Október 6-án a Szokolyai Baptista Gyülekezet látta vendégül az alkalmat. Győri József és felesége, dr. Széchey Rita beszéltek a Sóoldatról. A Sóoldat-konferencia egész napos tanító konferenciaprogram, mely az eddigi tapasztalatok szerint komoly segítséget jelent az egészségügyben dolgozó vagy azzal kiemelt módon kapcsolatban álló, elkötelezett hívőknek.
Csuhai József kórházlelkész beszámolt a közelmúlt fejleményeiről, kihívásairól, terveiről, őt Paróczi Anita egészítette ki egy nagy ívű látással – az ÉletErő Missziót is ismertetve. Gáspár Botond az igehirdetésében a gyógyító és a gyógyult kapcsolatára világított rá, továbbá arra a fontos felismerésre, hogy bár rossz a betegség, a hitetlenség a legnagyobb nyavalyája az embereknek.
Köztünk volt dr. Mezei Dóra gyermekorvos, aki mesélt arról, Isten miként indította a keresztényüldöző „Lencseországba” szolgálni. Inspiráló volt meghallgatni mások helyzetjelentéseit, elindulását a misszióba, és reményeim szerint egyre több gyülekezetből lesz önkéntes beteglátogató a helyi kórházban, hisz ne feledjük:
2024. november 29-én került sor az „Our purpose is the same” – Studies on Anabaptist History and Memory című könyv bemutatójára a Baptista Házban. Az anabaptista elődök szolgálatának Kárpát medencei megjelenésének 500. évfordulóját ünneplete a baptista közösség 2023-ban. Az emlékév egyik kiemelt programja a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett tudományos konferencia volt, amely Az igazak gyökere mozdíthatatlan mottót kapta. Az konferenciaelőadások alapján készült korábban megjelentetett magyar kötet után a könyvbemutatón az angol nyelvű változatot is kézbe foghatták az érdeklődők.
Háló Gyula, a Baptista500 emlékév koordinátora köszöntötte a résztvevőket, majd Papp János egyházelnök megnyitó beszédében kiemelte, hogy az önértékelésünkhöz, szolgálatunk teljesítéséhez ismernünk, értenünk kell, hogy honnan jövünk, mi a lelki-szellemi DNS-ünk, hisz életünk és szolgálatunk folytatása annak, amit az elődök már megalapoztak. Mozgalmi egyházként tudhatjuk, hogy a sok-sok generáción sikeresen átívelő közösségek tudnak erőteljes és tartós változásokat előidézni a társadalomban. Másrészt az ismeretek által a megértést is szeretnénk munkálni, hiszen a mögöttünk lévő missziói történelem eseményei az előttünk lévő kihívásokhoz szilárd támaszokat adnak. Harmadsorban az identitást szeretnénk megalapozni és megerősíteni, ami fontos minden generációban, de különösen az Y és Z generációkban: Tudom, ki vagyok és tudom, hova tartozom. A közösen megélt igazság összekapcsol egymással és a megtartó Istennel. Az emlékezés legmagasabb foka az, amikor a megismert, megértett és beépült igazság hálaadásra késztet. Mi, a XXI. század magyar baptistái hálásak vagyunk anabaptista és baptista elődeinkért. Hálásak vagyunk, hogy őseink kincseivel ma is építkezhetünk. Hálásak vagyunk, hogy Isten kegyelmét, gondviselését és türelmét láthatjuk az eredményekben, az értékekben is, de a hibákban, a mulasztásokban is.
A konferencia alapján elkészült kötetek továbbgyűrűző hatásában fontos lépést jelentett, hogy 2024 szeptemberében Budapesten tartotta konferenciáját az Európai Baptista Szövetség. Ennek során 43 országból 150 képviselő lehetett jelen, Európából, Közép-Ázsiából és Közel-Keletről, illetve a Baptista Világszövetség képviselői is vendégeink voltak. Ők mindannyian megkaphatták ezt a tanulmánykötetet angol nyelven, és ilyen módon mindezeknek az országoknak a baptistái számára is ismeretterjesztés, tájékozódási pont lehet mindaz, ami 2023 áprilisában az MTA székházában elhangzott, illetve később leiratott.
Az egyház és a szerkesztőbizottság képviselői mellett a könyvbemutatón előadást tartott Dr. Baráth Béla a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora, aki a történész szemüvegén keresztül figyelemfelkeltő módon ismertette a kiadvány értékeit. Kiemelte, hogy a szakmai és népszerű formában készült tanulmányok által az olvasó történelmi emlékezete is formálódik. A reformáció történetében az anabaptizmussal kapcsolatosan többféle fogalom használatos, gyakran elhangzik, hogy a reformáció radikális ága. Az anabaptisták gyűjtőnév sokféle csoportot, nézetet foglal magában és nem mindegyiknek a tanaival, cselekedeteivel lehet közösséget vállalni. Van azonban olyan radikalizmus, amivel lehet azonosulni, ez pedig a békés és toleráns közösség, akik a hitükhöz, Krisztusi elveikhez ragaszkodnak radikálisan. A kötetben igényes források alapján pillanthatunk bele a habán udvar működésébe és hogyan látta a külvilág. Egyes tanulmányok historiográfiai értéke is kiemelkedő, például Fischer András élete is megrajzolásra kerül az újabb források ismeretében. Az anabaptista dogmák jóval szerteágazóbbak, mint a felnőttkeresztség tana, így nagyon izgalmas az a tanulmány is, amelyik a Szentháromság-tan kérdését vitatja.
Nemzetközi történelmi ívet is hoz az egyik tanulmány, ami az adott kor hátterét mutatja be a vallási türelmetlenség mementójaként, de az 1523-as közmegegyezéses évszám magyarázatát is megtaláljuk a kiadványban, illetve a történelmi öntudat formálása milyen folyamaton ment keresztül a baptista közösségben.
Az előadást követően Bereczki Lajos a Baptista Teológiai Akadémia rektorhelyettese és a kötet szerkesztője röviden visszatekintett a 2023-as Történelmi Emlékkonferenciára, majd Dr. Mészáros Kálmán, a BTA rektora szólt a kötetről, majd imádsággal zárta a rendezvényt.
Advent első vasárnapján Mécs László Fényt hagyni magunk után című versét mondja el Verebes Zoltán.
Mécs László – Fényt hagyni magunk után
Az élet örök búcsúzás, ó bárcsak tudnánk távozáskor Fényt hagyni, mint a Messiás! Belészeretni a szívekbe, apostolokba, mártírokba, hogy átadják a századoknak, a századok az ezredeknek! Fényt hagyni, mint a Messiás!
Vagy legalább, mint az anyák, kik egyre jobban megragyognak, minél sötétebb lesz az éj és minél jobban porlanak a bánat – barna hant alatt. Fényt hagyni, mint a jó anyák.
Vagy legalábbis, mint a Nyár, amely almákba és diókba szerette édes álmait és édességével világít a hosszú – hosszú tél alatt. Fényt hagyni, mint a drága nyár.
Vagy legalábbis, mint a Nap, melyet elnyelt az alkonyat, de a legbúsabb éjben is világít még a gyöngyvirágban, a liliomban, mécsvirágban. Az életünk olyan tünékeny. Óh, szent fényt hagyni volna jó!
„A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” (Lk 2,12)
Bizonyára sokunknak benne volt az év eleji fogadalmunkban, hogy közelebb fogunk kerülni Istenhez, jobban megismerjük és gyakoroljuk a Krisztussal való életet, intenzívebb lesz az imaéletünk, több időt fogunk szánni a bibliaolvasásra, minőségi változást fogunk elérni a kapcsolatainkban, amelyeket Istentől kaptunk.
A zsidó kultúrában nagy hangsúlyt kap a számvetés, a dolgok elrendezése az Istennel és emberekkel való viszonyrendszerben. A ros hásáná, a zsidó újév (idén október 2-án ünnepelték) egy új valóság kezdeteként értelmezhető, amihez szorosan kapcsolódik az őszinte szembenézés az elmúlt esztendőben történtekkel, számot vetnek és köszönetet mondanak a hálára okot adó dolgokért, a negatív történések esetén pedig megvizsgálják, mi okozta a hibát, és ha rajtuk múlt, rendezni kell az emberekkel és Istennel, csakis úgy léphetnek tovább egy újabb idő- és életszakaszba. Ugyanakkor nemcsak év végén, hanem az év folyamán is mérlegelik, hogyan voltak benne a kapcsolataikban, a szolgálatukban, a munkájukban.
Mi, keresztény emberek talán az úrvacsorai alkalom során járhatunk be hasonló utat, de milyen jó lenne ezt a gyakorlatot általánosan is az életmódunk részévé tenni!
Ha visszatekintünk az elmúlt évre, vajon elmondhatjuk, hogy sok-sok istenélménnyel lettünk gazdagabbak, és átélhettük az intenzívebb vertikális kapcsolatból fakadó áldásokat? Vagy úgy zárjuk az esztendőt, hogy ismét kudarcot vallottunk, és lelkiismeret-furdalást élünk át? Vajon lesz-e lehetőségünk bepótolni az elmulasztott jó cselekedeteket, kimondani a ki nem mondott bátorító vagy bocsánatkérő szavakat, jóvá tenni a bántó tetteket?
Vannak dolgok, amiket helyrehozhatunk, és vannak olyanok, amiket csak letehetünk Krisztus keresztjéhez bűnbánó szívvel. Az a csodálatos, hogy újra és újra elindulhatunk ővele egy új kezdet felé, újra és újra megszülethet a szívünkben a döntés, hogy csakis Jézussal érdemes folytatni az életet. Megannyi áldást tartogat ez a kapcsolat, ragadjuk meg még ma!
A PAX Televízió Love Story és azután… című sorozatában a Wesselényi Utcai Baptista Gyülekezet elöljárója, Mikes Balázs és felesége, Krisztina meséltek megpróbáltatásokban gazdag történetükről.
A Baptista Művészeti Napok 2024-es programsorozatának záróünnepsége 2024. november 23-án, szombaton 10 órakor vette kezdetét a Baptista Házban.
Az ünnepséget Papp Szabolcs kulturális osztályvezető és Murányi-Kovács Anita kulturális munkatárs köszöntése nyitotta meg.
Durkó István missziói igazgató ünnepi igei gondolatait, majd Tóka Ágoston orgonaművész zenei szolgálatát követően került sor az egyház történetében először a Baptista Művészeti Életműdíj átadására. A díjat az MBE elnöksége sok évtizedes kimagasló zenei szolgálatáért dr. Beharka Pál professor emeritus orgonaművésznek adományozta. A díj átadása után a Vox humana – A Beharka-regiszter című könyvet mutatta be a szerkesztő, Marosi Nagy Lajos és a szerző, Beke László.
Idén az Év Baptista Művésze díjat Gulyás Boglárka képzőművész, a budaörsi gyülekezet tagja vehette át. A díjat Durkó István adta át. Az alkalom a Gulyás Boglárka képeiből álló kiállítás megnyitója is volt egyben.
Kovács Ferencné Keresztury Dezső Örömeink című versének elmondásával szolgált, majd Mikes Balázs beszámolója következett a nyári Baptista Művészeti Alkotóhétről, illetve az alkotóhéten készült művek kiállítását nyitotta meg.
Az ünnepséget Tóka Ágoston harmóniumjátéka zárta. A vendégek ezután fogadáson ünnepeltek tovább. A teljes záróünnep videófelvétele a bejegyzés végén megtekinthető, a videó leírásában az ünnepség egyes programpontjai bontásban (timecode) vannak megjelölve.
A díjazottak méltatásait külön posztokban közöljük.
Papp SzabolcsMurányi-Kovács AnitaDurkó IstvánTóka ÁgostonDíjakBeharka Pál és családjaA Baptista Művészeti Életműdíj átadásaBeke László és Marosi Nagy LajosGulyás Boglárka méltatásaVálaszbeszédKovács FerencnéMikes BalázsZáróima – Háló GyulaA díjazottak
2894 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2024. nov. 24. Kaszala István igehirdetése a Jel 21:1-22:1-5 igeversek alapján. Kecskeméti Baptista Gyülekezet
„Új ég és új föld 211És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. 2És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. 3Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, 4és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. 5A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak! 6És ezt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. 7Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. 8De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak a tűzzel és kénnel égő tóban lesz a helye: ez a második halál. Az új Jeruzsálem 9És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. 10Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely Istentől, a mennyből szállt alá, 11telve Isten dicsőségével; ragyogása hasonló volt a legértékesebb drágakőhöz, a kristályfényű jáspishoz, 12fala nagy volt és magas, tizenkét kapuja volt, előttük tizenkét angyal, és a kapukra nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: 13kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, és nyugat felől három kapu. 14A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. 15Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát: 16a város négyszögletű volt, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága egyenlő. 17Megmérte a falát is: száznegyvennégy könyök, emberi mértékkel, amely az angyalé is. 18Falának építőanyaga jáspis, és a város színarany, tiszta üveghez hasonló. 19A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette: az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, 20az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. 21A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg. 22Nem láttam templomot a városban, mert a mindenható Úr Isten és a Bárány annak a temploma. 23És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: 24a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. 25Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. 26A népek oda viszik be kincseiket és gazdagságukat, 27tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe. Az élet vize és az élet fája 1Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, és az Isten és a Bárány trónjából ered. 2A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. 3És semmi nem lesz többé átok alatt a városban, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt, 4és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. 5Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.” (Jel 21:1-22:1-5)
Nemrégiben a kezembe került egy LED-lámpa, és eszembe jutott róla egy ige, amit Jézus mond magáról:
„Én vagyok a világ világossága…” (Jn 8,12)
Azt hiszem, hogy erre a világosságra nagyon nagy szükségünk van, különösen akkor, amikor sokféle értelemben is mondhatjuk, hogy egyre hosszabbak az éjszakák, és egyre nagyobb a sötétség, a köd és a homály. Jézus azt ígéri, hogy ő a fény, a világosság: ez nekünk egy nagyon erős üzenet és bátorítás. De egyben identitás is, mert azt is mondja, hogy „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14). Most akkor egyes szám első személy, vagy többes szám? Hogy vagyunk mi benne ebben a küldetésben?
Amikor lekapcsoltam és jobban megnéztem ezt a lámpát, akkor azt láttam, hogy ez tulajdonképpen nem is egy fényforrás, hanem nagyon sok világító testnek az összessége, ez egy olyan LED-lámpa, ami sok pontból áll. Ezek különbözőek, mindegyikük a maga helyén van, lehet, hogy az erősségük, a beállításuk, a funkciójuk is más. Nem értek hozzá, de azt tudom, hogy amikor felkapcsolom, akkor valami egyet, valami közöset sugároznak tovább. Ami több, mint az egyén, ami több, mint a kicsi, ami több, mint csak az egyes: ez a közös, ez így egy egész.
Az jutott eszembe erről a lámpáról és erről az igéről, hogy így vagyunk mi együtt Isten országában. Akkor is, hogyha talán nagyon különböző helyeken, helyzetekben vagyunk. Lehet, hogy a gyülekezetnek sokféle tagjai vagyunk. Mást-mást élünk át a mindennapokban. De ott vagyunk egy gyülekezetben, a hatásunk innentől kezdve közös. Mi vagyunk a világ világossága. Vagy ahogy gyülekezetek élnek egy missziókerületben. Lehet, hogy nem is tudunk túl sokat egymásról, vagy nem dolgozunk együtt a mindennapokban, de együtt testesítjük meg azt, hogy Isten jelen van, és az ő országa működik. Akár az egész egyházunk az összes gyülekezetével, más evangéliumi közösségekkel, keresztényekkel együtt: egy közös hatás vagyunk, egy osztatlan világosság, ami Jézustól jön, ami Jézust sugározza tovább, és ami visszamutat Jézusra.
Kívánom, hogy ezekben az ünnepi napokban is tapasztaljuk meg ezt az egységet, miközben mindenki ott van a helyén, végzi a saját küldetését, megőrzi saját karakterét, beállítottságát – mégis része valami többnek, valami nagyobbnak, Isten országának, amely együtt világít és szerez Istennek nagyobb és nagyobb dicsőséget.
11 megtekintés Premier dátuma: 2024. nov. 24. Pesti Csaba lelkipásztor igehirdetése az 1Tim. 2:1-7 igeversek alapján. Karcagi Baptista Gyülekezet
„1Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, 2a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben. 3Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, 4aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. 5Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, 6aki váltságul adta önmagát mindenkiért, tanúbizonyságul a maga idejében. 7Azért rendeltettem hírnökül és apostolul – igazat mondok, nem hazudok –, hogy a hitre és az igazságra tanítsam a népeket.” (1Tim. 2:1-7)
Cím:
5300 Karcag, József Attila u. 11.
Lelkipásztor:
Pesti Csaba
Állandó alkalmak:
Szerda: 18 óra istentisztelet Szombat: 15 óra ifjúsági istentisztelet (minden hónap második szombatján) Vasárnap: 9.30 óra imaóra 10 óra istentisztelet 18 óra istentisztelet
Körzet: Bucsa, Rákóczi u. 16. – 5527; Kisújszállás, Kossuth u. 29. – 5310; Kunmadaras, Bacsó B. u. 11. – 5321; Poroszló, Fehéraklai u. 25. – 3388; Tiszaigar, Dózsa Gy. u. 20. – 5361; Tiszaszentimre, Kör u. 21. – 5322
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
