Beszámoló az Álarc nélkül című Linda Dillow-konferenciáról

0
1782

Nagyszerű hétvége résztvevői lehettünk október elején. A kétnapos női konferenciát nagy várakozás és szervezés előzte meg. Itt nemcsak az alkalom közvetlen munkatársaira gondolhatunk, hanem minden nőre, aki elhívta, meghívta akár csak egy nőtársát is, hogy részt vegyen ezen az ígéretes alkalmon. Szerveztünk: díszletet, helyet, utazást, dicsőítő csoportot, önkéntes segítőket, szállást, étkezést, gyerekfelügyeletet, férjeket, támogatókat – sok mindent. És megérte!

Végre elérkezett a konferencia előestéje, amikor lelkészfeleségek és más gyülekezeti szolgálatok női vezetői találkozhattunk Lindával. Hangulatos fogadtatás, lágy élőzene és kedves könyveink írója fogadott minket Varga Anikóval, a Női Misszió Munkacsoport vezetőjével együtt. „Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges, hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel.” (Zsolt 92,2–3) Ezzel az igével köszöntött bennünket Linda, és elkezdte hangolni szívünket a hálával teli életformára. Miért álarc nélkül? Mert szeretnénk együtt tanulni, hogyan lehetünk egy igazán mély, bensőséges kapcsolatban mennyei Atyánkkal. És hogyan tükrözzük őt vissza az emberek felé.

Másnap kezdetét vette a találkozó! A Jégpalota felé nők áradata kezdett özönleni az ott edző hokisok legnagyobb meglepetésére. Kíváncsian kérdezgették: Mi lesz itt? Mi pedig örömmel válaszoltunk nekik! ☺ A találkozó teljes ideje alatt rendelkezésünkre álltak a különböző keresztény könyvek, igeverses pólók, kerámiák, falitáblák és még sok hitünket építő és hirdető tárgy. Azért különösen fontos ez a lehetőség is, mert többen nem jutnak hozzá ezekhez a különleges dolgokhoz még gyakran hasonló rendezvényeken sem. Mi résztvevők így emlékkel és ajándékkal térhettünk haza.

Női szívünknek rendkívül fontosak és hasznosak lettek a találkozások kedves „régi” testvérnőinkkel, barátnőinkkel. De legalább olyan fontosnak tartom az új benyomásokat, új kapcsolatokat, barátságok kezdetét, a megerősítést és bátorítást, bizonyságokat, tanítást. A konferencia fő előadói voltak: Linda Dillow, Darlene Kordic, Jessica Crisp – mindhárman az USA-ból érkeztek közénk. A témák, amelyekről hallottunk, korunkban égető kérdések: házasság, szexuális intimitás, fiatal lányok tisztasága, leszbikusság, panaszkodás, megelégedettség és hála.

Ezen az alkalmon érdekes módon ragadták meg a figyelmünket. Minden témát Linda vezetett be igével, megtapasztalással, tanítással és gyakorlati útmutatóval, majd Darlene és Jessica beszélt idevágóan, konkrétan az életükből hozott példákkal. Mi nők valahogy egészen közvetlen módon tudunk beszélni az életünkről és a szívünk dolgairól, ha egy bizalmas légkörbe kerülünk hasonló élethelyzetben lévő nőtársainkkal vagy éppen bátorításra váró személyekkel. Éppen így történt ez most is. Nem négyszemközt voltunk, mert közel 3000-en ültünk a Jégpalotában, de számunkra úgy tűnt. Ahogy figyeltünk ott a székeinken az előadókat hallgatva, rajtuk keresztül Isten szólított meg bennünket, mint már sokszor. Nemcsak az álarc hullhatott le, de még a lepel is, amely a szemünk előtt volt!
Hogy miért vagyunk bátortalanok és kesergőek? Miért szomorkodunk? Miért vagyunk erőtlenek? Miért veszítjük el – még ha egy kis időre is –  a célt szemünk elől? Szombat reggel Linda megválaszolta kérdéseinket. Amikor csüggedést éreztek, hova fordultok? – kérdezte. „Borulj le, mielőtt kiborulnál! Ne arra nézz, ami történik, hanem nézz föl Jézusra! Ábrahám is ezt tette.”

Elfelejtettünk hálásak lenni. Így bátorított: tudatosan akarjam újra és újra felfedezni Isten szerető kedvességét mindenki iránt és saját magam iránt. Fogadjam el és legyek hálás érte. Akkor a hála és megelégedettség újra visszakerül az életembe. A Királyok Királyának gyermekeként azt mondja nekünk: Drága, szeretett lányom! Hitet adtam neked. Törődöm veled! Akarom, hogy a hited kiállja az idők próbáját! Mindezt azért mondja nekünk, hogy a legnehezebb próbáinkban is döntsünk úgy, hogy Istennek adjuk, felajánljuk a dicsőítés áldozatát.

Mi egy maroknyi csapattal – elég nagy marok kell ahhoz, amibe 33 személy belefér ☺ – Budapesten egy apartmanházat béreltünk szállásul. Jánoshalmi, bajai, soproni, szegedi, tompai, kecskeméti és debreceni ismerőseimnek szerveztünk szállást nővéremmel. A kétnapos konferencia egyik fénypontja az esti közös beszélgetés és áhítat lett. Miután mindannyian elfoglaltuk szobáinkat, kis csoportokban összejöttünk beszélgetni. Érdekes, ugye? Sok nő együtt mi egyebet tehetne? Kaptunk az alkalmon! És nem is sejtettük, csak reméltük, hogy az Úr milyen áldott perceket tartogat számunkra. Mindenki hozott valami kis apróságot, harapnivalót vacsora gyanánt, és megkínáltuk egymást – szeretetünket kifejezve. A közösségben, ahol én is jelen voltam, a megtéréseink történetét mondtuk el egy kedves hölgy ötletét megragadva. Így akik csak látásból vagy „Áldjon az Úr Jézus!”-t mondva ismertük egymást, ez most személyessé válhatott. Ültek közöttünk olyan hölgyek is, akik először vettek részt keresztény női rendezvényen, vagy még nem döntöttek Jézus mellett. Szívem vágya, hogy ők is újjászülessenek. Ezért szolgálnunk kell feléjük.

Hiszem, hogy az Álarc nélkül konferencián mindannyian egy mély impulzust kaptunk, akár hívőként ültünk ott, akár nem. Elképesztően nehéz élethelyzetekről hallottunk, amelyeket személyesen átélőik mondtak el nekünk. S hogy reménytelen helyzetükből hogyan fordultak Isten felé. A kilátástalanságot felváltotta a dicséret és hála. Én sem mindig vagyok képes erre. Bár az ott helyet foglaló nők között, nagy valószínűség szerint, pontosan ugyanilyen problémák nem jellemezték életünket, de úgy gondolom, részleteiben sokak történetébe beleillett. Ez kissé ijesztő és szívfájdító. Remélem, vigasz és erőmerítés volt számukra. Sokunknak pedig óriási példa, tanulság, bátorítás és dicséret Krisztus erejéről és csodáiról!

Egy karkötőt kaptunk ajándékba Lindáéktól, melyen ez áll: „Nincs több panasz!” Sokunknak a karkötő és a hozzá kapcsolódó cseregyakorlat lett plusz hasznos tanács: vezessek hálanaplót, és gyakoroljam a nehézségek között is a hálaadást, keressem az örömöket. Ne panasszal, hanem hálával teljen meg a szívem és a szám!

Egy hét múltán mi jánoshalmi résztvevők összegyűltünk, hogy elmondjuk egymásnak, milyen üzenetet, vezetést kaptunk a Linda Dillow-konferencián.

Egymásnak adtuk a szót, úgy tele voltunk hálával. Most jön a neheze: a megélés. A karkötőt ne vegyétek le, melyen ez áll: Nincs több panasz! Legyünk hálásak. Békességre vágyók, és azt munkálók: János 13,34–35. Legyünk tanítványok! Erősödjünk meg Krisztusban és az ő erejében!

Ezúton is hálás köszönet a főszervezőknek! Köszönjük, hogy nem adtátok fel, ennyire szerettek minket, anyukákat, lányokat, hölgyeket! Isten áldja munkánkat, ami nem hiábavaló az Úrban! Tapasztaljuk. Isten áldjon, kedves Olvasó!
A konferencia honlapján elérhetőek a helyszínen készült fotók és videofelvételek: www.lindadillowkonferencia.hu.

Milánkovicsné Bócsa Edith

Megosztás