BATIK – 13. tudományos konferencia

Amikor elvállaltam ennek a cikknek a megírását, akkor még nem tudtam, miért is vettem részt a konferencián, és mit is gondolok az előadásokról. Ezt csak akkor szabad bevallani, ha az ember világosan és egyértelműen meg tudja magyarázni a bizonytalanságát. Vagy mint ebben az esetben, amikor az egyik előadás éppen arról szólt, hogy mihez kezdjünk és mit tehetünk egy bizonytalan kommunikációs helyzetben.

Mik a lehetőségeink, ha nem tudjuk, miképp értékeljük saját helyzetünket. Isten néha furcsa módon tanít és vezet bennünket ilyenkor. Velem is ez történt.

Hazafelé tartva a konferenciáról felszálltunk a veszprémi vonatra. Hamarosan egy nagyobb turistacsoport is érkezett a vagonunkba. Miután letelepedtek, egyikük elővett egy könyvet. Én rögtön kíváncsi lettem, mert mindig érdekel, hogy az emberek milyen műveket olvasnak. Kisvártatva az egyik utastársa is érdeklődni kezdett az olvasmány felől.

A válasz és a beszélgetés is nagyon meglepett minket. A könyv nagyvonalakban a Szíriuszról, Jézus burmai és indiai utazásáról szólt, s az olvasó azt is egyértelművé tette, hogy mindezeket valóságnak és nem fantáziának tekintette. A kérdező erre helyeselni kezdett és egy másik, általa igaznak gondolt teóriát mesélt el. Mi a beszélgetés közben egyre csúsztunk le az ülésről a meglepetéstől és a megdöbbenéstől. Ezzel az apró eseménnyel Isten figyelmeztetett arra, hogy mi szükség van egy baptista tudományos konferenciára. Ha nem beszélünk értelmes módon, hívő, baptista és tudományos szemszögből, akkor még nagyobb teret kapnak a nyilvánosságban az efféle ezoterikus gondolatok. Nem szeretnénk elhallgattatni a más, nekünk nem tetsző véleményeket, mert nem ezt kaptuk feladatul. Hanem szeretnénk komolyan venni, hogy az evangélium igaz és értelmes beszédet kíván meg tőlünk. Az evangélium hirdetése és átadása megköveteli tőlünk a komoly, értelmes és tiszta beszédet és kommunikációt. Akik hallják és olvassák az Isten beszédét, beszélniük is Istenhez méltóan kell minden témában.

A cikk következő részében a Fele-Más című konferencia előadásairól szeretnék röviden szólni. Megfogalmazva azt, ami számomra fontos volt és néhány nappal később is megmaradt bennem. Egy furcsa olvasmányélményem után fogalmaztam meg, hogy igyekszem minden könyv elolvasása után röviden összefoglalni magamnak, hogy mit tanultam abból, vagy mit értettem meg. Ezeket a kérdéseket gyakrabban fel kellene tennünk magunknak.

Dr. Aczél Petra volt a konferencia fő előadója. A témája a kommunikáció szerepe és haszna volt. Egyik fő tanácsa az volt a számunkra, hogy igyekezzük a helyes keretezést használni a kommunikációs szituációinkban. Nem mindegy, hogy egy eseményt, beszédhelyzetet vagy párbeszédet a hála szemszögéből nézzük és gondoljuk végig újra, vagy pedig a veszteség és hiány perspektívájából. Ezért van az, hogy ugyanazon történések az egyiket hálássá teszik, míg a másik élete tragédiájaként éli meg. A keretezés ennyit jelenthet. A keret sosem lehet fontosabb, mint maga az esemény, de sokat segíthet a kép helyes értékelésében. A másik jó tanácsa az volt, hogy ne nyitottak legyünk, hanem kíváncsiak. A vonaton elhangzott beszélgetés résztvevői nyitottak voltak, de épp ez vitte őket rossz irányba.

Dr. Várady Endre a beszédaktus elméletéről beszélt a Bibliában. Ez azt jelenti leegyszerűsítve, hogy a beszéd egyben cselekvés is. A szó kimondva létrehozhat, okozhat cselekvést és történést. Ezt fejezi ki nagyszerűen a magyar fordítások által használt „ige” kifejezés a „szó”-ra. Amikor a Bibliára, Szentírásra és Isten szavára igeként hivatkozunk, akkor ezzel rögtön az azáltal tőlünk megkövetelt helyes cselekvésre is gondolunk.

Dr. Fodor Szilvia a tehetségről és tehetséggondozásról beszélt. Arról, hogy mennyit változott az idők folyamán a magáról a tehetségről szóló elképzelés. Miként vált egy viszonylag stabil, állandó és változatlan képből egy folyamatosan változó, heterogén és leginkább rugalmasságot igénylő képességgé, amit ennek megfelelően kell és lehet fejleszteni. Érintőlegesen elhangzott az is, hogy a tehetséggondozás mit sem ér, ha nem jár együtt a jellem fejlődésével.

Stumpf Kata saját életpályáján mutatta be, hogy egy életút mennyi nagyon komoly döntéssel jár, amelyeknek a számát jelentősen alábecsüljük. Élsportolóként megtapasztalta, hogy szinte semmilyen döntést nem kellett meghoznia, mert az edzéstervek és edzők már előre leírták minden egyes pillanatát az életének. S amikor kikerült ebből a világból, akkor nagyon hiányzott neki ez a pontos terv. Ekkor kellett megtanulnia, hogy miként döntsön a saját élete felől. Ez vezette odáig, hogy segítse azokat a serdülőket, fiatal felnőtteket, akik küzdenek azzal, hogy milyen tervet, célt kellene megvalósítaniuk az életükben. S ehhez nagy segítség a szemlélődés és a figyelés, ami ebben a zaklatott világban nem természetes.

Papp János, egyházunk elnöke arról beszélt, hogy fél lábbal már a mennyországban vagyunk. Röviden elmondta, mit is tudhatunk a bibliai bizonyságtétel alapján a mennyek országáról, és mit nem. Mégis tudnunk kell e tudás birtokában is, hogy még mindig két lábbal kell állnunk ezen a földön. Cselekedeteinket mindkét tudásnak megfelelően kell végrehajtanunk.

Horváth Sándor biztonsági szakértő a ránk leselkedő veszélyeket foglalta össze. Tanácsai közül kiemelkedett, hogy legyünk figyelmesek a szokatlanra, mert az gyakran veszélyt jelezhet a számunkra. Vészhelyzetben sose vállaljunk nagyobb kockázatot, mint amivel annak sikeres végrehajtása kecsegtet. Szerinte érdemes komolyan venni a megérzéseinket, főleg ismeretlen közegekben.

Pátkai Zsolt meteorológus a klímaváltozással kapcsolatos teendőinkről tartott előadást. Kulcsgondolata az volt, hogy adaptálódnunk, alkalmazkodnunk kell a megváltozó körülményekhez. Szerinte a legjobb energia a fel nem használt energia. Az energiafelhasználásunkat kell csökkenteni. Még akkor is, ha úgy látjuk, hogy lesz elegendő energiaforrás a jövőben is. Lehetséges elérni, hogy a globális felmelegedés a kritikus 2 °C alatt maradjon, de még az is komoly alkalmazkodást fog igényelni tőlünk.

Dr. Paniti Imre a robotikáról és a mesterséges intelligenciáról beszélt. Nem merném azt állítani, hogy mindent értettem a gondolataiból. Számomra az a közvetetten megértett üzenete volt a megnyugtató, hogy a robotika és a mesterséges intelligencia nem egy kizárólag ismeretlen veszélyforrás. Értő és tisztességes kezekben nagy segítségére lehetnek az embernek.

A befejező előadást dr. Benyó Gábor tartotta. Egy ekkor érkezett telefonhívás miatt csak részben hallottam az előadását. Az maradt meg bennem és másokban is, hogy egy gyermekhospice-ház orvosa miképpen tud ilyen vidám lenni.

Ez a vidámság adta meg előadása hangulatát.

Végül szeretném megköszönni a kommunikációs osztály munkatársainak munkáját: Murányi-Kovács Anita műsorvezetését, Boros Dávid rövid, de emlékezetes bevezető gondolatait, Papp Szabolcs zárszavát és imáját, Kovács Viktória és a többi munkatárs szervező, gyakorlati munkáját. Reméljük, minden résztvevő megtalálta a helyes keretét magában ennek az értékes napnak.

Vas Ferenc