BTESZ: bemutatkoznak munkatársaink

Tanulni és fejlődni – Mizsik Viktória

2889
Mizsik Viktória

Céltudatos, kreatív, színes egyéniség. Ezzel a pár szóval jellemezném elsősorban, de ennél sokkal többről van szó. Mizsik Viktóriával, a BTESZ sajtóreferens-asszisztensével beszélgettem.

Kezdjük a legelején. Hogyan kerültél a BTESZ csapatához?

A BTESZ-hez a gyakorlatom után kerültem tavaly. Krízishelyzet állt be az életemben több szempontból is, nagyon szerettem volna dolgozni. Egy barátom ajánlására beadtam önéletrajzomat Dudás Zsuzsannához (a szenvedélybeteg-ellátás akkori vezetője), mivel úgy hallottam, épp keres valakit segítőnek. A válasza akkor nemleges volt, de rövidesen felhívott, hogy a sajtóreferensnek, Szöőr Beának szüksége van valakire. Már eleinte rengeteg segítséget kaptam a vizsgatételeimhez, olyan szakértelmet, tudást biztosított, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jó eredményt értem el. Nagyon motiváló vele dolgozni.

Tavaly ősszel volt egy kiállítás a szervezetnél, ahol kiderült rólad, hogy divattervező végzettséged van. Gondolkodtál már azon, hogy később ezzel is foglalkozz?

Persze, a későbbiekben szeretnék foglalkozni divattervezéssel, amit tinédzserként ’álmaim munkájának’ véltem. A rajzolás továbbra is nagy szenvedélyem, a mai napig követem a divat alakulását, mindig akadnak ötleteim. Nem újat alkotni nehéz, hanem vevőközönséget találni rá.

Honnan jött az írás iránti érdeklődésed?

A véletlennek köszönhetem, hogy elindultam ezen a pályán. Régebben is kacérkodtam már írással, középiskolás éveim alatt, ahol a kedvenc magyartanárom, R. Szabó Zsuzsa is erre biztatott. Maga az egyetem akkoriban nagyon távol álló dolognak tűnt a művészszemléletemhez, úgy éreztem, nem az én helyem. Érettségi után a divattervező-iskola felé vettem az irányt. Háromévnyi divattervezés, rajzolás és kitartó munka ébresztett rá, hogy bármire képes vagyok, még arra is, hogy felvegyenek az egyetemre. A moderátor szak külön öröm volt, az, hogy a háttérben munkálkodhatok, írásban sokkal jobban ki tudom fejezni a gondolataimat.

Milyen számodra a BTESZ-nél dolgozni?

Nagyon szeretem a munkámat, ez főként annak is köszönhető, hogy friss diplomásként már olyan tudás volt a kezemben, ami biztos pontot adott számomra. Vallom, hogy az embert a tanulás viszi előre. Ma már könnyedén írok beszámolókat, hivatalos leveleket, pontosan tudom, mit és hogyan fogalmazzak meg, hogyan lépjek kapcsolatba emberekkel.

Mi érdekel még az íráson és a divaton kívül?

Nagyon szeretek olvasni, rajzolni, nyelveket tanulni szabadidőmben. Érdekelnek más kultúrák, szívesen nézek ehhez kapcsolódó dokumentumfilmeket is, kifejezetten érdekel Dél-Korea világa.

(Dél-Koreánál elmosolyodik, ezért megkérem, hogy fejtse ki bővebben.)

Annyira megragadt a fantáziámban, hogy egyre több dolog kötött hozzá. A koreai nyelv tanulása egy hirtelen jött ötlet volt, Debrecenben lehetőség nyílt rá egy anyanyelvi tanárnő által. Ott ismertem meg néhány barátomat, akikkel megalakítottuk a Debreceni Koreai Kulturális Egyletet (DKKE). Időközben a Budapesti Koreai Kulturális Központ munkatársainak írtam blogcikket. Aztán jött egy nagy ugrás, és a Korea.net tiszteletbeli riportere lettem. Azóta eltelt egy kis idő, nem fakult meg a Dél-Korea iránt érzett vonzódásom, csak más aspektusból nézek rá. Csodálatos ország, tele lehetőségekkel. A DKKE a mai napig működik, de már egy ideje nélkülem.


Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!