Ismét egy örömteli eseményben volt részünk a Wesselényi utcai gyülekezetben. Július 10-én két testvérünk – Erdélyi Tamás és Philippe Eyer – vallotta meg hitét, és merítkezett be Jézus Krisztus példája szerint.

Az istentiszteleten Heizer Tamás prédikált, az igehirdetés témája Jézus bemerítkezése volt.

Philippe Eyer bizonyságtétele

Boldog vagyok, hogy bizonyságot tehetek a gyülekezetemben. Francia vagyok, 73 éves, sokan ismernek már és Filunak hívnak, ami melengeti a szívemet. Érzem, hogy elfogadtatok, az Úr ide helyezett közel három éve. Meg vagyok győződve arról, hogy itt a helyem. Csodálatos, istenfélő szüleim voltak, minden vasárnap reggel vittek bennünket gyülekezetbe. Szüleink rendszeresen olvasták nekünk a Bibliát. Sosem felejtem el a nagymamámat, aki kezében a Bibliával hívott:

„Gyere, Philippe, olvasok neked egy történetet…”

Mindent megkaptam, amit egy keresztény család adhatott, de ez nem volt elégséges ahhoz, hogy találkozzak az Úrral.

Döntésemet egy evangelizáció utolsó estéjén hoztam meg. Felálltam, előrementem, hogy megragadjam az én Megváltóm kezét. Ez a kéz azóta is megtart, átvezetett életem kritikus időszakain, soha el nem hagyott, mert Isten hűséges. Hadd meséljek el egy ilyen epizódot az életemből!

A feleségem már súlyos beteg volt, és az üzletem financiális helyzete is katasztrofális volt. Értesítést kaptam ajánlott levél érkezéséről. Elmentem a postára, kibontottam a levelet, ami az adóhivataltól jött. Lesújtó, amit olvastam, sommás összeg megfizetésére szólítottak fel. Nálunk az adóhivatalt felhívni reménytelen próbálkozás, de én tárcsáztam… Csodák csodája, felvették, és ráadásul éppen az az alkalmazott vette fel, aki küldte a levelet. Megnyugtatott, hogy a levélben levő összeg téves, kevesebb pénzről van szó, és fizethetem kis részletekben.

Én, aki nem tudok énekelni, akkor leültem egy padra, és énekeltem: „Ó, mily hű barátunk Jézus, minden bajban megsegít. Mily jó elé imádságban vinni éltünk ügyeit…”

Egy alkalommal találtam a szüleim Bibliájában egy papírlapot, amelyre az volt írva:

„Készülj Istened elé!”

Azok a bemerítési alkalmak, amelyeken itt részt vettem, igen felkavartak. A gyülekezetben, ahová a szüleimmel jártunk, nem gyakorolták a felnőttkeresztséget, hanem a gyermekkeresztséget. Mindezek az alkalmak megszólítottak újra meg újra:

„Készülj az Istennel való találkozásra!” Erre a találkozásra készülök, és a bemerítéssel bizonyságot teszek arról, hogy hiszek Jézusban, aki eljön értünk.

Erdélyi Tamás bizonyságtétele

Keresztény pedagógus családból származom, ahol mindkét szülőm római katolikus vallású volt, tehát nem volt kérdés, hogy engem is ebben a szellemben neveltek. Az Isten létezése és a benne való hit sosem kérdőjeleződött meg bennem. Jézus és a megváltás elfogadása… na ez tartott nekem nagyon sokáig.

A látszatkereszténység nagyon jól működött, de tényleg csak látszólag. Sikeresen vettem az elém gördülő akadályokat, középiskolát, főiskolát, majd a munkahelyeket, később a posztgraduális képzéseket. Amikor az élet hullámvasútja fent volt, akkor kevésbé lelkesen, amikor leért a mélybe, akkor nagyon buzgón gyakoroltam az imádkozást.

Az igazi hit felé Cseri Kálmán prédikációja indított el, amely a hitetlen Tamásról, vagyis pont rólam szólt. Innentől kezdve tudatosan kerestem a Biblia közelségét, először csak egy szűk kis csoportban, majd a Wessi keretei között. És vártam a csodát, hogy megváltozik az életem, ha sokat olvasom a Bibliát. Természetesen a csoda nem jött úgy és akkor, amikor én vártam. Az utolsó előtti lépés egy wessis bemerítésen állt össze, amikor Zsolt testvérünk „száraz baptistának” mondta magát. És pont úgy állt az ajtó előtt, ahogy évekig én. Csak a kilincset kell lenyomni. Nekem ez a két szó mutatta meg a kilincset. Rátettem a kezem, de valamiért nem voltam egészen biztos abban, hogy le kellene nyomnom a kinyitáshoz. Azt a képzeletbeli ajtót pedig Philippe nyitotta ki azzal a bemutatkozó hitvallásával, amelyet előttünk tett lassan egy évvel ezelőtt.

Ha egy nyelvünket nem beszélő, egészen más kultúrából érkező ember ilyen hitelesen tud megszólítani, akkor bizony ott történik valami. Valami olyan, amit nem megérteni kell, hanem megérezni. Világosan láttam, hogy nem kell még tíz évet várnom, hogy döntsek és ne maradjak az ajtó előtt.

Ma azt mondom, ez a Szentlélek látható munkája.

Külön köszönöm az Úrnak és persze a gyülekezet minden tagjának, hogy ezen az ünnepi napon együtt kezdhetünk új életet Philippe-pel.