Közel 400 regisztrált részvételével zajlott a VII. Protestáns Cigánymissziós Konferencia. Öt felekezet hívei, pünkösdiek, baptisták, metodisták, reformátusok és evangélikusok érkeztek az ország minden részéből Békésre azért, hogy együtt dicsőítsék az Urat.

A találkozó címe és témája: „Áldom az Urat mindenkor”. Az egész napon át tartó, február 12-én életre hívott rendezvénynek a békési baptista imaház adott otthont, ahol részt vett Sztojka Attila romaügyi kormánybiztos, a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság főigazgatója is. Az áldást mondó ének hangja messzire szállt, százfelé vitte hírét, hogy az öröklét öröme betöltötte a szíveket.

A résztvevők az ország minden tájáról érkeztek, és bár az online eseményeknek is megvannak az előnyeik, a közös dicsőítést, a szeretetteljes testvéri közösséget nem pótolhatja semmi. Ahogyan az ige mondja a Máté szerinti evangéliumban: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

Békés polgármestere, Kálmán Tibor kiemelten fontosnak tartotta, hogy részt vegyen az eseményen. Mint mondta, a város sok szempontból szerencsésnek tekinthető, például azért is, mert az egyházak képviselői jól együtt tudnak működni, ez a fajta, a konferencián is megtapasztalható közös munka országos viszonylatban is példaértékűnek tekinthető. – Ha megfogjuk egymás kezét, akkor tudunk előrébb lépni – hangsúlyozta. Durkó Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymissziójának vezetője ismertette, hogy a Cigány Módszertani és Kutató Központ tíz évvel ezelőtt jött létre. Az intézmény egyik fő célja az, hogy hátteret biztosítson az országos protestáns cigánymissziós fórum részére. A fórum öt protestáns egyház, a református, az evangélikus, a baptista, a metodista és a pünkösdi egyház részvételével működik, konferenciákat szerveznek, kiadványokat készítenek, összehangolják a munkát, hiszen, mint mondta: az aratnivaló sok, a munkás pedig kevés. Sok tennivaló van tehát, és azt gondolták, hogy együtt könnyebben célt érhetnek, előrébb juthatnak, ha megosztják tapasztalataikat és a jó gyakorlatokat. A két évvel ezelőtti alkalom a debreceni református nagytemplomban volt megtartva, ahol 1500 cigány újjászületett ember dicsérte az Urat, és együtt kapott az igehirdetések által isteni útmutatást. Ezek a konferenciák arra is jók, hogy a testvéri kapcsolatok épüljenek, erősödjenek.

Patkás Rita, a baptista egyház cigánymissziós koordinátora azt emelte ki, hogy az ilyen és ehhez hasonló konferenciák az összefogásról szólnak, amikor felekezeti és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül a résztvevők együtt dicsőíthetik az Urat. – Együtt tanulhatunk az elhangzott előadásokból, bizonyságtételekből, együtt épülhetünk és tervezhetjük a közös jövőt, Isten országának építését – mondta. – A felekezeti tapasztalatok alkalmasak lehetnek arra, hogy érzékenyebbé tegyük a társadalmat, felhívhatjuk a többség figyelmét arra, hogy igenis lehetnek változások. Szükség van az összefogásra, arra, hogy odafigyeljünk egymásra, és a keresztény értékek mentén közös erővel lépjünk fel.

Rézműves Miklós Nyírvasváriból érkezett Békésre, ahol összesen 15 falu tartozik a hatáskörébe. Kevés idő van a találkozásra, kevés idő van a beszélgetésre, az ilyen alkalmak az ő számára leginkább a közösségépítést szolgálják – húzta alá, hozzátéve: a testvéri, baráti kapcsolatok ápolása igenis fontos, erre is érdemes hangsúlyt helyezni. – Jó találkozni, egymást átölelni, s megkérdezni, hogy vagy, mi történt veled az eltelt időszakban – részletezte a testvéri szeretet tényleges megnyilatkozásait. Kérdésünkre kifejtette, a romák körében kifejezetten lényeges a tanulás, legalább egy jó szakma megszerzése, és természetesen az egy igaz Istennel való kapcsolat kiépítése.

Péter Pál Szegedről jött, s a pünkösdi cigánymisszió munkatársaként, illetve lelkipásztoraként tevékenykedik, elmondta: nagyon fontos, hogy ilyenkor együtt figyelhetnek Istenre, együtt áldhatják az Urat. Mint leszögezte, a népünknek szüksége van arra, hogy Istenre mutassunk és Istenről gondolkodjunk, s tegyük mindezt együtt, közösségben. A konferencia tanításai is erről szólnak, hogy minden időben, mindenkor áldani tudjuk a Teremtőt. Ma Magyarországon az a legfontosabb, integrációval összefüggő feladat, hogy belássuk, egyedül gyengék vagyunk, és szükségünk van a képzésre, szükségünk van a tanulásra, valamint szükségünk van az Isten általi növekedésre, a jó irányba történő változásra.  

Kurdi Zoltán metodista lelkész, a Magyar Metodista Egyház cigánymissziójának referense az eltelt időszak tapasztalatairól szólva azt közölte: kifejezetten örülnek annak, hogy a cigány gyülekezetek is tudtak online működni, de a személyes találkozások értékét egyáltalán nem szabad lebecsülni. Az integráció szempontjából is kiemelten fontos a cigány testvérek jelenléte, szolgálata. Példaként, kifejezett pozitív fordulatként említette, hogy ma már sokszor előfordul, hogy a tehetősebb roma hívők anyagilag is segíteni tudják és akarják is támogatni a nem annyira tehetős, sok szempontból nehéz helyzetben lévő nem roma testvéreiket. Már nincs annak túl nagy jelentősége, hogy ki milyen származású, kizárólag az számít, hogy testvérek vagyunk Krisztusban – húzta alá végül.

Balogh Krisztián baptista testvér Nagykerekiből bizonyságtételében megosztotta a résztvevőkkel, hogyan éli meg hitét és áldja az Urat nem hívő családja körében. – Hét testvér közül én vagyok az elsőszülött. Isten kegyelme két évvel ezelőtt talált rám. Öt éven keresztül kábítószereztem, nagyon nagy mélységeket éltem meg – kezdte megtérése történetét. – Amikor legmélyebben voltam a kábítószerben, Isten megjelent mellettem egy reggelen, és a szívemhez szólt, amivel egyidőben megtapasztaltam a szabadulást is. Egyik percről a másikra semmissé vált számomra a drog, a cigaretta. Életemben először úgy láthattam magam, ahogyan Isten lát engem: elveszett bűnös, akinek kegyelemre van szüksége. Életemben először megszólítottam Istent a magam egyszerű szavaival, és Isten meghallgatott. Teljesen megváltoztatta az életemet, teljesen más erkölcsi alapot adott az életemnek. Azóta lett munkám, tanulok, de a családommal élek, ahol más nem hívő. Szégyellem, de a győzelmek mellett nem vagyok mindig békés, ki tudnak hozni a sodromból. De Pál apostol filippibeliekhez intézett szavai bátorítanak: „Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” Isten elkezdte bennem a jó munkát, megszabadított, de nagyon sok mindenben kell még változnom. Viszont a próbákat, vagy ami rossznak látszik, Isten a javunkra fordítja, a jellemünket formálja és felkészít a szolgálatra. Hiszen „akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik”… Sokszor nem értjük, mi miért történik az életünkben, de utólag felismerjük Isten tervét. Sokáig zúgolódtam, miért kellett szegény családba, cigánynak születnem… De Isten megértette velem, hogy a jellemem formálásával készít fel a szolgálatra. Megértette velem, hogy az Úr Jézust elhagyta az apja a kereszten, azért, hogy engem soha ne hagyjon el. – Krisztián összegzően hangsúlyozta: – Ez az én motivációm arra, hogy mindennap felvegyem a keresztemet, és megharcoljam, hogy áldássá legyek a nem hívő családomban, a nem hívő munkahelyemen. Méltó rá a megöletett Bárány. Nem az áldásokért, nem a gondviseléséért, hanem egyedül azért, mert meghalt helyettem, és szeret az Isten. Dicsőség őneki!

Dicsőség Istennek az ő megkezdett jó munkájáért a cigányság körében is!

Erdei-Kovács Zsolt