatatlan és gyakran nagyon kegyetlen, az emberi szellem, a szeretet ereje képes legyőzni a legnagyobb kihívásokat is. Enyhítheti a szenvedést, amikor az talán mindenkinek képtelenségnek tűnik. Ez a leendő ház egy ígéret: ígéret arra, hogy soha nem vagyunk egyedül, még a legnehezebb időkben sem. Ahogyan azt Szenczy Sándortól tanultam: „Ima, harc, tovább!”
– Megalakulása óta a Baptista Szeretetszolgálat célja az, hogy Jézus Krisztus szeretetparancsa alapján segítsen minden rászorulón, reményt adjon a reményteleneknek, esélyt adjon ott, ahol emberileg már nincs túl sok esély – mondta Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke. – Odaálljon a gyengék, az elesettek, a nincstelenek elé, mellettük legyen emberi életük legkritikusabb pillanataiban. Magyarországon évente sajnos több száz családban megtörténik az, amitől minden szülő a legjobban retteg. Kiderül, hogy gyermeke gyógyíthatónak nem mondott betegségben szenved. Ezek a gyermekek olyan helyzetbe kerülnek, amikor van, hogy a további kezelés csak rontana a helyzetükön. Ilyenkor azzal kell szembenézni, hogy emberi életük ezen a földön hamarosan véget érhet. Nehéz ezt kimondani, felfogni, átélni. A szülők általában gyötrelmes lelki úton jutnak el odáig, hogy ne a lehetetlent igyekezzenek megváltoztatni, hanem szembenéznek a kialakult helyzettel, és abban próbálják megtalálni a méltóságot, sőt, az örömet.
A jelenlegi intézmény több mint tíz éve alatt a gyerekek harmada valamilyen onkológiai, kétharmada valamilyen más betegségben szenvedett. Fontos, hogy a szakszerű orvosi segítség mellett a szülők és a rokonok folyamatosan a gyermekük mellett legyenek, támogatva őket a nehéz küzdelemben.
– Hálásak vagyunk, mert felkészült, tapasztalt szakmai stáb dolgozik azért, hogy összehangolt csapatmunkával sokrétű ellátást tudjunk nyújtani ezeknek a gyerekeknek. Az érkezők között vannak olyanok, akik teljesen meggyógyulhatnak, de betegségük természete miatt fejük felett pallosként ott lebeg a halál réme. A daganatos betegségben szenvedő gyerekek nagy része meggyógyul, de ezt a betegség kezdetén nem lehet biztosan tudni. A ház célja, küldetése, léte egyedülálló Magyarországon. Azon a területen nyújt segítséget, amitől a legtöbben távol akarják magukat tartani, hiszen ez életünk legfájdalmasabb, legérthetetlenebb része: egy gyermek szenvedése. Egy gyermek gyötrő betegsége nyomán rájövünk, mekkora érték az egészség, milyen ajándék egy nyugodtan átaludt éjszaka. A sok történet végén megjelenő halál élesen világítja meg, mennyire drágák és visszahozhatatlanok azok az órák, napok, hónapok és évek, amelyeket egészségben tölthet el együtt a család.
A korábbi létesítményben eddig több mint háromszáz családnak tudtak segítséget nyújtani, százhatvan olyan szülőnek fogták meg a kezét, aki elveszítette gyermekét.
– A mai nap mégis ünnep, a reménység, a méltóság, a szeretet ünnepe, hiszen ezen a helyen a korábbinál is nagyobb létesítmény épülhet, az országban először kifejezetten gyermekhospice-ellátás céljára. Olyan épület lesz, amely lehetővé teszi, hogy egy időben több érintett családnak is a segítségére lehessünk és hatékony ápolással több életvégi apartmanban fogadhassuk őket. Az életvégi ellátás mellett azonban azoknak a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő szülőknek is tudunk segíteni, akiknek gyermekük 24 órás, heti hétnapos ellátást igényel.
Az 1037 négyzetméteres létesítmény megvalósítása két ütemben történik. Az első ütemben két életvégi apartman, két kétágyas, négy egyágyas szoba, közösségi tér, melegítőkonyha, torna- és multiszenzoros szoba, nővérpult, egészségügyi raktár és egyéb kiszolgálóhelyiségek épülnek. A reménybeli második ütemben oktató- és konferenciaterem, szülői és nővérszobák készülnek majd el várhatóan 2025 végére, 2026 elejére. A kormány 480 millió forinttal támogatja a beruházást, de sok cég, vállalkozás és több száz magánszemély is segít.
– Ahogy egy régi gondolkodó mondta, nem tudjuk átérezni egy másik ember igazságát, ha nincs bennünk szeretet – mondta Elek Sándor, Törökbálint polgármestere. – A megértés és a szeretet kéz a kézben járnak. Mi, törökbálintiak, olyan összefogó közösségként létezünk, amely megértő, elfogadó, segítő szándékkal fordul mindenki felé. Meghatódva állunk most itt, hiszen rendkívüli, ami történik. Különleges hely lesz az újabb hospice-ház, amely nem csupán falakból és téglákból áll majd, hanem ott a szeretet és a gondoskodás lel otthonra. Tudom, hogy a jelenlegi házban dolgozók erőn felüli munkát végeznek egytől egyig mindannyian. Ez az ünnepség inspiráljon minket arra, hogy szembe tudjunk nézni az élet nehézségeivel akkor is, amikor vihar tépázza az életünket! A támogatásomra a jövőben is számíthatnak!
– Talán öt évvel ezelőtt álmodtunk először erről, és nagy öröm, hogy mára eljutottunk az alapkő elhelyezéséig – emlékeztetett Hári Tibor, a Tábitha Gyermekhospice-ház ügyvezető igazgatója. – Egyik oldalon református kórház, a másikon katolikus plébánia: remek helyen tudjuk megvalósítani elképzeléseinket. A társadalom kifejezetten fél, ódzkodik a hospice kifejezéstől, ezért az is feladatunk, hogy tudatosítsuk, mit jelent a gyermekhospice: sokkal több életet, mint halált. A gyermekek egy része mentesítő eljárás keretében kerül hozzánk, azaz a családok védelmét, helyzetének javítását próbáljuk megvalósítani. A társadalomnak szeretnénk megmutatni, hogy az itt lévők nem a halálra, hanem az életre készülnek. Mi, baptisták, hitből élünk, hitből valósítjuk meg az álmainkat és a terveinket: ez az építkezés is körülbelül így indult el.
Az igazgató hozzátette: részben a kormány segítségével jelenleg a költségvetés kétharmada áll rendelkezésre, a többihez a fenntartó további támogatók segítségére számít.
Sikerült elérni az elmúlt tíz évben, hogy normatív támogatásban részesüljenek a hospice-házak, jelentette be az eseményen Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára.
– Kicsi gyermekekkel küzdelem megtalálni annak az útját, hogy a szenvedésben is ott legyen a szeretet és az öröm. Szeretném megköszönni leginkább az édesanyáknak és az édesapáknak, és leginkább az érintett pici gyermekeknek, hogy erőt és irányt mutatnak a társadalomnak: mert igenis küzdeni kell, vállalni kell minden nehézséget! Senki sem tudhatja, melyik az az óra, melyik az a perc, amikor Isten elé kell állni. De ha van egy olyan keresztény közösség, amely felvállalja, hogy keresztény tanítás alapján segíti ezt a küzdelmet, akkor egészen mások a kilátások, egészen más a küzdelem. A hit erősíti meg a közösséget. Mindenkit arra kérek, figyeljük azoknak a szülőknek az áldozatát és küzdelmét, akiknek sokszor több az öröme és az életigenlése, mint nekünk. Különösen fontos ez most, amikor olyan könnyen lemond az emberiség az életekről. Jön a híradás: öten, ötvenen, ötszázan meghaltak. A vállunkat rándítjuk, mert ez a mindennapok része lett. Háborúk pusztítanak és háborúba visznek fiatalokat teljesen feleslegesen, miközben itt egyes családokért, egyes gyermekekért teszünk meg mindent. Be kell mutatnunk a társadalomnak, hogy az élet mindennél többet ér!
A köszöntők után Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke imádkozott és mondott áldást.
Az intézmény működése és fejlődése a támogatóknak köszönhető. A Tábitha-ház azt hirdeti, hogy ha valaki részese szeretne lenni küldetésüknek, és hisz abban, hogy egy igazán nemes cél érdekében cselekszik, segítsen! Az adományokat az alábbi bankszámlaszámra várják: 10918001-00000090-59690008. De van más módja is a segítségnek: pár kattintással bárki támogathatja a gyógyíthatatlan beteg gyermekek ellátását:http://tabitha.hu/product/donation/.
Hadd kezdjem elmélkedő gondolataimat egy kérdéssel: A teljes Szentírást ismerve – Mózestől a Jelenésekig – Isten bölcs terve és cselekedetei kapcsán véletlenszerű dolgot, végbement eseményt találunk-e? Határozott válaszként mondhatjuk: Nem!
Akkor miért próbálkozunk azzal, hogy az üdvtörténeti eseményeket is versenyeztetni igyekszünk egymással, például melyik a legnagyobb ünnepünk: karácsony, nagypéntek, húsvét, netán pünkösd. Olykor egyházi személyek, mondhatni illusztris személyek is az adott ünnepek kapcsán hangsúlyozzák a legeslegnagyobbat, miközben elfelejtik, hogy előzőleg már egyiket-másikat kinevezték a legnagyobbnak. A vita eldöntése előtt hadd idézzek egy 19. században élő nagy teológus hitvallásszerű fogalmazásából Istenre vonatkozóan: „Isten a legfőbb személyes szellem. Tökéletes minden tulajdonságában. Ő a világegyetem forrása, fenntartója és célja, aki azt bölcs, igazságos és szeretetben megállapított, az Úr Jézus Krisztusban kijelentett szándéka szerint irányítja, aki mindenben benne van Szentlelke által, aki mindent megfelelően formál és célba juttat!” (Mullinstól emlékezetből idézem, remélem, az eredeti fogalmazásnak megfelelően!)
Ezek szerint Istennek mindenre kiterjedő tervében ünnepeink sem ad hoc (csak úgy!) jöttek létre. Pál apostol üdvösségünket tekintve is ki meri jelenteni:
„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint…” (Ef 1,3–5)
Tehát még univerzum nem létezett, Édenről sem beszélhetünk, sőt a bűneset sem ment végbe.
Istennek tökéletes és előre látó képessége szerint kész terve van a még meg sem teremtett ember vonatkozásában mindenre kiterjedő gondossággal! Látásom szerint Istent meglepni semmivel sem lehet!
Néhány igehely alapján betekintést nyerhetünk Isten tervének előre kijelentett szándékáról és a majd ténylegesen végbement eseményekről Jézus Krisztussal kapcsolatosan:
A nagypénteki eseményről több mint 700 évvel előre: Ézs 53.
Húsvét csodája: Zsolt 16,10; és Jézus szavai önmagáról: Mt 12,40.
Pünkösdre vonatkozó prófécia: Jóel 3. Az Úr Jézus már az ő második eljövetelével kapcsolatosan is nyilatkozott példázatokban.
Hitlátásom szerint Istennek minden cselekedete és terveinek még részletei is fontosak, komolyan vételük üdvösséges a számunkra!
Természetesen ünnepeink mindegyikének megvan a sajátságos aktualitása.
Pünkösdről konkrétan
A pentékoszté (pünkösd) szó azt jelenti, hogy az ezen a napon tartott ünnep a húsvét utáni ötvenedik napon volt. Ennek az ünnepnek a tárgya fokozatosan fejlődött ki: kezdetben mezei ünnep, aztán a szövetségkötés történelmi tényének emléknapja, végül a Szentlélek ajándékának ünnepévé válik, aki megalapítja a földön az új szövetséget.
Pünkösdből táplálkozó keresztényi reménységünk
Vallási életünk menetében évenként ciklikusan, kronológiai rendben kerül sor pünkösdi ünnepünkre. Noha minden ünnepünknek más-más jelentőséggel bíró üzenete van, de egyaránt és egyenlőképpen fontosak. Bármelyik elhagyása felborítaná hitéletünk belső lelki egyensúlyát. Mi, baptista hívők még a legradikálisabb ateizmus időszakában is ragaszkodtunk jeles egyházi közösségi alkalmaink megtartásához! Politikai erőviszonyoktól függetlenül jártuk utunkat a hit ösvényén.
Úgy gondolom, ma is figyelmeztetés lehet mindenki számára lelki tartalmú buzdításom: keresztényi hitértékeinket őrizzük meg! Keresztényi arculatunk befolyásolását és alakítását csak Egyvalakinek engedjük! Ez a valaki az áldott Szentlélek legyen! Ő, akit Jézus Krisztus ígért meg mennybemenetele előtt közvetlenül. Tanítványainak mondta:
„erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8)
A Szentlélek azt végzi életünkben, amit Jézus Krisztus ígérete alapján munkálnia kell. Az Úr a földről a mennybe távozva gondoskodó szeretete által rábízott bennünket a Szentlélekre, aki tanít, vezet és gyámolít bennünket. Az ő világosságában élve látjuk meg útjaink értelmét és célját. Hit nélkül lehetetlen Isten szándékait megérteni. A hit nem nélkülözi az értelmet, ellenkezőleg, termékenyítőleg hat tudatvilágunkra.
Akik hivatkozunk a Szentlélek bennünket megvilágosító kegyelmére, ne feledjük el, hogy ez nem csupán lehetőség számunkra, hanem felelősség és egyben küldetés is! Kaotikus helyzetekben is hatni kell a keresztényi hitjózanságnak. A békesség munkálásában elöl kell járnunk. Nem szabad rosszért sem rosszal fizetni! Szégyenünkre válna, ha nem keresztény emberek tanítanának bennünket becsületre, szeretetre és szívjóságra. Jó lenne, ha az említett nemes emberi tulajdonságok mindenkiben életszerűen megnyilvánulhatnának, de megbotránkoztató, amikor vallásos érzelmű egyénekből hiányoznak. A Szentlélek jelenlétével nem dicsekedni kell, hanem képességet szerezni arra, hogy bennünk való lakozása váljon láthatóvá, érzékelhetővé cselekedeteink által is!
Pünkösd lényege 2024-ben is ugyanaz…
…ami volt az első keresztény pünkösdkor. Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus által békéltetett meg bennünket önmagával, és Szentlelkét küldte el, töltötte ki ránk, hogy minden ismeretet felülmúlóan ajándékozzon meg tökéletes igazságával. E tökéletes igazságban ismerhetők fel az ő szándékai és mindent célba juttató tervei.
Isten áldja meg népünket, egyházunkat – benne gyülekezeteinket –, hogy idei pünkösdünket is ünnepelhessük békében, felebaráti és testvéri szeretetben! Amire eddig eljutottunk, azt tartsuk meg, sőt Szentlelke által tegyük teljessé! Az eljövendő időben is az az Isten fog vezetni Szentlelke által, aki a közelmúltban is erősített és megtartott bennünket. Istenben bízó hittel és reménységgel haladjunk tovább, hogy keresztényi törekvéseinket megáldhassa és gyümölcsözővé tehesse mindenható Urunk!
Pünkösd közeledtével mindenki próbál egy kicsit elmélyedni az ünnepben. Mást hordoz magában egy pár éve megtért ember számára, és mást egy régóta újjászületettnek. Mi Isten üzenete ma hozzám és hozzád, kedves olvasó?
Jézus Krisztus a feltámadása után még negyven napig itt volt velünk közösségben, a negyvenegyedik napon összehívta a tanítványait, és mielőtt elment a mennybe, meghagyta nekik, hogy ne féljenek attól, ami ezután következik, sőt maradjanak még Jeruzsálemben, és várják a Pártfogót, a Szentlelket.
A félelem és a várakozás megélése közös mindenkiben, bármennyi éve is vagyunk Krisztus követői. A félelem beszivárog az élet hétköznapjaiba. Sokszor hajlamosak vagyunk a tanítványokra úgy gondolni, hogy tőlük távol állt ez az érzés, pedig ők is átélték. Jézus halálhíre, ami sokakat elbizonytalanított, majd a feltámadása konfliktusforrás lett. A hívők nem voltak biztonságban. Nem tudták már, kiben bízhatnak és kiben nem. Elment a Mesterük!
„Többet nem fogjuk látni! Mihez kezdünk nélküle?”
Majd várakozni kellett valakire, akit még nem ismertek, és nem is tudták, hogy mikor érkezik meg. Gondoljunk bele, hogy Jézus arra kér minket, maradjunk otthon, mert nemsokára érkezik egy vendég. Vajon hány napig tartana a lelkes várakozásunk? Egy hét után feladnánk, hogy nem is jön senki? Valamit talán félreértettünk? Az emberek életük nagy százalékában várakoznak. Ha türelmesek vagyunk és kivárjuk, olyan áldásokban lehet részünk, mint az első keresztényeknek. Ők tíz napot vártak a megígért Szentlélekre. A Bibliában számos olyan embert látunk, akik várakoznak.
Egyet hadd emeljek ki a sok közül, akiről János evangéliumában olvashatunk: egy férfi, aki már harmincnyolc éve várja a gyógyulást.
Hosszú ideje egy medence mellett feküdt, amit időnként felkavart az Isten angyala, és aki elsőként lépett bele, az meggyógyult. Bénán ennek az embernek semmi esélye nem volt elsőként vízbe menni. Elképzelem az attól való félelmét, hogy ez a betegség örökké tart, és a minden percet átitató várakozást, hogy mikor érkezik az angyal újra. Mégis mi motiválta őt ilyen elképesztően reménytelen helyzetben? A reménység!
Mi tartotta össze a tanítványokat, miután Jézus elment? A reménység, hogy megígérte, jön valaki utána.
Ha elolvassuk a bethesdai történetet, kiderül, hogy Jézus pont arra ment, ahol a beteg feküdt, és meggyógyította őt. Reménysége beteljesült. Nem úgy, ahogy várta, de Isten csodát tett vele, így az élete megváltozott örökre.
Amikor a Lélek megérkezett a tanítványokhoz, erőre kaptak, és átformálta őket Isten jelenléte. Nem látták többé Jézust, de tudták, hogy velük van.
A pünkösd ünnepe ezért számomra a reménységet hordozza magában. Nem látom Jézust, de hiszem, hogy velem van. Lelke ad az élet viharában bátorságot, reményt, vigasztalást, gyógyulást.
Hosszú ideje várod már te is a szabadulást? Félsz, hogy nem jön el, amire vársz? Honnan kapod majd az erőt az úthoz, amelyen mész? Mit tegyél, ha egyedül érzed magad?
Reménykedj az Úrban! Higgy Isten szavában, bízz benne, ne add fel, és ott lesz veled is a megígért Pártfogó!
Pünkösd ünnepe arról szól, hogy a legközelebb jött hozzánk a Mindenható. Nemcsak felettünk uralkodik, köztünk jár, de nálunk lakik, sőt bennünk lesz (Jn 14,17). Ő az Igazság Lelke, mely bemutatja Istent, és kibontakoztatja tervét – de ki által?
A bevezető kérdésekre a legkényelmesebb válasz, hogy általunk, akik átadtuk életünket a megváltásra, az üdvösségre, Isten dicséretére és arra a végtelen elhívásra, melyben őt szolgáljuk egész lényünkkel egész életünkben. Ez már mégiscsak valami, nem? – kérdezték a tanítványok is: ezért biztosan további elismerések, jutalmak várnak ránk (Mt 19,27). Ugyanakkor számos bibliai történetben láthatunk rá arra, hogy
Urunk nem csak a mi urunk, másokat is használ tervében, akár tudtukon vagy akaratukon kívül. Egyik legvilágosabb példája ennek Bálám, ez az idegen és ellenséges próféta, de még a szamara is, aki Isten eszközévé válik. Ézsaiás próféciáiban számos „uralkodó”-ról olvasunk, akik szintén eszközként végrehajtják akaratát – akár saját akaratukként. Saját tulajdonú pásztorának nevezi Círuszt (Ézs 44,28), Asszíriát pedig haragja botjának (amely nem lázadhat „suhogtatója” ellen, csak eszköze annak, és végül felfuvalkodása és erőszakossága miatt tűzre kerül az Ézs 10,5–19 szerint). De felidézhetjük József testvéreit (1Móz 50,20), akiknek a gonosz szándékából is jót hozott ki az Úr – mert úr! Sőt még a Heródeseket, Pilátust vagy Júdást is említhetnénk. Tulajdonképpen bizonyos értelemben nemcsak bárkit, hanem mindenkit.
Van-e hát különbség, van-e különlegességünk, ha bennünk pünkösd Lelke lakik, ha a Mindenható mindenkit ugyanúgy használ? No de várjunk csak: tényleg ugyanúgy? Ezt mondták volna az eddigi példák? Vagy bennük rejlik egy mintázat, ami alapján megfogalmazhatjuk a kezdetinél pontosabb kérdést: Miben használja másképp övéit a Szentlélek által?
Bizonyára feltűnt az előző példákban a tárgyiasság: eszközeként (háromszor is említettem e kifejezést) használ a Mindenható sokakat, akárcsak a köveket, melyek hirdethetik dicsőségét (Lk 19,40). Ezzel szemben a Szentlélek által elpecsételt hívőket az Ige Isten gyermekeinek (Róm 8,16), barátainak (Jn 15,14), munkatársainak (1Kor 3,9), megbízottainak (talentumok példázata Lk 19,12–17) nevezi, akik szívvel-lélekkel szolgálják őt. Ezek alapján legfontosabb jellemzőink a Szentlélek ajándékaképpen:
Kapcsolatban és közösségben vagyunk a mennyei Tervezővel, aki kijelenti nekünk szándékait (Ám 3,7), bevon azokba. A legnagyobb jutalmunk, hogy vele együtt dolgozhatunk akaratának megvalósulásáért. Ezzel záródik a nagy misszióparancs kiküldetése: „veletek vagyok minden napon…” (Mt 28,20)
Nemcsak átmegy rajtunk az áldás, és aztán magunkra hagy, hanem először minket ér el megváltásunkra, üdvösségünkre, majd mások javára. Az elvégzett szolgálatoknál nagyobb kincs, hogy fel van írva nevünk az élet könyvébe, ez a fő örömünk (Lk 10,20).
Személyes bevonódással, elkötelezettséggel és odaadással ajándékoz meg, neki és vele szolgálni életünk értelme és célja. Ezzel és ővele azonosulunk, kapunk reményt, erőt, motivációt. A küldetés az egész lényünket érinti, igényli és hatja át (Lk 10,27).
Küldetésünkben elhívásunk és ajándékaink által növekszünk, kiteljesedünk, gyümölcsöt termünk. Amikor jól szolgálunk, tisztességet szerzünk, bátorságot nyerünk, kibontakozunk, eljutunk a teljes életre (1Tim 3,13).
Ha ez nem lenne elég, végső jutalmat kapunk a vele való találkozásban, ahol jutalmat, további megbízatásokat, végső hazaérkezést és örömet találunk Isten jelenlétében (Mt 25,23).
Ugye mennyire más, mint tehetetlen, eldobni való eszköznek lenni? Erre hív és vezet bennünket a Szentlélek, mindezek munkálója és záloga – éljünk őáltala és ővele!
377 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2024. máj. 12. Kübler János lelkipásztor igehirdetése a Jn 14:15-21 igeversek alapján. Wesselényi utcai Baptista Gyülekezet
„15Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, 16én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: 17az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. 18Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. 19Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. 20Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. 21Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.” (Jn 14:15-21)
Cím:
1077 Budapest, Wesselényi utca 53.
Lelkipásztor:
Kübler János
Állandó alkalmak:
Vasárnap 9,30: imaóra és istentisztelet Vasárnap 17 órától istentisztelet Csütörtök 18,30: bibliatanulmányozás Péntek 18 óra: ifjúsági óra
Ápoljuk egymással a kapcsolatot! Imakérésekkel lehet imacsoportunkhoz fordulni, melyről többet honlapunkon lehet megtudni. http://wessi.hu/imakeres-kuldese/
251 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2024. máj. 12. Dr. Almási Tibor lelkipásztor igehirdetése a Mt 6:25-34 igeversek alapján. Békési Baptista Gyülekezet
„25Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? 27Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? 28Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, 29de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? 31Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? 32Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. 34Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6:25-34)
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
