Szeretem Istent, vágyom rá. Örülök neki, már attól is, ha csak rá gondolok.

Elfogadom Istent annak, aki: végtelen hatalom, aki mindennél bölcsebb, szeretőbb, igazságosabb és kiismerhetetlen.

Hallgatni akarom Istent a szélben, a könyvben, a zenében, a madarakban, a gyerekekben, a szemekben és belül magamban.

Megérteni akarom Istent, tudva, hogy teljesen nem érthetem meg, de azt egészen biztosan megérthetem, amire szükségem van, és amit ő akar, hogy megtegyek.

Örömmel megteszem, amit csak akar. Bármit kérhet, én is tőle. Aztán ő azt csinál, amit akar.

Kiöntöm neki a szívem: az örömöm, a bánatom, a kétségem, a bizalmam, a küszködésem, a keresésem, a kérdésem, a haragom, a csalódásom, a csodálatom.

Nyitott vagyok az előtt a jövő előtt, amit még nem ismerek, de amit ő készít számomra.

Engedem, hogy békéje betöltsön teljesen, amelyben elfogadom azt a tényt, hogy ő mindent kézben tart.

Vágyom arra, hogy bennem változtassa meg a dolgokat: a gondolataimat, az érzéseimet, a szándékaimat, a vágyaimat.

Tudom azt, hogy ő mindig hív valamire, valahova, hogy ezek a hívások egy eddig még nem ismert új világba hívnak.

Megtanulok csendben figyelni és várni rá.

Mindenemet felajánlom neki, vágyom arra, hogy használhassa mindenemet – aki vagyok és amim van – csodálatos világa építésére, terjedésére.

Engedem, hogy Isten megmutathassa tetteim igazi értelmét és tartalmát.

Vágyom elérni őt.

Nekem ezt jelenti imádkozni.


Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!


Köszönjük!

Köszönjük mindenkinek, aki idén a baptisták társadalmi szolgálatát támogatta adója 1+1%-ával!