Gyülekezetünk első avatási Istentiszteletén a „mélyre eveztünk”

3365

Bereczki Lajos testvérünk fogalmazott így az Új Remény Baptista Gyülekezet első presbiter és diakónus avatási Istentiszteletének végén.

2017. október 22-e 16 éves gyülekezetünk életében fontos fordulópontot jelentett, és meghívott családtagjainkkal, vendégeinkkel együtt mindannyian átélhettük Istenünk szent munkájának jelentőségét és súlyát.

Kovács Géza testvér

Ünnepélyes istentiszteletünket a mi Urunkon kívül megtisztelte még Kovács Géza bácsi nyugalmazott lelkipásztor, Papp János az MBE elnöke, és Dr. Szűcs Zoltán testvér a Presbiteri Tanács képviseletében, akik Tóth Sándorral a gyülekezetünk lelkipásztorával együtt, az Úrtól kapott szolgálatuk egységében öt vezető testvérünket avatták gyülekezetünk hivatalos elöljáróivá.

Sipos Márk köszöntése

Az istentisztelet alkalmat adott arra is, hogy Papp János testvér köszöntse Sipos Márkot a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet lelkipásztorát az MBE lelkészkarba történő felvétele alkalmából és részére átadja a szolgálati levelet. Öröm volt együtt ünnepelni a szegedi leánygyülekezetünk tagjaival, akik közül többen részt vettek az ünnepi istentiszteleten is.

Avatás

Az avatandók már eddig is, évek óta házi csoportokat, és más szolgálócsoportokat vezettek, vagy igét hirdettek a közösségünkben. Felavatásukat gyülekezeti szavazás előzte meg, amit nem kevesebb, mint négy év előkészület után szerveztünk meg, az Úr különleges vezetésével.

Felavatottjaink:
Nagy Sándor (diakónus)
Szabó Szilárd (diakónus)
Szabó Tibor (diakónus)
Szarka János (presbiter)
Tóth Árpád (presbiter)

Bereczki Lajos lelkipásztor

Papp János egyházelnök avatandó testvéreinket prédikációjában a gyülekezeti elöljárói élet sokszínű felelősségének vállalására bátorította. Majd Dr. Szűcs Zoltán testvér az avatás során fogadalomtételben vezette őket, végül Kovács Géza bácsi szólt bátorító igei gondolatokban leendő elöljáróinkhoz és a gyüelekezet(ek)hez saját tapasztalatai alapján:

„Krisztusért szenvedni boldogság. Ami legtöbbször az elveszettekért, és elmaradozókért való szenvedő könyörgést jelenti a térdeinken.”

1 hozzászólás