Fekete-fehér vonzalomban – A Tóka család orgonistái

3067
Tóka Szabolcs és Tóka Ágoston a Hermann László Zeneiskola nagytermében Fotó: Koppán Viktor

A Tókák. Apa és fia. Mindketten orgonisták, mindketten tanítanak és mindkettőjüknek fontos Bach zenéje. Á, Tóka Szabolcs fia! – mondogatják Ágostonnak Fehérváron. És: „Tóka Ágoston papájának tetszik lenni?” – hallja olykor Szabolcs Budapesten.

(E rovat történetében nem gyakori a kettős portréinterjú, ahogy az sem, hogy a riporter az alanyokkal készült beszélgetést tegeződve közli. Ám a régi ismeretség és barátság – a tiszteletet természetesen nem mellőzve – ezúttal talán megenged egy újabb ritka kivételt.)

– Hogy kezdődött a zenei pályátok?

Tóka Szabolcs: Édesapám lelkész volt Borsod megyében, s nálunk otthon a családban mindig énekeltek. Kiskoromban Pest megyébe költöztünk, Albertirsára. Akkoriban ott a fiatalok 90 százaléka járt zeneiskolába, így persze mi is, engem öt és fél évesen korengedménnyel felvettek. De akkoriban csak hegedűt meg zongorát lehetett választani, nálam egyből eldőlt, hogy nem a hegedűt választom. Pár év után közöltem édesanyámmal, hogy én orgonálni akarok. Akkor voltam hetedikes, és hetente feljártam Pestre a II. kerületi zeneiskolába, mert csak ott volt orgona tanszak, Kárpáti József tanár úr kezdett el velem foglalkozni.

Tóka Ágoston: Kiskoromban apu gyakran vitt magával, nyilván valahol egyértelmű volt, hogy lesz közöm a zenéhez. El is kezdtem zongorázni itt, a fehérvári zeneiskolában, aztán hat év után abbahagytam és elmentem az Arakba futni. Sakkoztam és a történelem is érdekelt.

T. Sz.:De a fekete-fehér iránti vonzalmad szerencsére megmaradt…

T. Á.: Apa lemezei kapcsán mégis eljöttem Korb Tamáshoz tanulni, és teljesen beleszerettem a hangszerbe, úgyhogy 16 évesen eldöntöttem, hogy én is orgonista leszek. Vácra jártam zeneművészetibe, elég kemény volt, reggelente fél 7-re mentem gyakorolni, suli előtt. De így alakul ki a mesterségbeli tudás, hogy az ember elvacakol egy-egy apró részlettel, kigyakorolja. 2008-ban felvételiztem a Zeneművészetire, 2013-ban volt a mester diplomakoncertem a Műpában. Apu is ott volt.

– Együtt is koncerteztek. Ki hogy fér meg a dudástársával ebben a „csárdában”?

T. Sz.: Teljesen jól működik. Ezen a budapesti koncertünkön több szempontú volt a műsor-összeállítás. Miután ez egy gyülekezet, fontos volt a liturgia kísérése, de az is, hogy a hallgatóságnak bemutathassuk a különböző zenei korszakokat. És benne volt az improvizáció, amelyet mindketten nagyon szeretünk.

– Egyforma a zenei ízlésetek is?

T. Á.: Az biztos, hogy Bach mindkettőnk számára fontos. Elsősorban a lelkiség, amelyet a zenéje közvetít: a magas szintű gondolatokat is egyszerűen, befogadhatóan adja át. Bármikor játszod a Máté-passiót vagy a János-passiót, könnyen végigkövethető a bibliai történet a zenében, s az emberek mindig megkönnyezik.

T. Sz: Kisgyermek koromtól szeretem Liszt műveit. Mind a zongoradarabjait, mind az oratorikus műveit. A magyar zeneoktatásban is elévülhetetlen érdemei vannak. Amikor Tatára járta – ahol a közelmúltban tanítottam –, a kocsiban vagy tízszer meghallgattam egymás után a Les Preludest, egyszerűen nem tudtam magam kivonni a hatása alól.

– Ágoston, volt egy nagyon jó sorozatod a világhálón, mi lett vele? Egyáltalán: hogy kerül egy orgonista a Facebookra?

T. Á.: Igen, három évig mindennap feltettem egy videót, amelyen mindig egy orgonista játszott különböző országokból, helyszíneken, orgonákon. Meg akartam mutatni, mennyire sokoldalú a hangszer. De aztán egyre több elfoglaltságom lett, abbahagytam, pedig sokaknak tetszett (csak egy ismerősöm sokallt be és tiltotta le a videóimat), és én is rengeteget tanultam belőle.

– Melyikőtök az elfoglaltabb? Apa vagy fia?

T. Sz.: Ez a kérdés hamarosan már hármunkra fog vonatkozni, ugyanis a harmadik Tóka, Melitta lányom jelenleg a Zeneakadémián elsőéves karvezető szakos. A családi összefonódás azon is tetten érhető, hogy Ágoston készítette fel zeneelméletből.

T. Á.: Én általában két-három hónapra előre szoktam beírni a naptáramba a dolgokat, de most úgy néz ki az idei évem, hogy júniusig gyakorlatilag tele vagyok. Budapesten a Baptista Teológiai Akadémián óraadóként lelkészeket tanítok, a célom, hogy alapszinten bármilyen billentyűs hangszeren tudjanak játszani. Tatabányán gyerekeket tanítok heti két napon, és lesz koncertem a reformáció évében szervezett Zenei hitvallásaink hangversenysorozatban is.

T. Sz.: Február óta ismét dolgozom Fehérváron a zeneiskolában: a zongora kötelező és a zongorakorrepetítor a két tanszakom. Harminchárom éve tanítok. Még mindig inspirál, pedig ennyi idő alatt az ember nagyon sokféle helyzettel találkozik. Ma a diákok könnyebben feladják, hamarabb kijelentik, hogy ha valami elsőre nem megy, úgysem fog menni soha.

T. Á.: Én is azt tapasztalom, hogy eléggé hiányzik manapság a felelősség vállalása, a kitartás. A hangszeres tanítás ereje pedig erre kifejezetten jó. Egyébként szigorú vagyok, ha az adott hónapra elvárt darabokat a diákom nem tanulta meg, elég csúnyán nézek. De nagyon sok vidámság, nevetés is van az órákon, s ez jó.

T. Sz.: Kápolnásnyéken is tartok órákat, vannak pici tanítványaim is. Tanulunk indulókat is , Strausst, Schubertet, és képzeljétek, a múltkor egy kisfiú olyan kigyakorolva hozta a darabot az órára, olyan kartartással, olyan ujjtechnikával játszotta! Komolyan mondom, majdnem kicsordult a könnyem.

Kocsis Noémi

Forrás: http://feol.hu/kultura/szekesfehervar-orgonamuvesz-toka-csalad-tanar-1819997