Fent voltunk a hegyen

A Gyulai Baptista Gyülekezet tábora

887

Az idei nyarunk sok programmal kezdődött. Egy hét angol-, majd két hét gyermektábor után készültünk a gyülekezeti kirándulásra. Idén Erdélybe utaztunk a Retezat Nemzeti Parkba. Sok előkészület előzte meg az utazást, mivel több mint 120-an jelentkeztek a táborba.

A tábor lelki témája életünk ideje volt. Végigjártuk az életutunkat, előadásokat hallgattunk a család, a munka, a pihenés, a csendesség idejéről, majd kis csoportokban dolgoztuk fel a felmerült kérdéseket. Jó volt tapasztalni, ahogyan Isten megnyitja szíveinket egymás felé. Őszinte beszélgetések jellemezték az egész hetünket.

Egyik este vendégünk volt Bódis Miklós testvér, aki a hátszegi medence egyetlen magyar nyelvű lelkipásztora. Kis közösséget vezet kitartóan immár húsz éve. Tanulságos volt bizonyságtétele, melyből láthattuk, hogy Isten a nehézségeken is keresztülvezeti az embert. Bódis testvér nyomatékosan beszélt arról, hogy ragadjuk meg a megtérés lehetőségét, ne szalasszuk el a kegyelmi időt!

A tábor vezetője, Jonica testvér is bizonyságot tett a táborban folyó missziós munkáról, elhívásról. Minden évben hátrányos helyzetű gyermekeket táboroztatnak a Retezáton Románia legszegényebb vidékéről. A táborokban 150 gyermek vesz részt, többségük életében először hall Jézus Krisztusról. Jonica testvér beszámolt arról, hogy hatalmas csodákat élnek meg a táborokban.

A lelki programok mellett két nap kirándulást is szerveztünk. A bátrabbak megmászták a Retezát hegyeit. Fent voltak közel 2500 méter magasságban. Akik nem vállalták a hosszú túrát, azok elmehettek Dévára és Vajdahunyadra várat és várost nézni. Jó volt látni a történelmünk szempontjából fontos helyszíneket élőben.

Meglátogattuk az őraljaboldogfalvai református templomot, mely XIII. századból származó freskókat tartalmaz.

Egyik napon kipróbálhattuk a táborban a falmászást, és lecsúszhattunk a kötélpályán is. Nagy élmény volt ez fiatalnak és idősebbeknek egyaránt. Isten áldását tapasztaltuk a záróalkalmon, amikor lelkipásztorunk arra hívta fel a gyülekezet figyelmét, hogy tegyünk egy lépést Isten felé. Voltak ketten, akik megtették az első lépést, és átadták életüket Jézus Krisztusnak. Isten áldja az új életüket! Mások odaszánták magukat a bemerítésre, a szolgálatra, a megszentelődésre. A látható döntéseken túl is tapasztaltuk, hogy az Úr sok mindent végzett a szívekben, kapcsolatokban. Bízunk a reményteljes folytatásban!