Megjelent tiértetek!

1136

„Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén megjelent tiértetek, akik általa hisztek Istenben…” (1Pt 1,20–21)

Egyre sötétebb van ilyenkor decemberben. Hamarabb, hosszabb ideig. Amikor felkelünk, még sokszor teljes a homály. Villanyt kapcsolunk. A fény körberagyog, és indulhat a nap, végezhetjük a napi feladatokat.

2000 éve Valaki a megjelenésével „felkapcsolta a világítást”. A mennyei, az örökkévaló fény bevilágította a betlehemi mezőket, az istállót, a szíveket, majd Názáretet, Izrael földjét, Jeruzsálemet, a Golgotát. Világosság ragyogott a pártusokra, a médekre és az elámitákra pünkösdkor, világosság a pogányokra szerte a Római Birodalomban. Majd terjedt tovább a korokon és mérföldeken át hozzám, hozzád.

„Nálunk is fölkapcsolták a villanyt!”

Amikor Jézus Krisztus megjelenik, az olyan, mintha a menny bevilágítana közénk, mintha valaki kinyitna ott fent egy ablakot, hogy beáradjon az Isten mindent érthetővé és mássá tevő fénye.

Amikor ő megjelenik, akkor múlik a sötét, a hideg, a remegés, a jaj, és ébred a mosoly, az öröm és a tisztaság. Látunk, hisz világos van. Látunk, bár világunkban egyre sötétebb van…

A Szentírásban számtalanszor látjuk ezt a „fénybetörést”. Az Úr megjelent Ábrahámnak, éjszaka megjelent Jákobnak, majd Mózesnek, Gedeonnak, Salamonnak, Józsefnek is álmában.

Aztán feltámadása után megjelent a tanítványoknak, Tamásnak, az 500 testvérnek, a „torzszülött” Pálnak… végül nekem is. Sok éve volt. Pécsett, az imaházban. Aztán újra meg újra. Útjaimon, hajnalokon, igekeresés közben, megtérésre síró arcon, szeretetbe feledkező mosolyban. Testvérek között, ellenségek között, imában és szerte a világban. Megjelent és fölkapcsolta a mennyei fényt, hogy lássak az utamon, hogy láttathassam a célt, és hogy magam is fényben élhessek. Megjelent. Ezt a szót ízlelgetem, és nem tudok betelni vele. Hát jelenjen meg ezen a karácsonyon is a szószékeken, az imaházakban, az otthonokban, az összekulcsolt kezűek előtt, a sötétségben bolyongóknak!

Ne elégedjünk meg szép beszédekkel, kedves hangulattal, jót akarással, csillogó körítéssel! Amolyan ragyogó-félelmetes megjelenésre várjunk, mint amilyet a betlehemi pásztorok éltek át. Isten ezt akarja megadni, hiszen ő üzeni: „Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek…”

Ilyen áldást kívánok mindannyiunknak az ünnepen!

Papp János
egyházelnök