Bemerítés Mátészalkán

3963

Pünkösd vasárnapja kettős ünnep lett a mátészalkai gyülekezet számára. A Szentlélek munkájáért adhattunk hálát, mivel ezen a napon három fővel bővült gyülekezetünk, akik nyilvános bizonyságtétellel elköteleződtek Megváltójuk mellett.

A nagy érdeklődésre számot tartó délutáni alkalmon Szabó Zsigmondné, Mikecs Péter és ifj. Takács Zoltán vallottak hitükről. Szabó Zsigmondné életének nagy vágya teljesedett be ezen a bemerítési ünnepen. Mindig közel volt Istenhez, és nagyon boldog, hogy most új életet nyert. Mikecs Péter bácsi élete apró momentumai által látta a gondviselő Isten munkáját, és megértette, hogy követnie kell Jézus példáját a bemerítőmedencében is.

Ifj. Takács Zoltán gyermekkorától fogva a gyülekezetbe járt, tudott Istenről, de a középiskolai időszak eleinte eltávolította tőle. A tiszántúli kerületi gyermektáborban tudott Isten mellett dönteni, meglátva, hogy követni akarja Krisztust. Egy újabb gyermektábor abban erősítette meg, hogy erről bizonyságot is kell tennie. Azóta is tapasztalja Isten átformáló munkáját. Isten Lelke kimunkálta benne a döntést, hogy kérje bemerítését is. Ennek örömteli szolgálatát a gyülekezet lelkipásztora, Takács Zoltán végezte.

Az igei szolgálatot Szólláth Imre Rudolf nagyvarsányi lelkipásztor végezte a tékozló fiú példázata alapján. A kisebbik fiú bűne az volt, hogy nem bízott az apjában, a maga útját akarta járni. A moslékos vödör mellett jött rá, hogy elrontotta életét, ekkor magába szállt és belátta, hiba volt bizalmatlanul viszonyulni az Atyához. A kapcsolat helyreállítását azonban az Atya már jóval korábban kezdeményezi, hiszen várja vissza tékozló fiát.

Jézus tőlünk is ezt kérdezi: „Bízol bennem? Bízz bennem!” Akarjuk úgy élni tovább az életünket, hogy tudni akarjuk, mit szeretne Jézus az életünkkel. Bízhatok benne, mert ő az országába akar eljuttatni. A nagyobbik testvér nem ment ugyan el, de amiatt van távol az Atyától, mert úgy gondolja, az Atya köteles teljesíteni a kéréseit, hiszen ő mindent megtett, amit kért az Atya. Isten, az Atya várja vissza az önfejűt, a tékozlót, mindenkit vár. Kezdjük minden napunkat így: Uram, rád bízom magam. Így lesz örvendező életünk!

Megosztás