A szabadság három dimenziója

1956. október 23. kapcsán

301

1. A szabadságot a körülmények és lehetőségek végtelen világának látod.

Erre áhítozik mindig a nép: enni, inni, ölelni, aludni, utazni, vásárolni, választani… Megtehessem azt, amihez épp kedvem van. Ezt a szabadságot csak mások adhatják meg neked, mivel nem minden az tiéd (bár szeretnéd). Csupán áhítozhatsz rá, kérheted, vagy olykor küzdhetsz érte. Ezért a szabadságért küzd a forradalmár, a felszabadító, a társadalmi aktivista, a tinédzser, a hippi, a jó politikus, a lázadó, a diák, a szurkolóhad, a szingli.

2. A szabadság belső erőd, amellyel képes vagy aktívan és kezdeményezően élni a meglevő körülményekkel és lehetőségekkel.

Megmozgatod legjobb képességeidet, adottságaidat, tehetségedet és tudásodat céljaid és terveid megvalósításához. Ezt a szabadságot te adod magadnak akkor, amikor tudatosan használod a benned szunnyadó erőt és lehetőségeket. Valamit mindig tehetsz, sosem vagy tehetetlen rab. Ezt a szabadságot éli a gyerekéért küzdő szülő, az alkotó, a tervező, a munkás, az orvos, a kereskedő, a békítő bíró, a csapat edzője, a kutató.

3. A szabadságod a szeretet megélése.

A mások fejlődését akaró szolgálat és ajándékozás belőled árad megállíthatatlanul. Jónak lenni szabadon: ez a létezés szabadságának végső lényege, amit sem a sors, sem az emberiség, sem az ördög nem vehet el tőled. Egyedül te dobhatod el ezt a szabadságot, amit teljesen csak Isten adhat neked. Ezt a szabadságot ismeri mindenki, aki tudja, hogy a szeretetnél nincs jobb körülmény, nincs nagyobb erő és nincs fantasztikusabb létezés.

A szeretet az igazi szabadság, mert amikor embertársaid fejlődését szolgálod szeretetben, akkor vagy igazán szabad ember.

„Ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.” (Gal 5,13)