Akikre nem méltó a világ

Észak-koreai keresztyének látogatása Magyarországon

2221

Észak-Koreából származó keresztények – akik egy dél-koreai gyülekezet tagjai – töltöttek néhány napot hazánkban 2016. május 23. és 26. között. Észak-Korea hivatalosan ateista állam. Néhány „kirakatgyülekezet” működik a fővárosban, de a hívők csendben gyakorolják hitüket. Akiről kiderül, hogy Bibliája van vagy beszél a hitéről, azt letartóztatják – sok esetben családjával együtt – és kivégzik, vagy koncentrációs táborba zárják. Több ezren átszöktek Kínába vagy Dél-Koreába.

A magyarországi egyházakat meglátogató húszfős csoport nagyobb része így jutott ki a földi pokolból. Ezt a kifejezést használta az alberti evangélikus templomban tanúságot tevő huszonhárom éves fiatalember.

Elmondta, hogy gyermekkorában több alkalommal kivezényelték másokkal együtt, hogy megnézze a hívők nyilvános kivégzését. Albertiben két társával együtt elénekelt egy olyan éneket, amelyet a keresztények kivégzés előtt szoktak énekelni. A külvilágról a titokban megnézett néhány játékfilm alapján volt némi fogalma. Még magyar filmet is látott. Tizennyolc éves korában bevitték katonának. A szolgálati idő tíz év ebben az országban! Észak és Dél-Korea határához került, a 240 kilométer hosszú és 4 kilométer széles demilitarizált övezethez határőrnek. Rendszeresen verték őket, és sokat éhezett társaival együtt. Észak-Koreában nem ritka, hogy éhségüket fakéreggel, fűvel csillapítják az emberek. Délről időnként léggömbökkel küldenek üzeneteket. Egy alkalommal az égből érkezett szórólapon olvasott a szabadság lehetőségéről.

Vágyódott a szabadságra. A szökéstől csak a szülei iránti féltés tartotta vissza, illetve a magasfeszültségű árammal ellátott kerítés, a rendfenntartók fegyvere és az aknákkal telerakott terep. Végső elhatározásra akkor jutott, amikor a három napig tartó esőzés áramszünetet okozott és megszűnt a feszültség a fémkerítésben. Éjszaka, zuhogó esőben indult el, lőttek utána. Az aknás területen éhesen, kimerülten esett össze. Maradék erejével kiáltott a számára ismeretlen Istenhez szabadulásért. Hajnalban, félálomban úgy érezte, hogy egy katona fegyvert fog rá. Amikor felébredt, látta, hogy csak egy szarvas sétál körülötte. A sikeres szökés után később megismerte a számára addig ismeretlen Istent, akihez ezen az éjszakán imádkozott. A koreai megtérők gyakorlata alapján a bibliai Dániel nevet választotta magának. A vele együtt szolgáló két másik testvér Józsué és Dávid. (Biztonságuk érdekében nem fényképeztük őket.)

Emlékezetes számomra egy leány története is, akit egy budapesti gyülekezetben hallottam beszélni. Ő is északon született. Szülei elváltak, anyja elhagyta őket. Apja nevelte élettársával együtt. Sokat szenvedett, nélkülözött. Egy ügynök segítségével Kína felé szökött. Ott eladták rabszolgának. Egy toronyház tizenegyedik emeletén lakott elzárva három éven keresztül. Ritka alkalomnak számított, ha kiléptek a lakásból. Egyszer kihasználva a lehetőséget odafutott az utcán egy emberhez, hogy segítséget kérjen. Így került ki a fogságból és találkozott kínai keresztényekkel, ők segítették át Dél-Koreába.

A koreai testvérek látogatásának több célja is volt. Magyarország mellett még három országba mentek hírt vinni életükről, szenvedéseikről, az átélt ébredésekről. Itt-tartózkodásuk idején a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) székházában mindennap olvasták a Bibliát, ahogyan otthon szokták. Egy évben hússzor olvassák el az Ószövetséget és százszor az Újszövetséget. Megtanulnak ezer bibliai verset kívülről, és esténként három órát imádkoznak. Bibliaiskolákban készülnek a missziós szolgálatra. Néhányan visszaszöknek Észak-Koreába, hogy hirdessék az evangéliumot, a többiek imádkoznak a két Korea egyesüléséért, hogy azután teljes szabadságban mehessenek Északra. Magyarországi tartózkodásuk alatt esténként Budapesten imaesteket is tartottunk. Imádkoztunk Észak-Koreáért, Magyarországért, az egyházak missziós munkájáért.

Forrás: http://www.evangelikus.hu/eszak-koreai-keresztyenek-magyarorszagon