MEÖT-konferencia – Keresztény teoretikusok, államférfiak és katonák háborúelméletei

437

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Szociáletikai Bizottsága és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közös konferenciát szervez „Keresztény teoretikusok, államférfiak és katonák háborúelméletei” címmel, ami 2019. április 25-én, csütörtökön 9 órakor kezdődik a MEÖT-székház (1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3.) első emeleti tanácstermében.

Orosz Gábor Viktor: Ellenállás és megadás. Dietrich Bonhoeffer gondolatai a háborúról és az erőszakról

Dietrich Bonhoeffer (1906–1945) evangélikus teológus és mártír 1934-ben ökumenikus konferencián vesz részt a dániai Fanoe-ben, ahol megtartja híres beszédét, amelyben olyan nemzetközi összefogást követel, amely kiveszi az emberek kezéből a fegyvereket: „Nem irányíthatjuk fegyvereinket egymásra, mert tudjuk, hogy így Krisztusra fognánk őket.”

Adolf Hitler hatalomra jutásával egy időben Bonhoeffer csatlakozik az egyházon belüli ellenzékhez. Szembefordul az egyház és az állam feltétlen együttműködésének igényével, és az elsők között ismeri fel a zsidókérdést. Ebből az időből származik híres mondata: a kerék a küllők közé eshet [es gelte dem Rad in die Speichen zu fallen], az egyház feladata tehát nemcsak az lehet, hogy „bekötözze a kerék alá került sebesülteket, hanem az is, hogy botot dugjon a küllők közé”. 1940-ben felmentést kért a katonai szolgálat alól, és konspiratív tevékenységet folytatott sógorával, Hans von Dohnanyival, Rüdiger Schleicherrel, valamint testvérével, Klaus Bonhoefferrel együtt. 1943. április 5-én letartóztatják Bonhoeffert, a Wehrmacht vizsgálati fogságban tartja Berlin-Tegelben. Ebben az időben írja leveleit Eberhard Bethgének, amelyek a Börtönlevelekben (Wiederstand und Ergebung) jelentek meg. Az előadás Bonhoeffer életén és teológiáján keresztül mutatja be a háború és az erőszak-alkalmazás lehetőségét és lehetetlenségét.

Fischl Vilmos: A háborúfelfogás változásai Luthernél

Luther teológiájában kétféle kormányzás jelenik meg, mellyel az Isten által kormányzott világ egészének két területét különbözteti meg. Az egyik kormányzás Isten országa, ahová azok tartoznak, akik hisznek Krisztusban. A másik kormányzás, a világ kormányzása pedig a nem keresztényeknek van. Luther élesen megkülönbözteti a kétféle kormányzást. A világi felsőbbség kezébe a kardot adja a külső rend és a béke fenntartásáért. A Krisztus kormányzásához tartozóknak nincs szükségük a világi kardra és a világi jogra. Ha tehát minden ember keresztény lenne, akkor nem lenne szükség se királyra, se kardra, hiszen a világi törvények nem az igaz emberek ellen, hanem a törvényszegők és bűnösök ellen vannak. A világi kormányzásban azonban a béke fenntartásához szükség van törvényre és kardra, a világi hatalomgyakorlás eszközeire, melyek nélkül a rend elképzelhetetlen volna. A kétféle kormányzás két különböző uralmat gyakorol, jelesül a lelki uralmat és a világi uralmat. A lelki uralom vezeti az embereket Krisztus uralma alá, a világi uralom pedig, a törvényszegők féken tartásával, a béke biztosítására törekszik. E két világot nem szabad összekeverni, hiszen aki a világot az evangéliummal kívánná irányítani, az teret engedne a törvényszegőknek, elszabadítaná az emberi lélekben megbúvó vadállatot. Ha pedig az egyházi dolgokat a világi karddal kívánnánk megoldani, annak az egyházon belüli képmutatás lenne az eredménye, mivel hitre senki sem kényszeríthető. 

Ujházi Lóránd: Kritikai észrevételek Szent Ágoston „háborúelméletéhez”

A negyedik századi egyházatyák közül kiemelkedik Szent Ágoston, ami a háborúra vonatkozó értekezést illeti. Ágostont az utókor az igazságos háború tana atyjának tartja, azonban – nem kisebbítve a szerző eszmetörténeti jelentőségét – az ismert ius ad bellum (háborúba vonulás joga) és a ius in bello (háborúban betartandó normák) – mellett számos olyan eleme és szempontja van az ágostoni örökségnek, amelyet a későbbi elemzésekben  nem sokszor vesznek figyelembe. Az előadásomban főképp ezekre a ritkábban tárgyalt kérdésekre összpontosítok. Tisztázom az Ágoston munkásságának megértését segítő alapparadigmákat, bemutatom azokat az ókori és keresztény szerzőket, akik valószínűsíthetően hatást gyakoroltak Szent Ágoston háborúról alkotott koncepciójára. Vizsgálom az emberi élet kioltásának etikai dilemmáját boncolgató korai műveit, és összehasonlítom azokkal a késői írásaival, amelyekben a háborúról már „összefüggőbb” elméleteket dolgozott ki.

Kaiser Ferenc: „Isten és a tengeri hatalom”, a vallás befolyása Alfred Thayer Mahan hadelméleti munkásságára

Közhely, hogy Alfred Thayer Mahan munkásságával születik meg a modern tengeri hadelmélet. Az amerikai teoretikus ugyanakkor nem csak hivatásos tengerésztisztként látott el szolgálatot, buzgó és meggyőződéses episzkopális keresztényként is – hite szerint – hazája érdekében dolgozott. A családjából hozott mély vallásossága – különösen lelkész nagybátyja, az egyháztörténész Milo Mahan volt az ifjú Alfredra nagy hatással – jól tetten érhető hadelméleti munkásságán is. Az előadás Mahan hadelméleti, illetve vallásos írásaira támaszkodva mutatja be, hogyan hatott a kettő egymásra.

Forgács Balázs: Morus Tamás (Thomas More) és B. H. Liddell Hart elméletei az indirekt hadviselésről

A háborús akaratérvényesítés indirekt módjának egyik első forrása Morus Tamás (Thomas More) Utópia című műve. A katolikus hite miatt VIII. Henrik parancsára kivégeztetett és a XX. században szentté avatott kora újkori államférfi egy általa elképzelt ideális világ, a Sehol-sziget bemutatása során a szigetet lakók hadügyét is ábrázolta. A szigetlakók hadügyét, a háborúról alkotott nézeteit tekintve komoly különbségek mutatkoznak a korabeli Európában jelentkező felfogásoktól, ugyanis a Sehol-szigetiek a háborúik során a fegyveres erővel történő akaratérvényesítés mellett nem katonai eszközöket is felhasználtak ellenségeikkel szemben. Az Utópia hadelméletének bemutatása mellett a tanulmány párhuzamot keres a XX. század egyik legnagyobb hatású angolszász katonai teoretikusa, B. H. Liddell Hart Stratégia című művében megfogalmazott hadviselési elvekkel is.

Padányi József: Ókori kínai klasszikusok a háborúról

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatói összeállították a kínai hadtudományi irodalom tizenhat – köztük több, magyar nyelven soha nem publikált – remekének gyűjteményes kiadását. Az írások a vezetéssel, a háború alapjaival, elméletével és eszközeivel foglalkoznak, máig érvényes megállapításokat fogalmazva meg. A tanulmány ezekből a gondolatokból válogat, elsősorban a háború fogalmával, illetve az erőszakhoz való viszonyulással kapcsolatos megközelítésekre figyelve.

Boda Mihály: A háborús igazságosság problémái és megoldásai Paul Ramsey keresztény etikájában

Az igazságos háború elméletének kezdete, az előzményektől eltekintve, a keresztény késő ókorba nyúlik vissza Szent Ágostonhoz. Ágostont követően a keresztény gondolatok, egyre kisebb súllyal, de egészen a 17. századig, Hugo Grotiussal bezárólag, meghatározták a háború igazságosságáról való gondolkodást. Grotius után azonban a háborús igazságosság témájában előtérbe kerültek a szekuláris elméletek (Kant), és azokon belül is a nemzetközi jogon alapuló elképzelések (Emerich Vattel). A 20. század 60-as és 70-es éveiben viszont a nemzetközi jogi megközelítések mellett ismét megfigyelhetjük a vallási vagy filozófiai alapokon álló elméletek újjáéledését, amelyek között elsőként kell említeni Paul Ramsey keresztény indíttatású, és Michael Walzer szekuláris perspektívájú írásait. A két szerző hasonló események hatására alkotta meg a saját igazságos háborúelméletét, amelyben különböző válaszokat adtak a háborús igazságosság olyan kihívásaira, mint hogy milyen esetekben igazságos háborút indítani (a háborúindítás problémája és az igazságos ok problémája), vagy hogy miképpen lehet elkülöníteni a háborúban támadható személyeket a nem támadható személyektől (a diszkrimináció problémája). Előadásomban a két, gyakorlatilag egy időben megjelent, ám különböző perspektívát képviselő elmélet válaszait kívánom bemutatni Ramsey-re koncentrálva.

Kliszek Noémi: Kultusz- és vallásszabadság a haderőben

A vallás és lelkiismeret szabad gyakorlása az emberi vagy alapjogok területén belül kitüntetett helyet foglal el. Ebben a kérdésben a történelem folyamán számos visszaélés történt – elég az ateista diktatúrákra vagy az államvallást kizárólagosan támogató kormányzatokra gondolni. Ezért a demokratikus államok jogalkotása, végrehajtása vagy akár a jogszolgáltatási fóruma érzékenyen reagál a kérdésre. A vallás- és lelkiismereti szabadság hatványozottan fontos terület a fegyveres testületeken belül. A kultusz kapcsán az egyes fegyvernemeknek régi hagyománya van, a vallási közösségek hivatalosan jelen vannak a fegyveres testületekben, a jogalkotó pedig biztosítja mind egyénileg, mind közösségileg a vallásgyakorlást. Ugyanakkor számos nyitott kérdés merül fel, amely a kultusz formájának időszerűségét, a vallási közösségek és az állam együttműködési formáit illeti. Az előadásban nemzetközi összehasonlításban, de alapvetően a Magyar Honvédségben megvalósuló kultusz- és vallásszabadságot mutatom be a kérdés nagy teoretikusainak kritikai reflexióin keresztül.