„Boldog ünnepeket!”

Az egész karácsonyi történetben az ragadott meg a legjobban, hogy ott, a betlehemi éjszakában a karácsonyi angyal nagy örömet hirdetett az ámuló pásztoroknak: „Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”

Nagyszerű dolog, amikor valaki jó hírrel jön valahonnan. Hiszen annyi rossz hírrel van tele a világ: napilapjainkból, a rádióból, a tv-ből, egymás szájából annyi félelmetes, aggasztó, szomorú hírt hallunk, hogy szinte azt lehetne mondani, hogy semmire nem vágyik jobban az emberiség, mint valami igazán örvendetes, megnyugtató, reményt adó jó hírre! De nem olyanra, hogy kétszeresére emelik mindenkinek a fizetését, vagy hogy megtalálták a nagyhatalmak a kölcsönös megértés módját, amelyik emberöltőkre kizárja a háború lehetőségét, hanem valami megbízható, hiteles, igazi nagy örömhírre! Mintha Isten azért engedné mindenféle rossz hírrel megfélemlíteni az emberiséget, hogy megértsük végre, hogy igazi örömhír nincs is más, mint amit ő hirdet és üzen! – Nos hát:

1. A karácsonyi esemény egy nagy örömüzenet!

Így is adja tudtul az angyal: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz…” A Biblia eredeti szövegében szinte egymásra halmozódik az „öröm” szó. A bibliatudósok azt mondják, szó szerint alig lehet lefordítani magyarra. Valahogy ilyenformán lehetne: Örömhírül mondok nagy örömet nektek, mely az egész népnek öröme lesz! Ezt az emberi szavak tartalmán túláradó örömhírt szeretném hirdetni ma.

Kinek szól ez az örömüzenet? Az angyal válaszol: „hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz”. Tehát kivétel nélkül mindenkinek szól, akihez csak eljut.

A karácsonyi örömről igen téves elképzeléseink vannak. A köztudatban a karácsony öröme azt jelenti: együtt van a család, égnek a feldíszített karácsonyfa kis izzói, öröm csillog az ámuló gyermekszemekben, meghatva mondanak köszönetet egymásnak az ajándékokért, boldog ünnepeket kívánnak egymásnak, leülnek a terített asztal mellé. Valóban áldott, boldog pillanatok ezek egy család életében. De ha csak ennyi volna a karácsonyi öröm, akkor a karácsony a gazdag emberek ünnepe, s ki lenne zárva belőle a világ népességének legalább a kétharmada, mert kétharmada annyira szegény, hogy éhezik a szó szoros értelmében. De lépjünk közelebb kis hazánkhoz! Hányan vannak, akiknek nincs családja, vagy a családtól elszakítva élnek valahol idegenben, vagy akiknek nem telik karácsonyfára és ajándékokra! Akkor ezeknek nem lehet karácsonyi öröme, boldog karácsonya? Amikor valaki boldog karácsonyt kívánt valakinek, az illető nagyot sóhajtott és szomorúan így szólt:

– A fiam előzetes letartóztatásban van, a lányom külföldön él, a férjem a sírban nyugszik, egyedül maradtam. – Aztán ezt mondta:

Karácsony lesz éltem
legnehezebb napja,
bárcsak túl lennék már
minél előbb rajta!

Ezzel szemben szívből szavalta ötéves kisgyermekünk 1980 karácsonyán:

Karácsonykor minden háznál
öröm van és béke.
Szeretném, ha karácsonynak
sose lenne vége!
(B. M.: Karácsonyi ajándék)

Vajon valóban nem jutna az előbb említett és nem említett, magára maradt, idős asszonynak vagy embernek egy sugár abból a nagy örömből, amit a betlehemi angyal hirdetett az egész népnek? Olyan öröm, amit nem kell megtoldani karácsonyfával, pénzen vásárolt ajándékokkal, a családi kör melegével, mert anélkül is fel tud deríteni egy-egy szomorú szívet.

Az igazi karácsonyi öröm nem pénzhez és nem családi közösséghez, hanem egyedül az Úr Jézushoz van kötve. Ahhoz, akinek születésnapját ünnepeljük. Ezt embereknél sosem felejtjük el. Akkor az van a középpontban, akit ünneplünk. Jézus nélkül a leggazdagabb karácsony is szegény és szomorú, Jézussal pedig a legsivárabbnak, legszánalmasabbnak látszó karácsony is gazdag, boldog, sőt elveszíthetetlen mennyei gazdagsággal telítődik, „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8,9). Ez szépen hangzó elmélet vagy szépen sziporkázó szójáték – mondhatja valaki –, anyagilag kell gazdaggá tenni a proletárt, s akkor minden kérdés megoldódik. De tudták-e, tudják-e gazdaggá tenni? S vajon a világ vagy hazánk úgynevezett újgazdagjai vagy nagy gazdagjai jobb emberekké váltak azáltal, hogy meggazdagodtak? S a szegény ember akkor lesz boldogabbá, ha még a lelki gazdagságot és elveszik tőle azáltal, hogy vallásellenes propagandát folytatnak? Kevesen tudják ugyanis, hogy az ateisták világszerte újra hadjáratba kezdtek. Az igazi hit nem tudja ugyan azonnal megoldani minden szegény ember gazdasági nehézségeit, de legalább lelki vigaszt ad, melynek erejével kibírhatóvá teszi azt. Biztosítja az úgynevezett „túlélést”. Ha nem is mindenkinek, de legalább némelyeknek némi anyagi segítséget ad. Például és többek között a Baptista Szeretetszolgálat is. Csillapítani képes a keserűséget, a kilátástalanságot. A fájdalomcsillapító nem szünteti meg a fájdalmat, csak csillapítja. Nos, mivel nem igazi megoldás, akkor nem is kell, akkor vessük el? Bírd ki nélküle az agy- vagy a szívműtétet, hogy a kisebbekről, például egy foghúzásról ne is beszéljünk! Műszaki hasonlattal: a lengéscsillapító nem szünteti meg a lengést, csak – amint nevében is benne van – csillapítja. De bírd ki autóddal a százas sebességet lengéscsillapítók nélkül! Majd megtudod akkor, hogy mit jelent.

A mostani ünnepek mélyebb értelmét nézve, ha a te szíved még mindig csupán karácsony kedves külsőségeinek az örömével van tele, félő, hogy nem jut hely benne a karácsony igazi öröme számára! Világi mértékkel mérve minél szegényebb, annál kevesebb akadály állja útját a nagy örömhírnek a szíved felé, hogy Megváltó született néked! János apostol így írja le a karácsonyi csodát evangéliumában: „A világosság a sötétségben fénylik.” (Jn 1,5) Tehát Jézus, a világosság, fénylik a sötétségben. Nem véget vet a sötétségnek, hanem fénylik a sötétségben. Annak lehet csak igazi karácsonyi öröme, aki tudja, mit jelent a sötétség.

Aki zuhant már mélyre,
az tudja, mi a mélység;
a világtalan érti,
hogy mit jelent: sötétség
(Füle L.: Fohász a mélyből)

A karácsonyi öröm az, amikor világosság kezd fényleni a sötétségben! Nem arról van szó, hogy nem kell meghalni, hanem arról, hogy az örök élet fénye átvilágít a halál sötétségén. Nem arról van szó, hogy többé soha nem lesz szomorúság, hanem hogy bármekkora szomorúságban mindig van vigasztalás! Mert:

Nem igaz, hogy az élet kegyetlen,
van benne öröm, elveszíthetetlen
(Bódás J.: Az elveszíthetetlen öröm)

S ez nem más, mint az Isten országának öröme. Ez – szemben az ünnepi nagy eszem-iszommal – „nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség, és Szentlélek által való öröm” (Róm 14,17). A szegénységben is lehet gazdagság, „mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett” – írja Pál a macedóniai gyülekezetről (2Kor 8,2). Az elhagyatottságban is lehet támasz, a legreménytelenebb helyzetben biztos remény, a sötétségben világosság! Ezt jelenti az, hogy „hirdetek néktek nagy örömet”. Az élet világosságát az élet minden sötétségében!

Nagy öröm! Volt-e, van-e nekünk az életben nagy örömünk? Egyáltalán milyen öröm érdemli meg azt a jelzőt, hogy „nagy”? Nem úgy vagyunk-e vele, hogy úgynevezett „kis örömeink” vannak, de nagy nem­igen? A magyar fül bizonyára érti: „pénzeink vannak, de pénzünk – az nincs”. Sok más versében is hálát ad a költő – hiszen hívő – a nagy örömért is, de a kis örömökért is. Íme:

Hála a munkahelyemért is,
minden parányi örömért,
hála, hogy annyi itt a szép is,
dalt adsz és zenét.
(Túrmezei E.: Hála)

Nem azoknak van tehát igazán boldog karácsonyuk, akik gazdagok, hanem a lelki szegényeknek, „mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3). Ennél boldogabb karácsony nincs! „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” (Ézs 9,1) Azok tudják értékelni a hirdetett nagy örömet, akiknek nem sok örömük van ebben az életben, vagy akik már rájöttek arra, amire a Prédikátor könyvének az írója, hogy minden más öröm és boldogság – hiábavalóság!

Mindenkinek szól az angyali üzenet, mindenkinek lehet boldog karácsonya, akinek igazi örömre vágyik a szíve!

2. Hogyan lehet az enyém is a karácsonyi nagy öröm?

Nézzük csak, mit tettek a pásztorok ennek érdekében, amikor meghallották a nagy örömhírt!

Legelőször is elhitték! Nem kételkedtek, nem mondták, amit ma annyian: „Hiszem, ha látom!” Ők előbb hitték, az után látták meg. Ha nem hitték volna, el sem mentek volna megkeresni a Megváltót. Akkor sem bicsaklik meg a hitük, amikor meglátták, mert az a nyomorúságos látvány, ami ott a szegényes istállóban eléjük tárult, ugyancsak ellentétben állt az üzenet felséges, isteni voltával. De ők már előre elhitték a nagy örömről, a Megváltóról szóló üzenetet, és ezért tudták keresni a koldus környezetben is, és megtalálni, meglátni a gyermekben azt, amit csak a hit szemével lehet látni: a Megváltót, az Isten Fiát, és ezért teltek meg boldog áhítattal és Isten dicsőítésével! A hitükből nőtt ki a boldog tapasztalat.

Neked is el kell előbb hinned, amit az Úr üzent, és azután majd meg fogod tapasztalni, hogy valóban igaz! Előbb hinned kell, hogy Jézus a te Megváltód, és aztán részesülsz az ő megváltó kegyelmében. Hinned kell, hogy van számodra bűnbocsánat, és csak azután tapasztalod meg annak édességét. Előbb hidd el, hogy a karácsonyi örömet hirdető üzenet neked is szól! Hidd el, és örülj az üzenetnek már előre, és tied lesz a mennyei hármashangzat: „A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.” (Róm 12,12) Már most is a tiéd lehet, amikor talán még mit sem látsz vagy érzel belőle! Akkor majd egy nagy, boldog örvendezés forrása fog felfakadni benned!

Hidd el, hogy mindenre van erőd a Krisztusban (Fil 4,13), és akkor majd lesz is valóban! A hitedből nőhet csak ki a boldog megtapasztalás! Ezt bizonyítja a tanítványok vallomása is, amikor felismerték Jézusban az Isten Fiát: „Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (Jn 6,69)

Mivel a pásztorok elhitték a nagy örömhírt, azonnal el is indultak Betlehem felé. „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr” (Lk 2,15) – mondták egymásnak.

Tudjátok, miért nem szokott igazi karácsonyi örömünk lenni? Mert mindig csak a karácsonyfáig, a karácsonyi külsőségekig, a karácsonyest neonfényes hangulatáig szoktunk csak elmenni, de Betlehemig már nem! Ha elhiszed a nagy örömhírt, akkor törd át magad a karácsony kedves szokásain, csillogó vagy szomorú külsőségein, és menj el egészen az Úr Jézus Krisztusig! De ne menj üres kézzel! Már Mózes által is ezt mondja az Úr: „Üres kézzel senki se jelenjék meg előttem!” (2Móz 23,15) Az igazi találkozáshoz arra is szükség van, hogy vigyél neki valamit, amit azután egészen neki is adsz. Mit adhatnék én az Úrnak, ami ne az övé volna? Hiszen „az Úré a föld s annak teljessége” (Zsolt 24,1), övé ez a világ és annak minden gazdagsága. Én is az övé vagyok, ti is az övéi vagytok, testvéreim, hiszen „nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén” (1Pt 1,18–19).

Mégis mire mondhatnám, mim van nekem, ami tényleg az enyém, hogy olyat adhatnék neki, ami neki nincsen? Egymásnak is igyekeztünk olyan ajándékot venni, ami nincs a másiknak. Ami egészen az enyém, ami neki nincsen, az az én bűnöm, az én bűneim. Add oda neki a bűneidet! Azok senkinek sem kellenek, csak neki. A legelrejtettebbeket is! Hogy mit kezd ő velük, az az ő dolga. De te is tudhatod: megsemmisíti, eltörli. Örömmel zengheted akkor:

Jézus megtalált és hű ölébe vett, Eltörölte bűneimet!
Most szabad vagyok, az élet az enyém, Jézusban örökké élek én!

Hidd el, ennek az ajándéknak örül a legjobban! Mindig akkor találod meg őt a legbiztosabban, amikor ilyen ajándékkal tudsz elindulni felé! „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden hamisságtól.” (1Jn 1,9) A te hamisságod helyett az ő igazságát akarja ajándékozni néked. És ő ezt minden értelemben írásba adja. Íme: Isten „azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor 5,21).

3. Karácsony öröme örök öröm.

Nem múló, hanem igazi, állandó, nagy öröm. Nem olyan, mint amilyenről a költő int jellemző című versében:

Az Öröm illan, ints neki…
(Tóth Árpád: Az Öröm illan)

Hogyan lehet ezt a nagy örömet állandósítani? Ahogyan a pásztorok tették. Azt olvassuk, hogy „Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak…” (17. v.). Vagyis ők is örömmondókká, a jó hír terjesztőivé váltak, mint a karácsonyi angyalok. Angyali, isteni feladat a jó hír terjesztése, nem úgy, mint az emberi hírközlő eszközök, amelyek riporterei között közmegegyezés: „A jó hír nem hír.” Ha tehát szerintük igazán hírt akarnak közölni, az csak rossz hír lehet. Nos, ezt akár óránként tapasztalhatjuk. Légy hát te is, testvérem, a jó hír hírnöke, vagy ahogy közismert énekünk is mondja:

Légy örömmondó, békekövet!
Hirdesd: A Szabadító elközelgetett!

Azáltal állandósult a pásztorok öröme, hogy megosztották másokkal. Hiszen közismert tapasztalat és bölcs mondás, hogy „a megosztott bánat fele bánat, a megosztott öröm pedig dupla öröm”. Azáltal maradtak az örömben továbbra is, hogy hirdették mindenfelé.

Van öröm, ami soha nem apad,
s ez az öröm: add másoknak magad!

Mindenki megfigyelheti saját magánál, hogy mennél többször mond el valakinek valamit, annál jobban meggyőződik maga is annak igazáról és – ebben az esetben – áldásáról, amit mond.

Egyszer egy asszony odament egy lelkipásztorhoz, és keserűen panaszolta, hogy őt nem szereti senki. Miután elmondta, hogy mennyire egyedül van, milyen örömtelen az élete, a lelkész azt találta mondani:
– Asszonyom, kegyed olyan szegény, hogy nem tud semmit adni az embereknek. Ezért nem szereti senki. – Az asszony hevesen tiltakozni kezdett, hiszen aránylag jómódú volt, fösvénynek sem mondta még senki.
– De valamiben mégis szegénynek tetszik lenni – mondta a lelkész –, kegyed nagyon szegény a hitben és az örömben! Annyira szegény, hogy nemcsak adni nem tud belőle másnak, hanem inkább még azt a keveset is elveszi tőlük, amijük van. Igen – folytatta a lelkész –, az embereknek szükségük van ebben az életben a hitre és az ebből fakadó örömre. Önkéntelenül is vonzódnak ahhoz, aki ebben megerősíti őket. De aki még azt a kis hitüket és örömüket is ellopja, attól önkéntelenül is elhúzódnak. A kegyed környezetében szegényebbé válnak az emberek hitben és örömben még annál is, mint amilyen szegények voltak ön nélkül! Én nem mertem volna ilyen kemény kíméletlenséggel képviselni az igazságot. De most ismeretlen szolgatársamat idézve – mögéje bújva – még is képviselhettem. S minden szeretethiányra panaszkodó ember önvizsgálatot tarthat, hogy „nem az ő készülékében van-e a hiba”.

Azt még a világi bölcsesség is tudja, hogy a legnagyobb öröm, ha másoknak örömet tudunk szerezni. A karácsonyi ajándékozásoknak is ez az alapja, s így van ez mindnyájunknál: „Mert aki boldogít mást, boldog csak az lehet!”

Tehát:

Ne legyen életemben soha egy pillanat,
Melyben elhagyna engem e nemes indulat!
Ajándékozz meg engem jó szívvel, jó Atyám,
Hogy boldogítva boldog lehessek igazán!

A karácsony örömében tehát csak úgy lehet megmaradni, ha szakadatlanul sugárzod, megosztod mással. Osztódás által szaporodik! De hiszen tele van hiánnyal az életem. A költő ezt tanácsolja: Mégis, a kevésből is elkezdek osztani…

minden vélt hiányt összeszámolok.
Osztóm az Ige: hogy „egy a szükséges dolog”.
És az eredmény mindig hálaének: van Jézusom!
Megnyílt a menny felettem!
Semmivé foszlik hiányok sora, s indulhatok tovább elégedetten, szegény világnak gazdag vándora. (Túrmezei E.: Osztás)

Olyan nagyszerű, amikor valaki valami jó hírt tud mondani! Úgyis annyi rossz hírrel van tele ez a világ! A legnagyobb jót teszed, ha – nem rémhírt, rossz hírt, hanem – örömhírt terjesztesz! Ha a szereteted, szavaid, a tekinteted ebbe az örömtelen világba sugározza a karácsonyi evangéliumot, s az imaházon kívül is azt hirdeti mindenkinek, barátnak és ellenségnek, ismerősnek és ismeretlennek, amit az angyal a betlehemi éjszakában:
„Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek”, hogy Jézus Krisztus nektek is Megváltóul jött ebbe a világba. Akkor egy életen át tart számodra a karácsony!

Ámen.