„Azon a helyen, ahol Jézust keresztre feszítették, volt egy kert. A kertben pedig volt egy új sziklasír, ahová még senkit nem temettek.” (Jn 19,41)
A tanítványok, akik éveken át kiválasztottaknak és megkülönböztetetteknek érezhették magukat, a keresztre feszítés után szétrebbentek.
A titkos tanítványok, akik eleddig csak a szívük legtitkosabb szegleteiben forgatták a gondolatot, hogy talán ő a Messiás, most már nem tudnak tétlenek maradni, és félelmeikkel szembeszállva cselekszenek, de csak temetnek.
Micsoda tiszta pillanata ez a szívek valódi szándékainak. Lelepleződnek a számítgatások, összetörnek a tarthatatlan álmok és elvárások, széthullanak a hamis vallásosság kövei, ugyanakkor megmarad és letisztultan megcsillan a tisztelet, a nagyrabecsülés is. És mindez milyen fontos része annak a folyamatnak, ahogy az elveszett ember „megtaláltatott” lesz.
Ha semmit nem remélhetnénk Jézustól egész életünkben, csak lehetőségünk nyílna arra, hogy szeressük őt, készek lennénk rá?
Minden kapcsolat, amiben mozgunk és létezünk, igényli, hogy a válaszunk ez legyen: szeretem pusztán önmagáért, viszszavonhatatlanul, számítások nélkül. Isten így szeret, ez nem kérdéses. De én tudok-e így szeretni embert és Istent?
A sajtoszolgalat@baptist.hu e-mail címre várjuk a híreket, tudósításokat, riportokat. Legkésőbb az eseményt követő nap küldjük be a híradást.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
