Gondolatok a felkészítő hétvégéről

1835

Nem gondoltam volna, milyen komoly felkészülést követel egy olyan tábor, mint az országos ifjúsági hét. Számomra ez az első olyan több száz fős rendezvény, amin szervezőként veszek részt. Szavakkal le sem lehet írni, micsoda óriási szükségem volt a lelki-szellemi értelemben vett „felkészítésre”.

Az egyik csoportvezető a vasárnap esti alkalmon – amit a szemesi imaházban tartottunk – elmondta, úgy érzi, többen is komoly terheket hoztunk magunkkal a személyes élethelyzetünkből. Valamit nagyon tudott, mert részemről telibe talált a gondolataival.

Az este során nyilvánvalóvá vált, milyen sokat jelent ez a szolgálat és maga a tábor a szolgáló fiatalokkal – csoportvezetőkkel, adminisztrátorokkal – az ifjúsági misszió vezetőinek. Kovács Dániel több mint tíz év munka után tette le ezt a szolgálatot.

Fotó: Szabó Anna
Fotó: Szabó Anna

Számomra mindig megrendítő meglett férfiakat elérzékenyülni látni, főleg akkor, amikor ez krisztusi szent örömből fakad. Arra emlékeztet ez, milyen felbecsülhetetlenül fontosak vagyunk Istennek – sokunkat elképesztő nyomorúságból és mélységből emelt ki. Másokat a közönyből és a bizalmatlanságból, a hitetlenségből váltott meg.

Nem tudom, milyen változásokat akar Isten eszközölni a hétfőn megérkező táborozókon. Azt viszont tudom, hogy a bennem végbemenő változásokért kizárólagos felelősségem van. Hiszen megkaptam a bátorításokat, a kivételes vezetők tanításait, példaképeket, akiknek az életét közvetlen közelről figyelhettem. Most már az én feladatom, hogy példaképpé váljak másoknak, felemeljek másokat, és hogy Krisztushoz vezessem azokat, akiket Isten „előre kiválasztott” igéje alapján.

Azért imádkozom, hogy se én, se bármely más tagja a szervezőgárdának ne legyen gátja Isten Szentlelke kiáradásának. Komoly szüksége van rá ennek a nemzedéknek is.