Bemerítés a debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetben november 17-én

Nagy volt az öröm a debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetben november 17-én, amikor három testvér döntött az Úr mellett, tettek bizonyságot életükről és hitükről, majd az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében bemerítkeztek.

A dicsőítés után elsőnek Borbély Béla bizonyságtételét hallgathatta meg a gyülekezet. Elmondta, keresztény közegben nevelkedett, fiatalabb korában még gyakorolta a vallását. Később azonban a sok probléma és betegségei miatt elhanyagolta az Istennel való kapcsolatát, nem olvasta a Bibliát, nem érezte az Úr jelenlétét sem az életében.

„Tavaly a lányom betegsége, majd elvesztése fordulatot hozott az életemben. A fájdalomtól betegségem rosszabbra fordult. Kilátástalannak láttam a jövőmet. A lányom által ismertem meg a gyülekezetet. Először a feleségemmel jöttem el, majd együtt a bibliai felfedező alkalmakon is részt vettünk. Akkor valami megváltozott bennem. Isten megérintette a szívemet, és újra elkezdtem olvasni a Bibliát. Rájöttem, hogy a Szentlélek dolgozik bennem, hogy nagy szükségem van Isten szeretetére, aki mindvégig jelen volt és jelen van az életemben. Megértettem, hogy megbocsátja a bűneimet. Soha sincs késő a megtérésre. Azóta másként állok a dolgokhoz. Megértő lettem, vágyok a gyülekezet alkalmaira, az Isten jelenlétére, a Szentlélek munkájára. A Zsoltárok 138. rész 3. verse a napokban megérintette a szívemet:

»Amikor kiáltottam, meghallgattál, bátorítottál engem, lelkemben erő támadt.«”

Borbély Béláné Julika bizonyságtételében férjéhez hasonlóan elmondta, keresztény vallásban nevelkedett, de a Szent Szellem munkája mindig is hiányzott az életéből.

„A gyülekezetet én is a lányom által ismertem meg, többször elkezdtem a felfedező alkalmakra járni, de a bemerítésig nem jutottam el. Sok mindent nem értettem. Amikor tavaly a lányunkat elveszítettük, a fájdalomtól összetörve Istent megtagadtam és hibáztattam, hogy hol volt akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lett volna rá. A lányom a halála előtt azt mondta, hogy ha az Úrhoz költözik, ne hibáztassam Istent. Nagyon nehéz volt elfogadni azt, hogy ő már nem lehet velünk, és harcoltam, hogy jobban érezzem magam. Elkezdtem olvasni a Bibliát újra a férjemmel, és rendszeresen látogattuk a gyülekezet alkalmait. Rájöttem, hogy Isten nélkül nem bírtam volna ki az elmúlt egy évet. Szeretek gyülekezetbe járni, érezni az Úr jelenlétét az életemben. Hálás vagyok azokért az alkalmakért, ahol tanulhattam a Bibliát, lelkipásztorunknak, Tóth Sándornak, aki mindvégig mellettünk állt, és Istennek, aki mindvégig keresett, segített és velem van mindennap. Az alábbi igevers szólított meg a Zsoltárok 66. részéből:

»Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet, és nem vonta meg tőlem kegyelmét.«”

Nagy Máté bizonyságtételében elmondta, keresztény családban nőtt fel, és már kisgyermekkorban hallotta az igét mindennap.

„Folyamatosan imádkoztunk, hallgattuk a dicsőítéseket a szüleimmel, rendszeresen látogattuk az alkalmakat is a gyülekezetben. Viszont azért szerettem leginkább járni ebbe a közösségbe, mert itt vannak a barátaim. Ötödikes koromban rossz irányba változtam, elkezdtem csúnyán beszélni. Több alkalommal kértem a szüleimet és lelkipásztorunkat, hogy imádkozzanak értem. 2024 elején a nagypapám megbetegedett, és imádkoztam a gyógyulásáért. Ekkor ismertem fel, hogy bűnös vagyok, és szükségem van a Megváltóra. Jelentkeztem a felfedező alkalmakra. Elkezdtem érezni Isten jelenlétét a mindennapokban akkor is, amikor sajnos a nagypapámat elveszítettük. A felfedező alkalmak leckéit tanulmányozva a bibliaolvasásról szóló rész nagyon megérintett. Szólt hozzám az Úr, hogy – mégis miért nem olvasom rendszeresen a Bibliát? Akkor a Máté evangéliumából a 3. rész 8. versét kaptam:

»Teremjetek azért megtéréshez illő gyümölcsöket.«

A sok imatámogatás célba ért. Megtértem és olvasom napi rendszerességgel a Bibliát.”

A bemerítések után Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke hirdetett igét Malakiás könyve 3. fejezetének első három verséből. Igehirdetésében kiemelte, a mai kényelmes világnézet szeretné Istent ledegradálni egy jóságos, imameghallgató, a kéréseinket megadó istenkévé. Az alábbi kérdéseket tette fel gondolkodásra: – Mi miatt lehet sokakban téves istenkép? – Miben hasonlít Isten munkája az ötvöséhez? – Mely tettek mutatják Jézus sokoldalúságát és változatosságát?

Az istentisztelet további részében a bemerített testvérekért imák és áldások hangzottak el, valamint bátorító köszöntések. Az alkalom szeretetvendégséggel zárult, ahol a nagy számban jelen lévő rokonok, barátok, ismerősök, Krisztust még nem ismerők ott maradtak beszélgetni az istentiszteleten tapasztaltakról.

Vezendi-Kapusi Anita