A hónap igéje:

„…az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számonkéri tőletek a bennetek élő reménységet.” (1Pt 3,15)

A hónap gondolata:

Könnyű azoknak együtt ünnepelni közös rokont, barátot vagy ismerőst, akik nagyon nagyra tartják az ünnepeltet.

Mert ilyenkor még a meglevő nézetkülönbségek sem számítanak az ünnepléskor, csak az ünnepelt. Ezért a legjobb készülődés a közös adventi és karácsonyi ünneplésre az, hogy Krisztust tartjuk a szívünkben a legtöbbre: egyedüli szentnek és imádottnak. Krisztus őszinte imádatán és szeretésén kívül semmi nem fogja jobban összeszervezni, eggyékovácsolni a családot, a gyülekezetet.

Ilyenkor kérés vagy számonkérés nélkül is tele vagyunk szívbéli örömmel Jézus iránt, és ez feloldja közöttünk is az esetleges gátakat. Ilyenkor maguk a mindennapok is ünneppé válnak. A lélek könnyű, a levegő tele van szeretettel, s az ember nem érez akadályt, ami gátolhatná ebben. Teljél meg hát Krisztus imádatával, szeretésével, és azt fogod tapasztalni, hogy ez az örömöd átterjed másokra is! Krisztus mágnesként fog örömmel egymáshoz vonzani benneteket, hogy még nagyobb legyen a közös ünnep.

A hónap gyakorlata:

Mindennap keresd annak a lehetőségét, azzal törődj, ami egyre jobban felébreszti benned Krisztus szerető és csodáló imádatát! Talán az elcsöndesedés, talán az éneklés, talán versek olvasása, talán a róla szóló próféciák. Neked kell megtalálnod azt, ami felerősíti benned az utána való vágyat, a róla való gondolkodást, az ő keresését, az elmélyedést benne: az imádatát.

A hónap imája

Nem láthat bár e földi szem,
Jézus, tiéd vagyok.
Bár arcod felhő rejti el,
Mégis felém ragyog.

Képed betölti lelkemet,
Utam bármerre visz.
Tudom, hogy szent kezed vezet,
Ha azt nem látom is.