Világ világossága – adventi gondolatok

Nemrégiben a kezembe került egy LED-lámpa, és eszembe jutott róla egy ige, amit Jézus mond magáról:

„Én vagyok a világ világossága…” (Jn 8,12)

Azt hiszem, hogy erre a világosságra nagyon nagy szükségünk van, különösen akkor, amikor sokféle értelemben is mondhatjuk, hogy egyre hosszabbak az éjszakák, és egyre nagyobb a sötétség, a köd és a homály. Jézus azt ígéri, hogy ő a fény, a világosság: ez nekünk egy nagyon erős üzenet és bátorítás. De egyben identitás is, mert azt is mondja, hogy „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14). Most akkor egyes szám első személy, vagy többes szám? Hogy vagyunk mi benne ebben a küldetésben?

Amikor lekapcsoltam és jobban megnéztem ezt a lámpát, akkor azt láttam, hogy ez tulajdonképpen nem is egy fényforrás, hanem nagyon sok világító testnek az összessége, ez egy olyan LED-lámpa, ami sok pontból áll. Ezek különbözőek, mindegyikük a maga helyén van, lehet, hogy az erősségük, a beállításuk, a funkciójuk is más. Nem értek hozzá, de azt tudom, hogy amikor felkapcsolom, akkor valami egyet, valami közöset sugároznak tovább. Ami több, mint az egyén, ami több, mint a kicsi, ami több, mint csak az egyes: ez a közös, ez így egy egész.

Az jutott eszembe erről a lámpáról és erről az igéről, hogy így vagyunk mi együtt Isten országában. Akkor is, hogyha talán nagyon különböző helyeken, helyzetekben vagyunk. Lehet, hogy a gyülekezetnek sokféle tagjai vagyunk. Mást-mást élünk át a mindennapokban. De ott vagyunk egy gyülekezetben, a hatásunk innentől kezdve közös. Mi vagyunk a világ világossága. Vagy ahogy gyülekezetek élnek egy missziókerületben. Lehet, hogy nem is tudunk túl sokat egymásról, vagy nem dolgozunk együtt a mindennapokban, de együtt testesítjük meg azt, hogy Isten jelen van, és az ő országa működik. Akár az egész egyházunk az összes gyülekezetével, más evangéliumi közösségekkel, keresztényekkel együtt: egy közös hatás vagyunk, egy osztatlan világosság, ami Jézustól jön, ami Jézust sugározza tovább, és ami visszamutat Jézusra.

Kívánom, hogy ezekben az ünnepi napokban is tapasztaljuk meg ezt az egységet, miközben mindenki ott van a helyén, végzi a saját küldetését, megőrzi saját karakterét, beállítottságát – mégis része valami többnek, valami nagyobbnak, Isten országának, amely együtt világít és szerez Istennek nagyobb és nagyobb dicsőséget.

Áldott ünnepet kívánok!

Boros Dávid