Anabaptista 500 – Történelmi emlékkonferencia – 2023. 04. 14.

„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr.” (Ész 55,8)

Anabaptista 500 – Történelmi emlékkonferencia: Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 2023. április 14-én, 9:30-tól 16:15-ig.

Az esős idő ellenére a szervezők, az előadók, a meghívottak, a vendégek derűs hangulatban érkeztek. Majd az emlékkonferencia végén maradandó emlékkel távoztak. A történelmi megemlékezést, az együttérzést az idő sem tudta megváltoztatni. Az előadóterem zsúfolásig megtelt hallgatósággal, meghívott, regisztrált, érdeklődő vendégekkel. A rend, mi számukra alapvető szabály, mit az istentiszteleten is betartanak, mit másokkal is betartatnak, az emlékkonferencián is érvényesült. A színvonalas előadásokat minden esetben tapsvihar követte.

Hiszen a vendégek nem akármilyen napra érkeztek, hanem az anabaptisták 500 éves történelmi emlékkonferenciájára. Visszatekintés? Hogyan kezdődött? Mit jelent: „anabaptista”? Az anabaptisták, a csecsemőkeresztséggel ellentétben, a Bibliát nyomon követve, Jézus Krisztus keresztelésére tekintve a felnőttkeresztséget, a bemerítést tartották/tartják hitelesnek. A történelmi emlékkonferencián az anabaptisták 500 évvel ezelőtti munkásságát elevenítették fel, az anabaptizmus 500 éves Kárpát-medencei múltját foglalták össze. A mindenható Istenben, Jézus Krisztusban hívő neves magyar és külföldi előadók előadását hallgathattuk meg. A mindenható Isten szeretete, „Szentlelke munkálkodott, az Úr Jézus Krisztus volt velünk”. Elgondolkodtató: Vajon milyen erő indította őket? Nem más, mint az Istenbe vetett hit, az Isten szeretete, a Szentlélek munkálkodása, Jézus Krisztus megbocsátó, el nem múló szeretete. Isten őket megszólította, hogy gyümölcsöt teremjenek. Az anabaptisták az Istenbe vetett szeretettel hasonló küldetést érezhettek, mint az ószövetségi próféták, akiket Isten megszólított. Isten a prófétákat megszólította, hogy teljesítsék, amit kér. Az anabaptistákat is megszólította, nagy munkára hívta el őket, amit kellő elszántsággal, néhol küzdelemmel meg is valósítottak. Az anabaptisták terjesztették az evangéliumot, az örömhírt. A hívőket bemerítették, ami azt jelentette, hogy a múlt, az Istennek nem tetsző élet lezárult, majd mint újjászületett ember jött fel a vízből. A bemerítést a gyülekezet előtt mindig a bizonyságtétel előzte meg. Isten akaratát az anabaptisták megcselekedték, az evangéliumot elvitték a világ számos tájára.

A Szentlélek Istenben, Jézus Krisztusban az anabaptisták értéket, tevékeny múltat, jövőt hagytak utódaikra azzal a lelki békével, hogy munkásságuk maradandó, mindörökre emlékezetes. A világ békessége még nem tapasztalható, nem észlelhető, napjainkban is vannak viszályok, indulatok, háborúk. Az ember esetleg azt gondolja, miután Jézus Krisztus keresztáldozatával a bűnös ember cselekedetét is megváltotta, hogy ezután bármit megtehet. De ez nem így van. Isten ítélőszéke előtt meg kell tudni állni: „ez alól senki sem kivétel”. A konferencia békés, örömteljes hangulata mindannyiunk számára megmutatkozott. Az előadók, a hallgatóság mindannyiunk lelkében az egymáshoz tartozást, a szeretetet erősítette.

Mert mi összetartozunk hitben és lélekben, gyümölcsöt termő cselekedetekben. Isten iránt hálát, köszönetet, dicsőítést szólunk. És jut eszünkbe sokszor, számtalanszor Jézus Krisztus, a Mindenható kedves mondata: „Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” (Jel 1,8) Istennek hála, hogy e neves és színvonalas történelmi konferencia megvalósulhatott. Istennek hála, hogy a szervezőknek erőt, egészséget, indíttatást adott, hogy a konferenciát megszervezhették, majd méltóságra emelték. Istennek hála, hogy a konferenciára sokan el tudtak jönni az előadásokat hallgatni. Istennek hála és minden résztvevőnek, előadónak, hallgatóságnak, a kiszolgálószemélyzetnek is. Mindezen dolgok „Isten dicsőségére történtek”.

Abban a hitben, abban a meggyőződésben, hogy a 2023. április 14-én megtartott történelmi emlékkonferencia a jövőt illetően emlékezetes marad. Mert volt egy nap, egy emlékezetes történelmi emlékkonferencia a múlt dicső eseményeiről, az anabaptisták 500 éves múltjáról. És emlékezni fogunk: „Istenbe vetett hittel, mint maradandó emlék, mint követendő érték”. „Isten örömkönnyei, mint eső az égből. Mintha ezt sugallná: Kedveseim, cserben ne hagyjatok, továbbra is munkálkodjatok! Dicsőségem betölti a földet, szeretetem átöleli az emberiséget.”

„Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál. Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghez viszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Ész 55,9–11)